Szuper dolog wellness-beutalót, vagy színházjegyet kapni karácsonyra, mi viszont arra voltunk kíváncsiak, a megszokotton túl milyen élményeket lehet még becsúsztatni a fa alá a lakáskoncerttől a bonbonkészítő tanfolyamig.

Tíz csúcstipp: ajándékozzon élményt karácsonyra - hvg.hu

Karácsony előtt sokfelé reklámozták, hogy ne valamit, hanem élményt adjunk egymásnak ajándékba. Mi már, főleg baráti körben, egy ideje kezdtünk túllépni a tárgyak ajándékozásán, hiszen ami a tárgyi világból feltétlenül kell, azt úgyis megveszi/megvette magának az ember, fölösleges 'izékre ' pedig kár pénzt kiadni. Különben is a legjobb ajándék az, amikor közösen megyünk el valahova, amikor együtt csinálhatunk valamit azokkal, akikkel jó együtt lenni, valami olyat, amit mindegyikünk egyformán élvez. Persze ez sem olyan egyszerű, főleg, ha a baráti körben lelkész is van, aki többnyire akkor nem ér rá, amikor mindenki más, és egy váratlan temetés, vagy valami más kötelezettség remekül áthúzhatja az addig szabadnak hitt nap programját.Nos, úgy esett ebben az évben, hogy a barátaim, sőt még a bátyámék is élménnyekkel leptek meg karácsonyra, csak éppen a dolgok koordinálása jelentett komoly kihívást, mert minden ajándék az elmúlt két napban realizálódott.
De kezdjük az elején a dolgokat. Váci barátnőmék színházba hívtak, hogy együtt lehessünk karácsony után. Rajtuk kívül még egy baráti házaspárral egyezkedtünk, hogy mikor lenne alkalmas mindenkinek. Az elsőnek tervezett szombat estét felülírta a szolgálat, mert vasárnapra a másik baráti körömben „beszerveztek” nekem egy keresztelőt – ráadásul  Székesfehérvárra. Az időpontot ott nem igazán lehetett módosítani, mert a keresztelendő baba és szülei Genfből jöttek haza az ünnepekre, és ez az egy vasárnap kínálkozott csak megfelelőnek a szertartásra. És ha már Fehérvárig autózik az ember, ne maradjon szolgálat nélkül! A helyi lelkész gyorsan rám testálta az egész istentiszteletet, beleértve az igehirdetést is, hogy legalább ő pihenhessen kicsit az ünnep után. Ide, egy vendégszolgálatra csak nem lehet egy előző pesti éjszakázás után megérkezni, főleg, hogy nem csak egy színháznyi időt, hanem igazából legalább még egy napot szeretett volna együtt tölteni a társaság. Egyeztettünk, egyezkedtünk, végül arra jutottunk, hogy majd Fehérvárról megyek fel vasárnap estére Pestre színházba, és  másnap is együtt lehetünk. A színházjegyek megvételre kerültek.
Nagyon vártam ezt a két napot, hiszen mindegyik társasággal nagyon szívesen találkozom, jó dolog így meghosszabbítani az ünnepet. Ember tervez… Hát nem hétfőre bejött egy temetés! Mivel a kollégám is épp családi összejövetelen volt, így nekem kellett módosítanom. Annyit sikerült megbeszélnem a gyászolókkal, hogy hétfőn a legkésőbbi időpontra, du. 3-ra tették a temetést. Így legalább kicsit együtt lehetünk még délelőtt Vácon a barátokkal a színház után. Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor anyuval 24-én bontogattuk testvéremék ajándékát, abban egy előadásjegy szerepelt hétfő délután 4 órára. (Ez legalább győri helyszínen.) 
Havazás ide vagy oda, szépen sikerült mindenhol időben, többé-kevésbé felkészülten és frissen  megjelennem. Élmény volt Timike keresztelője, a fehérvári gyülekezettel való találkozás és az istentisztelet után együtt elköltött családi ebéd barátok és keresztgyerekek társaságában. Élmény volt Básti Juli, Nagy-Kálózy Eszter vagy épp Rudolf Péter alakítását figyelni a Centrál Színházban, majd hajnali kettőig beszélgetni a barátokkal, megfejelve közös vacsorával és reggelivel.
De „Talpra magyar, hí a haza”, azaz a szolgálat, hétfőn 11 körül búcsút intettem Vácon a társaságnak, hogy időben hazaérjek. Ment minden simán, Budapestet is jó részidővel abszolváltam, mikor is kicsi kocsim jelezte, hogy bizony ideje lenne megitatni. Tatabánya előtt jártam, az un. Óbarok pihenőnél be is fordultam a benzinkúthoz. Nyugodt voltam, mert az útviszonyok jók voltak, és bőven volt még időm. Levettem a tankoló pisztolyt, és amíg folyt a benzin a tankba előkerestem a pénztárcám.


És ekkor elsötétült a világ. Kerestem kutattam, kipakoltam mindent, nincs a táskám, nincs a tárcám. Ott álltam egy félig már megtankolt kocsival egyetlen fillér és iratok nélkül. Isteni gondviselés, hogy legalább a mobilom nálam volt, bár az akkumulátora épp a végét járta. Gyors telefon, kiderült, hogy a táska Vácon maradt. Azonnali indulás esetén is minimum másfél óra, míg ideérnek vele, de ha addig várok, akkor bizony el fogok elkésni a temetésről. Bementem a kasszához, és kezdtem magyarázni a helyzetet. A kutas csak nézett, majd mondta, hogy voltak már, akik ilyen táskaelhagyós trükkel próbálkoztak kibújni a fizetés alól. Kérdeztem egy azonnali internetes utalás lehetőségét, de azt mondta, hogy ez nem működik. Teljes kétségbeesés. Mi lesz most?

Próbáltam a lelkére beszélni, hogy jönnek a barátnőmék, de idő kell nekik, míg ideérnek, nekem viszont mennem kell, várnak a gyászolók Győrben. Az enyhülés jelei mutatkoztak, mikor javasolta, hogy hagyjak ott valami tankolás értékű zálogot. Hirtelen semmi más nem jutott eszembe, lehúztam az ujjamról a gyűrűt, hogy talán ez jó lesz. Már az meglepett, hogy ekkor a kutas azt mondta, hogy ezt nem veszi el, ez túl értékes a tankoláshoz összegéhez képest! Aztán, legnagyobb döbbenetemre csak elkérte bemondásra a nevemet és telefonszámomat, az érkező barátnőm nevét és telefonszámát, és minden zálog nélkül utamra bocsátott azzal, hogy bízik benne, hogy a barátnőm megérkezik a pénzzel. Szerintem Győrben, Vácon, de még talán Fehérváron is hallották, hogy mekkora kő esett le a szívemről. Időben hazaértem, a temetés is rendben lement, és még a 4 órás koncertre is beestünk. Idő közben a tartozást is kiegyenlítették. Ki sem tudom mondani mennyire hálás vagyok azért az emberségért, azért a bizalomért, amit a kutas irányomba mutatott. Ezúton is köszönöm neki a segítőkészségét.
Azokon az elmúlt két napba zsúfolódott élményeken túl, mellyel barátaim és családtagjaim leptek meg, még Isten is bezsúfolta a maga élményajándékát a tegnapi napba a görbe kiegyenesítésével. Átélhettem a Gondviselés, az emberség és a bizalom felszabadító élményét. Ezt nehéz lenne bármilyen előregyártott, kalandot ígérő élménycsomaggal überelni. Minden élményért, különösen ez utóbbiért Istené legyen a dicsőség. 

Hozzászólások