Ez a vélekedés szemben áll azzal, amit eddig a szigorúan válásellenes katolikus egyház vallott a témában.

Ferenc pápa szerint a válás néha a legjobb megoldás - index.hu


A jövő dönti el, hogy Ferenc pápa hogyan vonul majd be a történelembe. Ám az talán már most kockázat nélkül kijelenthető, hogy ő a kommunikáció pápája. A cél nyilvánvalóan az, hogy az egyháztól elidegenedett mai ember számára közel hozza az egyházat. Ugyanakkor ez a kommunikációs stratégia nem kevés kockázatot is rejt magában. Ugyanis könnyen félreérthető, s olybá tűnhet, mintha a pápa egyenesen szembe menne az egyház néhány alapvető tanításával. Ez abszurdum.

Reformátusként azzal most nem foglalkoznék, hogy miféle alapvető különbségek vannak a házassággal kapcsolatos különféle teológiai álláspontok között. Abban ugyanis a teológiai nézőpontok megegyeznek, hogy a házasság Istentől rendelt, életre szóló intézmény. Felbontása mindenképpen szembemegy a házasságról szóló keresztény/keresztyén tanítással. Hogy ne egyháziasan fogalmazzak: a házasság elvi kérdés.

Egyáltalán, amikor az egyház kinyilvánítja, hogy az általa közvetített üzenet Istentől ered, akkor abban mindig az jut kifejezésre, hogy álláspontja elvi alapokon nyugszik. Az egyház nem véleményt közöl. Ettől egyház. Ezért az egyház szükségszerűen mindig doktriner és ortodox. Ami persze nem azt jelenti, hogy történelmi léptékben bizonyos nem meghatározó kérdésekben ne változhatna a látása, vagy mintha az egyházra ne hatna a szokásosan „korszellemnek” nevezett jelenség. Végül is az egyház történeti jelenség is, miközben önmagát nem a történelemből eredezteti. Ezért az egyháztól olyasféle rugalmasságot várni, sőt elvárni, amely folytonosan alkalmazkodik az éppen uralkodó eszmevilághoz és értékrendhez, az egyház lényegének, azaz elviségének a totális félreértését jelentené. (Az már egy másik kérdés, hogy azok a mai áramlatok, amelyek az egyenlőség, a tolerancia, meg efféle jelszavak nevében harcosan, türelmetlenül, az egyházzal szembeni legkisebb megértést sem tanúsítva kikezdik az egyház elviségét, önmagukat cáfolják, s létrejön egy faramuci helyzet: mintha az egyháznak kellene bocsánatot kérnie azoktól, akik merevségben, doktrínerségben messze túltesznek az állítólag korlátolt egyházon. Mintha mindig az egyház szorulna magyarázatra. - De ezt a vonalat most hagyjuk.)

Az egyház elviségéből  természetesen az is következhet, hogy az egyház adott esetben úgy is feltűnhet, mint valamiféle ellenkultúra, amely nem érti az adott kor emberének gondolkodását. Életidegen, korszerűtlen, sőt egyenesen embertelen, mert hiányzik belőle az empátia.

Ferenc pápa a maga sajátos kommunikációjával nyilvánvalóan ezt az általános érzületet célozza meg. Viszont a kockázat abban van, hogy némely kijelentése, amely azt akarja közölni, hogy az egyház nem érzéketlen a mai emberrel szemben, könnyen félreérthető, sőt félremagyarázható.

Itt van ez a rövid ismertetés a pápa néhány válással kapcsolatos mondatáról, s íme, rögtön megjelenik egy olyan olvasat, mintha bizony a pápa egyenesen a házasságról szóló tanítást elvi szinten kérdőjelezné meg. Ez éppen olyan kijelentés, mint amikor azt mondta, hogy „ki vagyok én, hogy elítéljem a melegeket?”.

Holott, ha jól sejtem, mindkét esetben a pápa az egyháznak mai emberhez való viszonyulásáról beszélt, szó nincs itt az alapvető tanítás feladásáról. Egyszerűen azt üzente, hogy az egyház elvisége nem jelent az egyház részéről a mai ember érzés-és gondolatvilágával szembeni közönyt, kíméletlenséget, érzéketlenséget és érdektelenséget. Ezért a válással kapcsolatos kijelentése nem a házasságról közvetített keresztény/keresztyén üzenetet kérdőjelezi meg. Ez abszurd lenne, s egyenesen az egyház elvi önmegsemmisítésével lenne egyenlő.

A jelenség azért korszakos, mert rámutat a mai egyház egyik alapvető dilemmájára. Ez abban ragadható meg, hogy egyes kérdésekben az egyház elvi álláspontján egész egyszerűen átlép az idő, a korszellem, az általános mentalitás – nevezzük bárminek is. Ez, akárhogyan is, kifejezetten ellentmondásos helyzetbe hozza az egyházat, hiszen ha folytonosan alkalmazkodik, felszámolja elviségét, magyarán egyház voltát. Ha viszont ridegen ragaszkodik ortodoxiájához a mai emberhez való viszonyban, semmiféle megértést nem tanúsítva, egyenesen embertelennek, ítélkezőnek tűnik fel.

Keskeny ösvény ez minden keresztény/keresztyén számára. Ha jól érzékelem, Ferenc pápa a világ nyilvánossága előtti kommunikációjával ezen a keskeny ösvényen jár.

Hozzászólások