A Farsang a magyar néphagyomány egyik kiemelt jelentőségű időszaka. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a Torkos Csütörtök is, mely a „farsang farkát”, azaz a farsangi időszak végét jelző három jeles nap egyike. pestmegyei hirhatar Idén is lesz Torkos Csütörtök

A másik két ünnepről, a Húshagyókeddről és Hamvazószerdáról valószínűleg többet tudunk, vagy többet hallottunk már a vallás és néphagyomány kapcsán, mint harmadik „torkoskodó” testvérükről.

2006-ban sok negatív kritikát kapott ez a nap. Böjtölő római katolikusoktól. Böjti időben ilyen akciót, hogy zabálják degeszre magukat féláron. Később is, de inkább minőségi kifogások jelentek meg a résztvevő éttermekre, mert tényleg szó szerint vették a maradék elpusztítását. Maradékokat szolgáltak fel sok helyen. Ja, ecsém, aki nem tudja az eredetét, hogy itten a maradékot pusztítjuk ki a házból, nehogy valami husos báncsa a szemünket. Mára már-már elültek a vallásos megjegyzések és az éttermi kritikák is. Rájöttek rendesen etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk.

Mi is akar ez lenni?
A legmodernebb válasz szerint : „a Magyar Turizmus Zrt. kezdeményezésére, egyfajta vendéglői reklámfogásként az utóbbi években újjáélesztették emlékét, hagyományát.” wikipedia Torkos Csütörtök

Mikor volt eredetileg?
Eredeti napja feltehetően a hamvazószerda előtti csütörtök.

Van valami baj ezzel a csütörtökkel?
Belelóg a böjti időbe.

Ez baj?

Aki nem tart böjtöt, annak mindegy.
Őt semmi sem menti meg ettől a torkos csütörtöktől. Hacsak nincs elég pénze. Esetleg elcsapta a gyomrát a nagy bálozásban, farsangolásban. Meg lehet, hogy már influenzás. Vagy fogyókúrázik, mizantróp, nem találta meg élete vendéglátó-ipari egységét. Náncsi néni kifőzdéjébe mégse menne, mert ott mindennap torkos csütörtök van az inasoknak. Tegnapi menü, újramelegítve. Maradék.

Aki komolyan böjtöl, azt nem zavarja.
Milyen böjtöt szeret Isten?
Ézsaiás próféta  58.2-10
Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni.
Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok.
Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban.
Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az ÚR kedves napjának?
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!
Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!
Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted.
Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.

Azt zavarja, aki böjtölni is akar, meg enni is. Na de ezt nevezzük kísértésnek.

A bankrabló a rendőrség elől menekült. Hirtelen egy kolostor kapuja előtt találta magát.
- Megmenekültem!- ujjongott.
Döngetni kezdte a kaput. Egy szerzetes nyitott kaput. A menekülő őszintén bevallott  mindent. A szerzetes határozottan nemet mondott. A rablónak nem volt vesztegetni való ideje, ezért máshogy fogott hozzá.
- Tízezer dollár, ha beengedsz.
- Nem!- hangzott a szelíd válasz.
- Húsz!
- Nem!
- Ötvenezer!- sürgette a rabló.
- Hord el magad te semmirekellő!- üvöltött dühösen a szerzetes.
- Most mi történt veled? Eddig olyan barátságos voltál. Nem elég magas az ajánlatom?
- Ellenkezőleg. Nagyon is megközelítetted  a megvesztegethetőségem határát.

Engem zavar, hogy mindent anyagiasan szemlélünk és nem a lényeget tekintve nevezünk el. Húsvét. Ehetünk végre húst. Pedig Feltámadás. Húshagyó kedd. Nem ehetünk húst. Pedig böjt. Vasárnap, vásárnap. Pedig Feltámadás napja. A torkos csütörtök legalább nem akar másnak látszani, mint ami. Zabálás szervezetten, lehetőleg böjti időben, fricskázva mindent, ami valakinek esetleg spirituálisan is fontos. Igazán annak lesz meg a böjtje, hogy semmit nem az Istenhez való viszonyunk, végső soron az élettel való szerves kapcsolódásunk alapján nevezünk el. Hanem csupán vágyaink, kívánságaink valamilyen felhasználói szintjén. Ez a belső indulatokról és érzésekről tanúskodik.

Jakab levele 5.12
"legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások