A müncheni Olimpia Bevásárló Központnál pénteken lövések hallatszottak. Az elkövető kilenc embert megölt, majd magával is végzett. A rendőrség nagy erőkkel volt jelen. A többszörös lövöldöző egy 18 éves német-iráni fiatalember, a tudósítások szerint egyedül cselekedett…(szombat) 8:30 óra: Angela Merkel kancellár még mindig nem szólalt meg a Münchenben történtek kapcsán. Peter Altmeier kancelláriaminiszter utalt arra, hogy a kancellárasszony „folyamatosan” tájékozódik.

Gyorsreagálás a müncheni merényletre – focus.de

Pillanatfelvétel egy eseményről. És egy politikusról, akit a világ legbefolyásosabb asszonyának választottak többször is egymás után.
Valami történt. Megtörtént a beharangozott, de mindig elodázott esemény.

Németországban is lövöldözni kezdtek a nyílt utcán. Nem banda-leszámolások történtek, nem nehéz fiúk estek egymásnak, hanem nappal, a nyílt utcán egy szelídnek tűnő tinédzser hidegvérrel vagy zaklatottan (?), válogatás nélkül lőni kezdett ártatlan járó-kelőkre. Ennyi. De ez valaminek a kezdete. A társadalmi béke, az évtizedes közmegegyezéses történetének felrúgása. Hogy mi volt az indíték, talán másodlagos. Az, hogy mi történik az alig néhány hónapja fennen hangoztatott „Willkommenskultur” eszményével alig sejthető miként az is, hogy a német társadalom hajlandó-e a szabadság megőrzésének érdekében nagyobb biztonságra vágyva szabadságeszményeinek egy részéről lemondani. Vagy marad a mantra-szöveg a ’68-asoktól átörökített módon.
Amit a pillanatfelvétel mutat, az igazán a döbbenetes és üzenetértékű. Miközben záporoznak a részvéttáviratok, az ország első embere, aki egyben Európa egyik vezető személyisége s a világ legbefolyásosabb politikusainak egyike, nem mond semmit. Kivár? Nem akar tévedni? Vagy a stratégia része? Vagy…? Lélektanilag sokatmondó a hallgatás. Technikailag megoldható a bűntény, később feltehetően meg- és kimagyarázható lesz. De Európának egy hirtelen bekövetkező sokkra nincs azonnali válasza.
A politikusokat nemcsak a hatalomgyakorlás békebeli módozataira választják, hanem a krízis, urambocsá háborús helyzeteknek a megoldására is. És felénk egy jó ideje háború dúl. Még valahol a lelkek mélyén. Ez nem egyéni dühök kavargása, hanem társadalmi, kontinensnyi méretű indulatok egymásnak feszülése. A felvilágosodás értékeiről és a párhuzamos társadalmakról. Ezt gondolják a legtöbben és nem értik, hogy itt nem a jólétről és szabadságról van szó csupán, hanem a klasszikus európai értékrendszer totális megkérdőjelezéséről. Ennek – biblikusan szólva - a botrányköve a kereszténység és az abból fakadó értékrend.  A felvilágosodás eszményének gleichschachtolása nem tudta meggyőzni a nem keresztény kultúrákat. Ma már világossá vált, nem működik a demokrácia export. De a felvilágosodás eszményétől leterítettnek vélt európai kereszténység is támad fel kábultságából. Ez az eszmélődés nem központi irányítású lesz, hanem helyi ébredések következnek, s valahol ezek a szálak összeérnek. Európa fel fog ébredni. Mert már nemcsak kívülről rázzák az ablaktáblákat és az ajtókat.
Ma azért beszédes a kancellári némaság, mert a bizonytalanságot rejti. Ki kellene mondani néhány sarkalatos igazságot, de az érdekek nem engedik. Ma még a gazdasági megfontolások fontosabbnak tűnnek világos társadalmi értékeknél, de ha eljön a társadalmi bizonytalanság ideje, a gazdaság is keresni fogja újra a biztonságot. Jelenleg a biztonságot utólagosan korrigált társadalmi erőszakszervezetekkel garantálják. De ez lassan kevés lesz a társadalmi elégtételre. Valahonnan mélyebbről, az isteni szeretetre adott válasz kényszeréből kellene kiindulni.

Hozzászólások