Néhány kelet-ázsiai ország mellett Japán az elsők között van a kimagasló oktatási rendszerrel rendelkezők listáján.
Tavaly Japán a világranglista 4. helyét foglalta el, mely az OECD PISA kutatásán alapul, s amelyben a tanulók matematika és környezetismeret tudását mérik fel.
Svédország ugyanezen kutatás alapján a 35. helyre került. De mi a titka ennek a magas helyezésnek. A válasz az oktatási rendszerben van. ...A tanulók takarítják a tantermeket, a folyosókat és a wc-t. Fiatalon megtanulnak együtt dolgozni és a másiknak segíteni. Ezáltal megtanulják a saját és mások munkáját értékelni. Emellett a tanulók nem fognak semmit összekoszolni vagy megrongálni, mert utána nekik kell majd mindent rendbe tenniük.  

Ezért Japán a világ egyik legjobban képzett országa  csodalatos.co

Nincs munkájuk, nem járnak iskolába, és sosem jönnek ki a szobájukból: jelenleg több mint félmillió japán fiatal él városi remeteként a négy fal között. A sokszor beteges elzárkózásnak azonban nem a lustaság az oka, hanem a rettegés. Félnek az emberektől, a társadalomtól, a megbélyegzéstől. ... A minisztérium hivatalos definíciója szerint „mindenki, aki legalább hat hónapra elzárkózik a külvilág elől, vagy megszakítja a kapcsolatot másokkal”, hikikomorinak számít.  Élve eltemetve – miért zárkózik be félmillió fiatal? privatbankar.hu


 

"A kifejezést leginkább úgy lehetne lefordítani: „elzárva lenni”. Egy hikikomori jellemzően mentálisan és érzelmileg érzékeny ember, akit sok csalódás vagy megpróbáltatás ért az életben – például minden igyekezete ellenére rosszul teljesít az iskolában vagy a munkahelyén, esetleg zaklatások, bántalmazások áldozata. Ez a japán szociális rendszernek sajnálatos velejárója, az iskola- és a munkarendszerek a mai napig nagyon szigorú hierarchiát követnek, amikben nehéz egyik skatulyából a másikba átkerülni."

Ülök a Tatai Refi reggeli áhítata előtt a templomban és hallgatom Illés Dániel igazgató urat, aki éppen ecseteli, hogy ma a három takarítóból kettő nem lesz, ezért nagyobb figyelmet és fegyelmet kér. Ekkor beugrott ez a cikk, hogy bezzeg Japánban maguk takarítanak a tanulók. Mondtam is a mellettem ülő Szabó Előd lelkipásztornak, hogy a sok laklit be lehetne vezetni a takarítás rejtelmeibe. Gyülekezeti tagjaink, akik Pápán végeztek még a kezdeti időben erről mesélnek. Azért volt jó diáknak lenni, mert sokszor kellett építési segédmunkát végezni, szemetet felszereléseket pakolni. Nem csak mint tanulókra volt szükség rájuk, de fontosak voltak az iskola építése szempontjából is. Nekik ez külön identitást jelentett. Tanulók, akik maguk is építik azt az intézményt, amelyben tanulnak. Mai napig hallom ezt. A sajátjuk volt.

Ma ezt érzem én is a fiatalok problémájának, hogy nem érzik a sajátjuknak. Mindent a fenekük alá tesznek. Semmiért nem kell küzdeniük. Valamikor olvastam Hejcéről, a lelkipásztorról, aki a templom mellett dobálózó cigány gyermekeknek azt mondta, hogy a templom a tietek. Aki bejön és imádkozik azé. Azok a gyerekek hittanosok lettek és övéké lett a templom és többé nem dobták ki az ablakát. Hasonlót mesélt egy jezsuita is, aki cigánymisszióban volt. Nem átadtak egy játszóteret, hanem összegyűjtötték az embereket és fiatalokat, gyerekeket, és anyagot hoztak, majd együtt építették a játszóteret. Az már az övéké volt. Arra vigyáztak, sőt szóltak a többieknek, hogy ezt ne tedd tönkre. Ezt elmondhatnánk az összes iskolánkról, hogy letépik az ablakot, a wc ülőkét, telefirkálják a falat, mert nem érzik a sajátjuknak. 

 

Aminek részesei leszünk, az lesz a mienk, azzal azonosulunk. A Japán mentalitásról ódákat zengenek időnként. A szamuráj önfeláldozó hozzáállásról. Valóban sokat nyom a latba ez az önfeladás és ügyhűség. valóban vannak emberek, akik egy vállalatnál élik le az életüket. Haza se mennek, hanem kapszulákban (pár négyzetméteres kis üvegszálas ágylakások) laknak, mert szégyen ha valaki nem dolgozik és szabad ideje van. Szégyen késni, szégyen hibázni, szégyen hiányozni. Ez azért erős, munkás hozzáállás. A szociális háló sem olyan, mint nálunk. Nincs annyi segély. Öngondoskodás van. Ha végleteset hiányzik valaki, akkor még mindig ott van a becsület megmentésének módja, az öngyilkosság. Ez is a tisztességes szamuráj útja volt. Ez a seppuku vagy harakiri. Egy légi cég repülője balesetet szenvedett. 1985. augusztus 12-én zuhant le a Japan Airlines légitársaság Tokióból Oszakába tartó Boeing 747 típusú repülőgépe. ... 520 áldozat. A nyomozás során később megállapították, hogy a katasztrófa a hibás javítási munkák miatt következett be. ...  Nem sokkal a katasztrófa után a légitársaság karbantartásért felelős vezetője, Tominaga Hiroo öngyilkos lett, hátrahagyott jegyzetében pedig azt írta: „a halálommal vezekelek”. 

A japán oktatás, életmód a tökéletesre törekvéssel egészen hatékony. Azonban árnyoldala is van. Mégpedig azok, akik nem férnek bele ebbe a rendszerbe. Akárcsak kicsit is kilógnak, vagy ideiglenesen is. A hikikomorik, akik elzárva élnek. Nálunk a depressziósoknak, kiégett, a túlzott elvárástól lefagyó embereknek felelnének meg. Nem tudnak megküzdeni a mások és önmaguk által támasztott elvárásokkal. Addig tart ez az állapot, amíg reális célt és önismeretet nem szereznek. 

A nyomás alatt fejlődő nemzedékek szerte a világon (Kína, Taiwan, USA, GB, India) léteznek. Azt mondják, hogy úgy lesz belőlük valaki, sikeres karrier, ha beáldoznak mindent és csak erre koncentrálnak. Valóban működik is, aki bírja, akinek van támogató háttere. Valóban okosak lesznek és karriereket építenek. Milyen lesz az a társadalom, ahol ilyen emberek irányítanak minden területen. Mi van azokkal a milliókkal, akik nem alkalmasak ezekre a körülményekre? 

Valahogy meg kell találni azt a közösségi teret, ahol mindenki feszültségek nélkül, a maga képességei szerint lehet a közösség tagja. Szégyen és önmarcangolás nélkül.  Japánban ma már nemcsak az a lényeg az iskolában, hogy majd 100%-ban jelen vannak, hogy többet tanulni népszerű. Elkezdték tehát a közösségépítést is. Együtt takarítani, étkezni, és persze kialakítani a közös etikát az emberek tiszteletéről, önkontrollról, természettel való kapcsolatról és igazságosságról, és gondoskodásról.

Érdemes lenne nekünk is tanulni ebből. Az iskola nem csak lexikális tudásról szól. Nem csak egy olyan tudás és ismeret átadásáról, amely eladható a munkaerő piacon. Az iskola olyan nevelési forma, ahol alapvető együttélési formákat, módokat, önismeretet, helyes önértékelést, és persze egy önállóvá váló, fejlődő személyiséget alakítanak, hagynak kialakulni.