Van igazság abban, hogy egy jó döntés egyenes út a következőhöz. Az egészséges szokások (például a reggeli mozgás vagy a kiegyensúlyozott reggeli) dominóhatást indíthatnak be, amitől a nap további részében is jobb döntéseket hozhatsz. Evans szerint az akaraterő az izmokhoz hasonlóan működik: minél többet dolgoztatod, annál erősebb lesz. Ha a reggeli futás nem fér bele, kezdd a napot valamilyen más, pozitív rutinnal – például jógázz, vagy dobj össze egy egészséges reggelit. Ha a napod olyasmivel indul, ami támogatja az edzésprogramod, kisebb eséllyel hagyod ki a futást később. (...) Evans szerint ha egy megterhelő munkanap során elég időt szakítasz a mentális regenerálódásra, visszaszerezheted a motivációdat a munka utáni futóedzéshez. 

Lemerült az agyad? 6 tipp, hogy felpörgesd! - runnersworld.hu

 

Tehát a reggeli pozitív rutin hozzásegít bennünket ahhoz, hogy mentálisan jó állapotba kerüljünk. Egyetértek, és örülök, amikor mentális energiáról beszélünk. Reggeli futás, egészséges reggeli – és a jóga. De könyörgöm, miért a jóga? Miért ajánlják folyton-folyvást a futós oldalak és az életmód magazinok, és miért nyertek ekkora teret a keleti vallások, a jóga, az ezotéria? Ezt valahogy nem értem. Ha már mindenképpen lélek, lelki ráhangolódás a napra, esetleg mentális regenerálódás, miért nem a istentiszteletre járást, az imaközösséget, vagy a bibliaolvasást, esetleg a lelkigyakorlatot preferálják? Jóga oké, imádság, Biblia, templom nem oké? A kérdés persze jóval összetettebb ennél. Akár úgy is feltehetnénk: mi az oka annak, hogy ma, Európában nem divat a kereszténység? 

A feltett kérdésre talán többféleképpen is lehet válaszolni. 

Egyfelől a jóga ilyesféle, futómagazinok, életmódoldalak általi ajánlása miatt nem kellene rögtön az ördögöt a falra festeni. Attól, hogy egy bulvárlapban az otthonunk feng shui szerinti berendezését ajánlgatják, vagy, hogy a futómagazinok a jógát a mentális egészség megőrzése szempontjából fontos cselekedetként említik, még nem kell a kardunkba dőlni. Nekem például van olyan futótársam, aki jógázik, ez segít neki a futás utáni ellazulásban, de ettől még nem lett a keleti vallások rajongója. Úgy tekint az egészre, mint valamiféle tornagyakorlatra – ennyi, semmi több. Aztán olyan ismerősöm is akad, aki teljesen jó lelkiismerettel, mindenféle hátsó szándék nélkül ajánlotta a jógát – elsős gyermekeknek egy egyházi iskolában. Nyilván azért tette, mert látta a gyerekek életében a feszültséget, amelyet az új környezet és az új kihívások generáltak, és azt gondolta, a jóga megfelelő eszköz lehet a stressz kezelésére. Mégis, ha a kereszténység megfelelő súllyal jelen lenne abban a világban, amely valamikor ezen értékekre épült, valószínűleg kevesebb ilyen írással találkoznánk, és a már említett ismerősömnek sem jutott volna eszébe a jógát ajánlani a gyermeki feszültség oldására. 

Talán éppen ez a valódi gond, hogy nem vagyunk kellőképpen jelen, így pedig teret engedünk olyan irányzatoknak, amelyek gyökerüket tekintve idegenek az európai kultúrkörtől.  A kereszténység mintha nem hallatná kellőképpen a hangját, azaz nem hirdetné az evangéliumot úgy, ahogyan kell – sokkal inkább úgy, ahogyan elvárják. Ma a kereszténységről ugyanis nem illő pozitívan nyilatkozni, legalábbis itt Európában, Magyarországon a közéletben egyáltalán. Nem divat kereszténynek lenni, Európa keresztény gyökereinek megemlítése, a keresztény értékekre történő hivatkozás ma sokszor értetlenkedést, néha ellenséges érzelmeket vált ki sokakból. Íme a már idézett futóoldal: a mentális egészséged szempontjából jógázz, gondolkozz pozitívan, és persze -tegyük hozzá nyugodtan- rendezd be a lakásod a feng shui szabályai szerint. Buddhizmus, jóga, keleti vallások, ezotéria, feng shui rendben, ezeket kell preferálni, terjeszteni, a kereszténységen pedig nyugodtan lehet gúnyolódni, ódivatúnak, embertelennek beállítani, sorolva bűneit, papjai alkalmatlanságát, pénz és hataloméhségét (Magyarországon ehhez még vegyük hozzá az egyik legfontosabb váadt, a kormányzat kiszolgálását). A kereszténységről legfeljebb abban a felállásban szabad szólni, amikor teát oszt a hajléktalanoknak, ostorozza saját magát, és a szeretet jegyében mindent megenged, elvisel. De ha a kereszténység megpróbál helyet követelni magának, már erőszakos, avitt, már rögtön pedofil papokról és inkvizícióról olvasunk. 

Mi pedig ahelyett, hogy lázadnánk, azaz komolyan vennénk az örömhírt, a misszió fontosságát, és komolyan vennénk saját magunkat, örömmel maradunk abban a szerepben, amit ránk osztottak: merünk kicsik, ügyefogyottak, balekok, gyengék és esetlenek maradni -ha kell, még igét is találunk hozzá.  

Pedig szükség lenne ránk, keresztényekre, a Szentírás üzenetére, szívet, lelket, kapcsolatokat gyógyító erejére – merthogy borzasztó mentális állapotban vagyunk. Szomorú közhely, hogy rengeteg az érzelmileg kitaszított, félredobott, éppen ezért sekélyes ember körülöttünk, tele indulattal, feszültséggel, kisebbségi komplexussal. Hatalmas szükségük lenne lelkierőre, mentális regenerációra, legegyszerűbben arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. (Merthogy ezért vagyunk olyan irigyek, elégedetlenek, sírók, panaszkodók, gyalázkodók.) Valószínűleg a gyerekeknek jógát ajánló ismerősömnek nem mondta el senki: ha azt akarod, hogy gyermeked ne legyen annyira feszült, ha kiegyensúlyozott életre vágysz, ha meg szeretnél szabadulni a lelki terheidtől, imádkozz, olvass Bibliát és gyere a gyülekezetünkbe.

Akinek van ideje és elég akaratereje, annak javaslom a reggeli futást, főleg nyáron, nyaraláskor, esetleg akkor, ha később kezd a munkahelyén, ha a gyermekei már kirepültek, vagy legalábbis képesek egyedül felkelni, elkészülni és elmenni az iskolába (és oda is érni). Az egészséges reggeli elkészítése is rendben, sokkal jobb, mint reggeli nélkül loholni, jobb, mint egy kakaós csiga zacskóból az autóban, vagy egy –tényleg finom- toast a Mekiben. Ha azonban mentális egészség, az imádságot és a bibliaolvasást mindennél jobb szívvel ajánlom, Úgy hiszem, Gyökössy Endrének van igaza: 

Az emberi kapcsolatai is javulnak annak, akinek Istennel jó a kapcsolata.