„Változtatnunk kell a migráció negatív megítélésén. Nem fenyegetésként, hanem mint természetes, sőt, szükséges jelenségre kell rá tekintenünk Európában. A menekültek felé pedig nem csupán morális, de jogi kötelezettségünk is van. Joguk van a védelemhez. Minden demokratikusan működő európai országban meg kell kettőzni az arra fordított erőfeszítéseket, hogy ezt elmagyarázzuk az embereknek, ha meg akarjuk akadályozni az egyes államokban már hallható, rendkívül veszélyes idegengyűlölő és bevándorlás-ellenes hangok erősödését” - mondta Elena Valenciano.

Csak közös erővel lehet leküzdeni a migrációs- és menekültválságot - Európai Parlament, Hírek

Ez az európai parlamenti jelentés a migránsválság további kezeléséről pont jó így, Nagyhét elé időzítve. Ma Virágvasárnap van, kezdődik a Nagyhét, ez az európai alaptörténet. Még akkor is az, ha a tematikus fősodorból már rég kiesett. Európa totálisan elfelejteni látszik saját eredettörténetét. De ez nem elég, az európai vezetés komoly véleményformálói most egy olyan jelentéssel ajándékoznak meg bennünket, miszerint baj van azokkal, akik a beláthatatlan méretű migrációt fenyegetésként élik meg. Vagyis féltik a saját kultúrájukat. Érdekes módon, a témafelelős egyetlen szót sem szentel annak, hogy vajon honnan jön ez a fenyegetettség-érzet? Hát onnan, hogy azért vannak Európában még sokan, akik aggódnak a keresztyén kulturális közösségi identitás teljes megsemmisülése miatt. De velük ki foglalkozik? Az Európai Parlament jelentéséből nemhogy az tűnik ki, hogy változtatni akarnának az eddigi nyitottság politikáján, hanem tovább fokoznák a migránsbarát „humanizmust”. Rossz érzéseim vannak.

A jelentés témafelelősétől azt kell megtudnunk, hogy a továbbiakban nem csak kizárólagosan a biztonság növelésére kell összpontosítani, hanem küzdeni kell a migráció negatív megítélésével szemben. Mert – ahogyan Elena Valenciano fogalmaz – a migránsoknak joguk van a védelemhez. Most már csak azt nem tudom, nekünk, amolyan hagyományos európaiaknak, jogunk van-e a kulturális az önvédelemhez? Ez a kérdés fel sem vetődik, mert érdekes módon az úgynevezett „emberi jogok”, az „európai értékek” mindig valahogy a migránsok érdekei felől vannak értelmezve, míg az európai kulturális alapú önvédelmi reflexek magától értetődően idegengyűlöletként vannak beállítva. Aki tehát az európai identitást a folytonos kulturális emlékezet felől értelmezi, az magától értetődően az „európai értékek”, a „demokrácia”, az „emberi jogok” ellensége.

De ezen nem is kell csodálkozni. A határtalan méretű és beláthatatlan kiterjedésű, s kiszámíthatatlan következményekkel járó migrációt nyilván csak az éli meg kulturális fenyegetettségként, aki még benne él a keresztyén kulturális emlékezetben, s akinek még számít, akinek még egyáltalán jelentéssel és tartalommal bír a hagyományból származó kulturális-közösségi identitás, s akinek még mond valamit az, hogy Európa igenis kulturálisan keresztyén kontinens.

Erről szólna ugyebár a Nagyhét, az egyetlen európai alaptörténet, ha lenne még Európában számottevő és tematizáló hatalommal bíró keresztyén jelenlét. De nincs. Ezért aztán nem csoda, ha az Európai Parlament jelentésének témafelelősei nem is érzékelik, hogy itt nem pusztán csak a migránsok jogairól lenne szó, hanem bizony európai részről a kulturális önvédelem jogáról is. S messze nem igaz az, hogy akik fenyegetve érzik magukat, azok idegengyűlölők, hanem egyszerűen féltik saját áthagyományozott közösségi kultúrájukat egy, a keresztyénséghez képest más kulturális hegemóniától, legyen az akár még jó szándékú is. Ehelyett az európai vezetés az „európai értékek”, az „emberi jogok”, a „demokrácia” amúgy önmagában nagyon is értékelhető jelszavait a kulturális kolonializmus eszközeként használja, s Nagyhét előtt elmagyarázza a kulturális folytonosság híveinek, hogy akik velük nem értenek egyet, azok az „igazi” Európa ellenségei, idegengyűlölők, mert nem átallnak a migránsválság okozta kihívásban kulturális fenyegetettséget is látni.

S az Európai Parlament véleményformálói azért nem értik a keresztyén alapú kulturális önvédelem lényegét, s azért értelmezik idegengyűlöletként, mert már rég elvesztették hagyományos közösségi identitásukat. Mert ha ilyen nincs, akkor nincs is mit félteni. Akkor jöhet bárki, bármilyen számban, bármilyen kultúrával. Lényegtelen. S az ilyen gondolkodású emberek döntenek Európa sorsáról, jövőbeni identitásának arculatáról és karakteréről. Ez nem az én Európám.

Nem csak egyéni gyász van. Van olyan is, hogy kulturális gyász. Ez abból az egyre nyomasztóbb érzetből fakad, hogy Európa szinte programszerűen feladja önmagát. Elvesztette régi civilizációs öntudatát és identitását, sőt ma már az identitásvesztés programját a legfőbb döntéshozók a kulturális gyarmatosítás rangjára emelték. Akkor vagy európai, ha tágra nyitod kapuidat, s nem aggódsz amiatt, hogy a migráció további szervezett fokozása nyilvánvalóan átrajzolja Európa kulturális arculatát.  Erről szól ez a jelentés, így Nagyhét előtt. Én gyászolok. De nem csüggedek.

Abszurd módon, ebben a helyzetben keresztyén templomba menni Európában valóságos demonstráció, s a Nagyhetet, ezt az európai alaptörténetet végig élni Jézus Krisztussal valóságos ellenkultúra. Ezt jobb, ha minden önmagát keresztyénnek valló ember tudatosítja önmagában.

Addig, ameddig még vannak keresztyén templomok.

Hozzászólások