Fesz van, érted, feszültség. Kidagadnak az erek, ökölbe szorul a kéz, fröcsög a száj, gyilkol a klaviatúra. Nem mehet ez így tovább! Fegyverbe, fegyverbe! Na de éppen adventben? 

Miért is ne.

Adventben egyébként is fesz van. Dudálsz és öklöt rázol a dugóban, közelharcot vívsz az akciós botmixerért, közben úgy vásárolsz, mintha az ünnepekkel egyenesen az armageddon jönne el. Majd meg őrülsz, hogy tökéletes otthont kreálj, amiben hiba nélküli minden, család, fenyő, ajándék, étel, vendéglátás, még a gyerekeid is tökéletesen viselkednek. Hiába, a Facebook-on mutogatható látszat életért szenvedni kell. 

Szóval fesz van, hozzászoktunk, nekem meg egyre inkább elegem van. Mondom is, miből. 

Elegem van a közéletből, legalábbis abból a részéből, amit napi politikának hívnak. Az egész annyira szánalmas és szomorú, hogy kár is több időt és energiát vesztegetni rá. Elegem van abból, hogy mindig mindenért a harmadik választását vastagon megnyerő Orbán a hibás, aki egy tál lencséért eladta Putyinnak az országot, miközben –ezt csak suttogva merem leírni- diktatúrát épít. Elegem van abból, hogy napról napra rosszabbul élünk, hogy a kormány mindenkivel ki akar babrálni, de leginkább a szegény hajléktalanokat akarja megfosztani attól az alapvető emberi joguktól, hogy szabadon megfagyhassanak az utcán.

Elegem van a tehetségtelen európai politikusokból, akik azt hiszik: attól, hogy ők a kontinens nyugati felén élnek, joguk van lenézni és kioktatni mindenkit demokráciából és jogállamból. Elegem van a tehetségtelen magyar ellenzéki politikusokból, akik épkézláb ötlet híján inkább tombolnak, mint az ovisok, fenyegetőznek, mint falunapon a sokadik felest legurító ügyeletes erőember, székházat foglalnak, ajtónak rohannak, hülyének nézve a saját szavazópolgáraikat. És elegem van az olyan portálokból is, akik folyamatosan heccelik, hergelik a jónépet – mintha ez lenne a feladatuk.

És elegem van abból is, hogy adventben már a sokadik karácsonyi ünnepséget kell átélnem, mert minden társadalmi rétegnek, korosztálynak, iskolai osztálynak, ovis csoportnak, falunak, városnak, kicsinek és nagynak külön karácsonya van. Elegem van abból, hogy megőrülök az araszolásban, hogy listázom a tennivalókat, hogy a lázas igyekezetben próbálok megfelelni az elvárásoknak, holott csak az igazán lényegesre: elcsendesedésre, odafigyelésre, a szeretteimre nincs időm.

Szóval: elegem van a feszből. Úgyhogy politika off, internet off. (Azért ha Kunhalmi Ágnes újra lefejelné az ajtót, szóljatok, azt megnézem.) A boltba rohangálást ezennel befejeztem, egészen biztosan nem fogunk éhen halni december huszonhétig. Nem töltök fel tökéletes képet a karácsonyunkról sem, mert nem vagyunk tökéletesek, és nem is szeretnénk annak látszani. Úgy hiszem, a mi tökéletlen életünk egyébként is csak ránk tartozik.

Advent van még pár napig, aztán karácsony, a szeretet ünnepe, a Megváltó érkezése. Nem érek rá semmiségekkel foglalkozni, nekem készülnöm kell az Ő fogadására.  

Megyek is. Viszlát! 

 

 

Hozzászólások