Mintegy 20 középiskolában kérik arra a végzősök a családjaikat, ismerőseiket, hogy virág helyett jótékony célra fordítsák a nekik szánt pénzt. (...) Mint írtuk az Eötvös József Gimnázium egyik végzős diákja Facebook-bejegyzésben azt írta, osztálytársaival úgy döntöttek, hogy a ballagásuk alkalmából fogyatékos fiatalokon segítenek. Azt kérik minden rokonuktól, ismerősüktől, hogy a ballagási virágra szánt összeget vagy egy részét inkább jótékony célra fordítsák, segítsék a KézenFogva Alapítvány munkásságát. 

Több gimi is csatlakozott a menő ballagási ajándékozáshoz hvg

Jónak tartom. Magát a gesztust. Persze nem úgy, ahogy a tanítványok a leprás Simon házában ágálnak, minek ez a pazarlás ( Máté ev. 26). Oda lehetett volna adni az olaj árát a szegényeknek. Jézus mondja, hogy a szegények mindig veletek lesznek, vagy szegények mindig lesznek, akiknek adhattok. Szóval nem a pazarlás megállítása a lényeg. Hanem a fiatalok önkéntes lemondása a csinnadrattáról. Azt mondják, hogy az lenne az igazi ajándék, ha a ballagási ajándék, virág segítene pár fiatalon, fogyatékkal élőn, hiánnyal küzdő emberen.
Az ajándékboltok, virágboltok ilyenkor aratnak. Leginkább külföldről behozott vágott virágok vannak a drága csokrokban. Szülők ,keresztszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok, barátnők hordják az ajándékot. Sokszor kompenzálnak is. Rég nem látták, nem törődtek vele. Vagy elváltak és ilyenkor meg lehet mutatni, hogy mégis nagy a törődés. Vagy egyszerűen csak valóban szeretik és büszkék rá.
Mondjuk nehéz úgy ballagni, hogy  akár három szétcsúszó csokrot és lufikat kell tartani egy kézzel, míg a másikkal meg az elől haladó vállát markolni, hogy el ne essen.
A mérsékelt, visszafogott virágos ballagás szép is méltóságteljes is, vidám is, és még a könnyet is le lehet törölni a keszkenővel. Az alma mater szépen bocsátja ki fiait és leányait. 
Az tetszik, hogy nem azt mondják, ne költsétek ránk a félhavi kereseteteket, hanem, egy kicsi része legyen virág, a többi buzgóságból meg legyen jótett. Az tetszik, hogy felébredet pár emberben a szolidaritás. Az tetszik, hogy ennek szervezői túl láttak magukon.
Már majdnem azt gondoltam menthetetlen az ifjú generáció. De ez egy új öntudat. Vannak még mellettünk emberek.
Nyilván ez csak addig működik, amíg nem kötelező és szeretik a ballagót annyira, hogy a szavát is meghallják. Nyilván ez nem túl nagy hír, azonban a gyakorlatban ez sokkal többet ér.  Ez informális történet, de lelkiekben nagyon is mérhető.
Hajrá ballagók, hajrá hozzátartozók! Tegyétek újra méltó búcsúzássá ezt az ünnepet!