Marx (August Diehl) és Engels (Stefan Konarske) találkozását és barátságát mutatja be az osztrák-belga-német koprodukcióban készült A fiatal Marx Károly című film, amit a februári Berlinale filmfesztiválon vetítenek le először a közönségnek. A Filmstarts.de nevű német filmes portál úgy tudja, az alkotás 2017 márciusától látható lesz a német mozikban.
Filmet forgattak a fiatal Marx és Engels barátságáról - Mandiner

Tulajdonképpen az a csodálnivaló, miért nem fedezték fel előbb a témát: nemrég film készült a fiatal Marx és Engels életéről. Akiket mi úgy ismertünk meg, mint öreg és tekintélyparancsoló zord öregek az iskolaterem falán, azok most a világfelforgató ifjak. A történet azért hátborzongató, mert felhívja a figyelmet arra, hogy ma is születnek Marxok és Engelsek, és hogy egyáltalán nem mindegy, milyen impulzusok érik őket.

Persze, tegyük hozzá, ők ketten azért is elválaszthatatlanok, mert egymás nélkül nem mentek volna sokra. Különösen Marx nem, akinek művét Engels elég komolyan gondozta, hogy az olvasók számára érthetővé váljon. Az élhetetlen Marxot nem csak bátorította, de pénzelte is, ha kellett. Amit végül Marx létrehozott, az különös volt és egyedülálló, ám ha alapjaiban vizsgáljuk, olyan világképet tár elénk, ami nehezen állja helyét a nagy filozófiák rendszerében, hiszen gyakorlatilag a világot kizárólag a közgazdasági folyamatokon és a társadalmi felépítményen keresztül mutatja be. A forradalom elmélete ott volt a kor levegőjében, ám talán a teljes Marx-i rendszernek ezt a pontját nevezhetnénk leginkább idealisztikusnak, még ha élénken tiltakoznának is, ha tehetnék.
A két fiatalember élete mégiscsak kísérteties módon hasonlít azokra a fiatal hipszter proteszt-pártalapítókra, akik csakazértis, csakis minden ellen kitalálnának valami újat. A maiakból ugyan hiányzik a világmegváltás gondolata, ám többségük többnyire inkább baloldalra húz, hiszen a politikai palettán ez a leginkább szabad pálya. A közép soha nem elég izgalmas a tiltakozáshoz, túlságosan is öreguras.
Annyi bizonyos, hogy Magyarországon sem ártana a komoly, nagymúltú politikai pártoknak elbeszélgetniük fiatalokkal. Tizenéves fiúkkal, lányokkal, akik számára a Fidesz nagyon öreg bácsik gyülekezetének tűnik. Hiába él bennem még ma is az a kép, hogy az érettségi évében bementünk a Fidesz irodába, és narancsszínű jelvényt kaptunk, ami nagyon menőnek tűnt, miközben az MDF számunkra nem volt más, mint egy csapat öreg és mogorva ember, akik hosszú körmondatokba bonyolódtak, és fájt végighallgatni üres semmitmondásukat. Tizennyolc évesen képtelenek voltunk azonosulni velük. Egy kevésbé arrogáns önképpel lehetne nyitni a fiatalabbak felé, és ez vonatkozzék bármelyik nagy pártra. A jövő választói - ha nem hallgatják meg őket – arrafelé vehetik az irányt, ami szélsőséges és esetleg akár romboló is lehet. Mert a fiatal Marxok és Engelsek itt járkálnak körülöttünk, s ha nem jó impulzusokat kapnak, lehetnek belőlük romboló ideológiák megteremtői, de éppúgy lehetnek belőlük a társadalmi közjót előmozdító derék politikusok.