Az ökológiai krízis, amit a szó legszorosabb értelmében a bőrünkön érzünk, ami a levegőben van, nem csupán gazdasági, politikai kérdés, hanem komoly teológiai kihívás is. Ha egyetemes hitvallásainkat vizsgáljuk, feltűnően elnagyolt az első hitágazat megfogalmazása. Ami a hitvallások születése idejében talán elegendő volt, hiszen az emberiség többsége tudatában volt teremtett mivoltának, és igazán nem volt még fenyegetett állapotban a teremtett világ. Manapság viszont a pesszimistább tudományos jóslatok szerint utolsó időket élünk, a huszonnegyedik órában vagyunk. Talán még van esély megállítani a lassan visszafordíthatatlanná váló dekadens folyamatokat és a fenyegető egyensúlyvesztést. De ehhez mindenekelőtt a fejekben kell rendszerváltás, ha úgy tetszik: igazi metanoia, azaz megtérés. Olyan szemléletváltozás, ami hétköznapi, gyakorlati életvezetésünket is radikálisan áthatja és megváltoztatja.

Ünnepteremtés helyett teremtésünnep - Református.hu

Mintha szívességet tennénk valakinek, néha feltűrjük az ingujjunkat és felcsippentünk némi szemetet. Bólogatunk bőszen, amikor olajömlésről, szeméthegyekről olvasunk egy hírportálról, két évvel Kolontár után csóváljuk a fejünket, hogy milyen emberek is vannak. Szelektálunk kicsit, néha apróbetűzünk, visszanézünk a csöpögő csapra, aztán indulunk tovább - nagy kegyesen tettünk valamit, zöldültünk, akárki meglássa!

A helyzet az, hogy ez édeskevés. A helyzet az, hogy senkinek nem teszünk ezzel szívességet. A helyzet az, hogy ez már régen nem elég. Különben sem kérés, amire mi udvariasan odafigyelünk. Ez parancs, egyértelmű és nyilvánvaló, a Teremtő parancsa.

A keresztények hivatalos formában kicsit késve ébredtek rá a helyzetre. Sőt, a nyugati világ, a maga nagy kirajzásaival, hódításaival, ipari forradalmaival elég sokat rontott a dolgon. De jobb később, mint soha, érdemes felkelni és felmutatni, tudjuk, hogy vétkeztünk/vétkezünk, készek vagyunk a változtatásra. Igen, jól mondja Gáncs Péter evangélikus püspök, ide megtérés kell. 
A Teremtés ünnepe egy transzparens, amit a történelmi egyházak közösen tartanak a magasba. Öröm, hogy egyre nagyobb a felülete, egyre messzebbről látszik - ebben az évben elég sok gyülekezet, közösség csatlakozott valamilyen formában a héthez. Azonban ez az egész akkor ér valamit, ha tud tenni azért, hogy változzunk és változtassunk.
Vigyáznunk kell a helyre, ahol élünk. Segítenünk kell azt a csodálatos rendszert, amit otthonunknak kaptunk. Isten nem kéri tőlünk, hanem parancsba adta. Az Édenbe helyezett embernek kijelölte a munkáját: művelje és őrizze (1Mózes 2,15). Ez nem kérés, amire szabadidőnkben szakíthatunk egy kis energiát. Ez alapvető parancs, aminek meg kellene határoznia az életünket - közösségeink életét. Hangadókká kell lennünk, de aprópénzre váltott tettekkel, mert a jelszavak már senkit nem mozgatnak meg.

Én magam az emberre (magunkra) nézve pesszimista vagyok. Aki reményt ad, a visszatérő Úr, ő az új eget és új földet is megígérte. Ettől függetlenül, addig is van dolgunk, a saját életünk terében, a saját házunk tája körül. Vigyázni társainkra a teremtettségben.

Végezetül hadd legyen itt a Teremtés ünnepe honlapján található köszöntő Nobilis Máriótól:

"Ami a legalapvetőbb és a legkézenfekvőbb, azzal szoktunk a legkevesebbet törődni. Minden eszmerendszer a maga módján fejezi ki ezt a felismerést, aszerint, ahogyan a problémát érzékeli. Heidegger szerint „létfelejtésben” élünk, és a létezésre magára kellene újra és újra rákérdeznünk. Jézus Krisztus pedig nemcsak saját kortársait, hanem minden kor emberét a szeretet Istenével akarja újra élő kapcsoltba hozni: azzal, akiben mindnyájan „élünk, mozgunk és vagyunk” (vö. ApCsel 17, 24).

Ennek az alapvető keresztény felismerésnek a mai kor problémáira válaszolni próbáló megfogalmazása, hogy figyelmünk középpontjába kellene állítanunk teremtett voltunkat: az ember és környezete teremtettségét, mégpedig a Jézustól tanult szeretet szemével nézve.

Ahhoz, hogy az emberiség útja elkanyarodjon a fenyegető szakadékoktól, melyek felé rohanni látszik – az éghajlatváltozás csapdájától, a környezetszennyezéstől, a Föld javainak igazságtalan elosztása által okozott egyre nagyobb feszültségektől –, meg kell tanulnunk újra harmóniában élni Isten teremtett világával. És meg kell tanulnunk jól viselni ennek a teremtettségnek a felelősségét is – mert a teremtmények között mi, emberek felelősséget hordozók vagyunk.

Honlapunk ennek a kereszténységből forrásozó, de minden ember számára reményt adni képes gondolatnak a gyakorlati megvalósulását szeretné elősegíteni. A magyar keresztény egyházak körében pár éve kezdett meggyökerezni az a nemzetközi kezdeményezés, hogy szeptember-október folyamán ökumenikus módon ünnepeljük meg a Teremtés Hetét, és fordítsunk fokozott figyelmet a teremtett világ védelmére. Az időpontválasztáshoz a különböző keresztény (ortodox, katolikus, protestáns) hagyományok, de a környezetvédelmi mozgalmak is alapot adnak. Hazánkban szeptember utolsó és október 
első vasárnapja közötti időszakot javasoljuk a közös ünneplés és közös cselekvés kiemelt időszakának.

Az ezen a honlapon felkínált gondolatok, kezdeményezések és kapcsolatok elsősorban a különböző keresztény felekezetek közösségeit, gyülekezeteit célozzák és tartják szem előtt, de nem azzal a szándékkal, hogy valamiféle belterjes gondolkodásmódot hozzanak létre, hanem hogy segítsék megnyílni ezeket a közösségeket környezetük, embertársaik felé; legyenek ők az Isten által annyira szeretett világ fenntartható fejlődésének motorjai.

Az evangélikus, katolikus és református, metodista egyházak Magyarországon több-kevesebb ideje már foglalkozni kezdtek a keresztény ember felelősségével a teremtett világ iránt, és eziránt elkötelezett munkacsoportjaik egymással is felvették a kapcsolatot. Ezen a honlapon – az összes többi keresztényekkel is – közös elkötelezettségüknek szeretnék jelét adni, abban a tudatban, hogy Krisztus tanítványaiként nem csak önmaguk javára, hanem elsősorban minden embertársuk és a társadalom közösségeinek szolgálatára kell állniuk az evangéliumból merített bátorsággal."

Mindannyiunknak áldott és gyümölcsöző parancsteljesítést kívánok - nem csak erre a hétre...

Hozzászólások