A Múzeumok Éjszakája megmutatja, milyen gazdagok is vagyunk: mennyi szép és jó, érdekes és nagyszerű dolog vár arra, hogy felfedezzük, megismerjük, és valamiképp életünk részévé tegyük, mert valamikor része volt az életünknek. Országszerte – a reformáció emlékévében központi helyszínként szolgáló Debrecentől Sopronig, a főváros nagy intézményeitől a helyi gyűjteményekig – nagyjából 380 intézmény 2100 programjával hív találkozásra bennünket. 

Tisztelt Múzeumlátogató! - muzej.hu

Ben Stiller három filmben is átélhette a meglepetésszerűen megelevenedő éjszakai múzeum adta mókás helyzeteket. A vitrinek bábui, köztük a kis dögszter Dexter majom  életre kelése hatalmas élmény még képernyőről is. A múzeumos trilógia egy kissrác rajongója folyton folyvást kérdezgette, akárhányszor elsuhantunk a keszthelyi Balatoni Múzeum előtt, hogy mit csinálnak itt éjjel? Remélte, hogy ugyanazt, amit a DVD-ken látott. Újra és újra elmondtuk neki, hogy a múzeumokban éjjel nem történik semmi. Kivéve egyet: a múzeumok éjszakáját. Akkor elevenedik meg minden: tőlünk látogatóktól, és nem a vitrinlakóktól. Pedig bárcsak úgy lehetne!

A Pápai Református Gyűjtemények folyosóján a márványba faragott Mándi Márton István elénk lépne a babérkoszorúk öleléséből, és mindazt megosztaná velünk, amit tud. Hóri szarkofágjában fekvő múmia elmondhatná végre, hogy kicsoda ő, aki nyújtott kézzel temettetett el, és valahogy belekeveredett más koporsójába. Persze ezek nem fognak megtörténni, de ettől még nem szegényebb a Hollywood-mentes múzeumok éjszakája. A program gazdagságát éppen az adja, hogy a felkereshető helyszínek különösen sok kinccsel bírnak.

A múzeumok értéket tárnak a közönség elé. Ma divatos ezt interaktív és élménnyel tarkított módon megtenni. Így lesz vonzó. Ez a horog, ami a mi kor emberét megragadja. Örülök, hogy ebbe a sorba beletartoznak a református egyház múzeumai is. Hét elején a Ráday utcai Biblia Múzeumban járva is ezt tapasztaltam. Noé szétszedhető bárkája, Ábrahám kocsikázása, a virtuális kenyércsoda, a jeruzsálemi templom számítógépes bebarangolása mind-mind olyan dolog, ami még az ugri-bugri gyerekeket és a végletekig unott kamaszokat is leköti és felrázza. Remélem, hogy a felújított ótemplomban és parókián is valami hasonló élményben lesz majd részünk, amikor teljességében tárul a nagyközönség elé.

A sok kincs mellett sok minden elveszik, elveszelődik, mert nem gyűjt(het)ünk be minden olyan tárgyat múzeumok falai közé, amiket már nem használunk. Illetve tucatjával vannak azonos vagy hasonló dolgok, amikre olyan nagy mennyiségben már nincsen szükség egy-egy kiállításon. A gyülekezetek évszázadokat ölelnek át, és sokféle "szent holmi" hagyatékként marad az utókorra. Addig nincs is gond, amíg élő közösség használva őrzi ezeket a tárgyakat, és nem kél lábuk. Illetve amíg olyan körülmények között őrzik meg őket, ami miatt állaguk nem romlik. Mifelénk egyre több olyan közösség van, ahol a megőrzés az őrzők híja miatt kétségessé válik, vagy már vált is.

Fel a fejjel! A megőrzés úgyis csak e világnak feladata és fontos része. Krisztus visszatértével értelmét veszíti majd mindez. Az igazi kincs a hit, ami nem zárható falak közé, és nem állítható ki vitrinbe, de amit az Úr Isten lát.