Az olaszországi Bari városának egyik galériájában egy takarítónő hulladéknak nézett néhány értékes, kortárs műalkotást, és kidobta azokat a szemétbe. Az újságpapírból, kartondobozokból és szétszórt, törött süteményekből álló installációkat már nem lehetett helyreállítani (...) Kiderült, hogy az asszony azt hitte, a kiállítás látogatói hagytak maguk után szemetet és a legjobb szándékkal takarította fel azt. (...) A megsemmisült művek értéke mintegy 10 000 euró, vagyis több mint 3 millió forint volt. 

  http:// Kidobta a takaratówww.nlcafe.hu/szabadido/20160226/mualkotas-hulladek-takaritono/ 

"Romana Menze-Kuh installációja a Behausung 6/2016 (Hajlék 6/2016) igen tisztességtelen véget ért: a takarítónő ugyanis egyszerűen szemétnek nézte, felsöpörte, és kidobta egy mannheimi templomban. (...) Menze-Kuh, az alkotó nem fogadta túl jól a takarítás hírét, teljesen felháborodott és megszólalni sem tudott, amikor megtudta, mi történt." http://lemon.hu/2016/02/06/kortars-mualkotasokat-nezett-szemetnek-es-dobott-ki-a-takaritono/ 


Több hasonló témájú hír forog a hálón. Tudatlan takarítónő, a nép egyszerű gyermeke kidobja, feltakarítja, renbe teszi és ezáltal a művészit megsemmisíti. Számára, mint a legtöbb egyszerű halandó számára az értelmezés is egyszerű. A látogatók szemetelnek és összerondítják a műveket is. A szemét az szemét, és kukába vele. Azonban a kiállító művész és közösség számára ez veszteség. Valamit el akar mondani, vagy nem. Önkifejezés vagy esetleg valamilyen tartalom gondolat bemutatása.

Hogyan lehet egy ilyen művet pénzben kifejezni? Van-e értelme? Itt is, forintban írom, hogy 3 000 000 Ft, azaz Három millió forint. Mi kerül ezen ennyibe? A kiállító terem? Pár OSB lap? A maradék sütemény? A művész drága ideje, míg kitalálta? A licensz? A koncepció?

De azért mégis gondolkodjunk el rajta. Lehet, hogy valaki jól értelmezte a művet. Lehet-e ennél nagyobb sikere egy művésznek, mint amikor a műve tettekre indít. Márpedig itt ez történt. A takarító takarított.

A mannheimi templomban lévő alkotás sem járt jobban. Megjött a takarítónő.

A művész teljesen felháborodott. Szerintem feleslegesen. Végül visszavitte a kukát, amibe kidobták a testeket formázó melegen tartó fóliát.

Ha társadalom kritikai hatást akart, akkor megtörtént. A takarító, a nép egyszerű gyermeke a társadalomban is takarítana. Mégpedig nem is rossz szándékkal. Valami régi genetikus, ősi archetípusú gondolkodásmóddal. Eltér a megszokottól. Az alkotásokból és a rájuk adott reakciókból kiderült, hogy nincs steril művészet. Íme teljesen beágyazódott a mindennapokba. Abszolút interaktív, inspiratív. Szerintem korrekt.

Nagyon is elérték az alkotások a céljukat. Rendre vágyik az egyszerű ember. A közterületeken. A templomban. Remélem a közéletben, oktatásban, egészségügyben és a lelkében is.

 

 

 

 

 

Hozzászólások