Ami kapcsolatban sérült, az csak kapcsolatban tud gyógyulni, ezért van szükség az orvosoknak az evangéliumra.

MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜK A PSZICHOLÓGUSOKNAK AZ EVANGÉLIUMRA? - 777.blog.hu

A 777.blog.hu oldalon jelent meg egy rövid videó és néhány összefoglaló sor, amelyben Tapolyai Emőke pszichológus arra a kérdésre válaszol, hogy miért van szüksége a pszichológusoknak munkájuk során az evangéliumra? A válasz így hangzik: „A pszichológusok általában sérülésekkel foglalkoznak, ezeknek a gyökere általában kapcsolati sérülésből ered, amely lehet emberi, de akár isteni dimenzió is….. Ami kapcsolatban sérült, az csak kapcsolatban tud gyógyulni, ezért van szüksége az orvosoknak az evangéliumra.”

 

 

Ahhoz, hogy egy sérült ember újra teljes legyen és megtapasztalja, hogy életében minden a maga helyére került, szüksége van arra az örömhírre, hogy ez egyáltalán lehetséges és neki is van rá esélye. Az evangélium éppen erről szól. A helyreállítás csodájáról. Arról, hogy ami elromlott, összetört, rossz irányba ment, célt tévesztett, az helyre jöhet, megfordulhat, mehet tovább a helyes irányba. Csodálatos lenne, ha a pszichológusok munkájuk során tudnának erről bizonyságot tenni, ezzel válna igazán gyógyítóvá a munkájuk. Erről beszél Tapolyai Emőke is. De vajon hányan gondolkodnak hozzá hasonlóan a pszichológusok közül? Hányan gondolják azt, hogy az ember nem értelmezhető Istentől függetlenül és ha gyógyítani szeretnénk, akkor kapcsolatait is meg kell gyógyítani.

Nem tudom, hány pszichológust tudnánk összeszámolni, mint ahogyan azt sem, hogy azok az emberek, akik munkájuk során bármiféle kapcsolatba kerülnek egy másik emberrel, mennyire ismerik azt fel, hogy szükségük van az evangéliumra? Szükségük van rá akkor, amikor a másik emberre néznek és hirtelen félrelibben a függöny, ami eddig eltakarta és elkezdik őt igazán látni. Nyomorúságaival, küszködéseivel, sérüléseivel együtt. Amikor feltárul valami abból a történetből, ami a másik ember sajátja, amiben ott van múltjának sokféle eseménye és történése, ott vannak a jelen elakadásai és ott van a jövő bizonytalansága. Amikor arra döbbennek rá, hogy a másik embernek, ahhoz, hogy megélje a maga egész voltát, szüksége van Istennel való kapcsolatának helyreállítására.

Talán arra gondolunk, hogy vannak olyan hivatást választók, akik munkájuk során elsősorban másokkal foglalkoznak. Ilyenek a pszichológusok, de az orvosok, lelkészek, tanárok, szociális munkások és más segítő foglalkozásúak.  Természetes, hogy nekik munkájuk során szükségük van az evangéliumra. De mi a helyzet a nagy többséggel? Aki reggel elindulnak egy hivatalba vagy irodába vagy valamelyik üzembe. Nekik is szükségük van az evangéliumra munkájuk során? Én egyértelmű igennel válaszolnék. Ha csak egyetlen egyszer, de kapcsolatba kerülnek valakivel munkájuk során, már az lehetőséget jelent. Akár egyetlen pillanat is válhat az örömhírről való tanúskodás idejévé. Bármikor és bárki tehet bizonyságot hitéről, meggyőződéséről, reménységéről. Mindannyiunknak szüksége van tehát az evangéliumra munkája során.

Sőt. Mindannyiunknak szüksége van az evangéliumra. Függetlenül attól, hogy mi a munkánk, a foglalkozásunk, a hivatásunk. Azért van rá szükségünk, mert láthatatlanul ugyan, de „sérülten” születünk. Olyan állapotban, amelyben nem lehetséges Istennel kapcsolatban lennünk. Amíg ebben nincs változás, addig kapcsolati sérülésben vagyunk. A gyógyulást számunkra is az evangélium jelenti, mert arról beszél: lehetséges nekünk is kiengesztelődnünk, megbékélnünk Istennel – Jézus Krisztus által. Jó újra és újra hálásnak lennünk mindezért és egyértelművé tenni: az evangéliumra mindenkinek szüksége van, mert Isten nélkül nincs helyreállított, meggyógyított, teljes élet.