Az öregedés az élet természetes velejárója, de ez nem gátolja meg a tudományt abban, hogy újra és újra megpróbálja kitolni, megakadályozni vagy fölülbírálni a halált. Mivel eddig senki sem élte túl a saját életét, sejthető, hogy a tudomány eddig nem járt sikerrel. És most épp a tudomány mondja azt, hogy nem is fog. Az Arizona Egyetem matematikusai bebizonyították, hogy a többsejtű élőlények öregedése megállíthatatlan. Az öregedés matematikailag elkerülhetetlen. Úgy értem, komolyan elkerülhetetlen. Logikai, elméleti és matematikai lehetetlenség lenne kibújni alóla.


Két matematikus kiszámolta, nem győzhető le a halál – index.hu

Halottak napján megtudtuk, hogy nem győzhető le a halál. Két matematikus levezette a miértet. A többsejtű élőlények öregedése feltartóztathatatlan. Az ősi vágy, hogy az ember halhatatlan legyen, a tudomány szintjén még várat magára. Aki a tudományra mint a meg váltás lehetőségére tekint, csalódni kényszerül.
Az élet véges. Véges, mert elszakadt az örökkévaló rendeltetésétől. A végesség nem Isten akarata szerinti állapot, hanem következmény a Biblia tanítása szerint. Az Isten elleni bűn következménye.

A véges idő azonban nem büntetés, hanem lehetőség, hogy az ember felismerje a végtelen lehetőségét. Ez a felismerés inspirálja az életet abba az irányba, hogy visszataláljon Istenhez, az örökkévalóhoz. Ezen az úton lesz szabaddá, hiszen a végtelenség reménye ösztönzi nemcsak a jó cselekvésére, hanem arra a lelki igényre, amelyben egy akar lenni azzal, akiből kiszakadt.
Az élet véges. A végesség tudata bezártság és csapda egyben. A végességben a jóra valami maradandó inspirálna. De ha minden véges, lehetetlen örökkévalót alkotni. Ez a végesség és örökkévaló paradoxona. Véges nem alkothat végtelent, mert azáltal, hogy végesnek mondja magát, lemondott vagy tagadja a végtelent. Kilátással kecsegtetett a véges lét végtelenné nyújtása, az örök fiatalság elíziuma. De vajon éppenséggel nem az-e a szép az emberi létben, hogy van egy fejlődéstörténete? És ez a fejlődéstörténet a földi létben töredékesen kiteljesedhet. S ami a földi vég után van, arra is van remény. De ez már egy másik dimenzió, a hité. A Krisztus-hit valósága.
A Krisztus valóságban a földi élet egy folytonosan jobbra ösztönzés. A jobb itt nem minőséget jelent csupán, hanem belső kiteljesedést. Krisztusibb életet élni, ami nem kompatibilis az evilági életminőséggel, de nem szükségszerűen zárja ki azt. Lehetnek egybeesései, de ha nincsenek sem szegényebb, sőt lemondások révén, áldozatvállalás okán teljesebb is lehet. Mert ez a lét nem a végesre néz, hanem egy olyan teljességre, amelynek bizonyossága Krisztusban megtörtént. Ő meghalt és feltámadott, legyőzte a halált. A végesség nyomasztó zártságának véget vetett. Megbizonyította, hogy a halál legyőzhető. Azzal, hogy Krisztus legyőzte a halált nem egy egyszeri esemény történt, hanem a létállapot változásának lehetősége mindazoknak, akik hisznek benne. Hit által lesz tehát teljessé az élet. Azaz Isten kegyelme által, amely túl visz minden evilági megismerésen.
Az öregedés feltartóztathatatlan. Az örök élet nem. Az reménység és lehetőség. Kegyelem. De ez már túl van rajtunk. Mégis könnyebb úgy állni így a sírok mellett, hogy reménysége van az embernek. Nemcsak halottak napján.

 

Hozzászólások