A művészcsoport mártírként ábrázolná az öngyilkos merénylőket, abszolút komoly indíttatástól vezérelve. (...) A terroristákat olyan történelmi figurák társaságában jelenítenék meg, mint Jeanne d’Arc vagy Szókratész, akik hasonlóan „kiálltak a saját meggyőződésük mellett”, (...) 

  A terroristák mártírok – kiállítást szerveznek a brüsszeli és párizsi terrortámadások elkövetőinek emlékére 24.hu/kultura

Helyszín tekintetében tökéletes táptalajra talált a művészcsoport, hiszen a kiállítást pont ott fogják tartani, ahol Christian Lollike színházi rendező korábban a norvég tömeggyilkos, Anders Behring Breivik emlékének rendezett darabot. (...) Nielsen úgy véli a mártír szót több szemszögből szükséges értelmezni, (...) Szerinte Mindenki a saját történetének főhőse...


Van hiányérzetem. Hol marad a többi meg nem értett zseni, félreismert nagyság? Akik kiálltak a saját meggyőződésük mellett.  Drága Kim Ir Szen elvtárs, honfitársai érdekének életbevágó védelmezője.  Pol Pot elvtárs, a felebaráti szeretet mintaképe. Ismail Enver pasa örménysimogató kezdeményezése. Todzso Hideki japán háborús miniszterelnöke, aki úgy szerette a kínai, koreai, Fülöp-szigeteki, indokínai lakosságot, hogy majd megette őket. A szerető szívű II. Lipót belga király, aki a szeretett kongói gyarmat lakóinak munkahelyeket teremtett, akik hálából elkezdtek belehalni vagy Tizenötmillióan. Hát a nagyságokat ki ne hagyjuk. Szívünk csücskei ők, Sztálin, Hitler, Mao Ce-tung (23-17-78 millió áldozat).   Ők bizony hősök, a saját történeteik főhősei. Kiálltak a meggyőződésük mellett. Igen. Kiálltak. Igen. Volt meggyőződésük. Ellentétben azokkal, akiknek utána már nem lehetett. index.hu

Mondjuk kivenném innen Jeanne d’Arc vagy Szókratész alakját. Egyik szabadságharcos és saját hazáját próbálja felszabadítani. A másik ragyogó és kíméletlenül igazságos, következetes elme, akit öngyilkosságra ítélnek, aki egy egész városnak mutatja meg, mit jelent a hűség. Mondjuk nem robbantott fel senkit. 

Éppen most, amikor Európa saját dugájába dől. Persze legszívesebben azt írnám, hogy feloldhatatlan ellentétektől szenvedve, éppen szélsőségeseket termel ki, polgárháború közeli állapotba lavírozta magát. Orosz és amerikai kakaskodás nap, mint nap. Török áfium. Állandó hatalmi acsarkodás, amely mellett sem az itt élők, sem a menekültek nem számítanak. Pont most, amikor valami nagyon közös minimumban meg kellene egyezni. Pont most, amikor ki kellene találni, objektívvé tenni, hogy mi az érdeke a résztvevőknek. Pont most, amikor egyenes, érthető, egyszerű etikai magatartásra lenne szükség. Pont most, amikor...

Ehelyett szubjektív, mindent relativizáló új értelmezéssel teszik még bizonytalanabbá a már amúgy is féltérdre ereszkedő Európát. De ez nem játék. Itt ez vérre megy. Életre halálra. Terrorizmust relativizálni nem kell félnetek... Tényleg ennyire kell az elismerés? Tényleg ennyire kell a művészlelkeknek az ismertség? 

Európa az utolsó, a mindent eldöntő, s talán halálos döfésre vár. Hogy jutott idáig? Pont azoktól kapja, akikre nem gondolt, hiszen nagy szájjal hirdetik Európa védelmét. Ez pont arra emlékeztet, hogy az utolsó emberig kitartás. Ha beledöglötök is, akkor is nyitott és szabad társadalom maradtok. 

Az itt élő, identitását vesztette embereknek ezek után két útja maradt. Belehal a hülyeségbe, vagy betér az iszlámba. Jól látta ezt Ibn-Szaúd a két világháború között. Európának minden vívmányát átvesszük, de a vallástalanságára nincs szükségünk. 

"A keletről érkező népvándorlási hullámok a (kora) középkorban jelentősen érintették Európát: többek között szláv népcsoportok és magyarok telepedtek le Közép- és Kelet-Európában, írja Kaplan. „Azonban azok a népek felvették a kereszténységet, és később megalapították államaikat, (…) Lengyelországtól (…) Bulgáriáig, amelyek képesek voltak alkalmazkodni a fejlődő európai államrendszerekhez.”

Ma muszlimok százezrei − akik nem kívánják felvenni a kereszténységet − szivárognak be a gazdaságilag stagnáló európai államokba, veszélyeztetve a gyenge lábakon álló társadalmi békét. Az elemzés szerint az európai vezetők évtizedekig hangzatos retorikát használtak, hogy a vallási és etnikai erőket háttérbe szorítsák, azonban pont ezek voltak azok az erők, amelyek az államok közti belső kohéziót megteremtették."  index.hu Az iszlám kulturálisan határozta meg Európát, megmutatva Európának, hogy mivel áll szemben. 

 

Volt, nincs. Szabad-e még itt az életről, utódaim életéről még csak álmodnom is?

 

 

 

Képek: http://librarius.hu/2015/09/20/az-utobbi-idok-legjobb-szatirikus-rajzai-egy-orosz-grafikustol/