Lackfi: …Nagyon tisztelem azokat, akik, ha jogos a dühük, hajigálják az utcakövet, csak az én életem nem erről szól. Én nem Dózsa György unokája vagyok. Számomra az a mérvadó, hogy
Jézus a legnagyobb király lehetett volna, puccsal secpec hatalomra kerülhetett volna. Ehhez képest gyógyítgat, imádkozik, prédikál, prófétál, jön-megy, és úgy gondolja, ez a dolga. Végül meg is hal értünk.
Lehet úgy gondolni, hogy a politikai csatázáshoz képest ez életműnek kevés. ... 
Lovasi: Hogyne, az Istenbe vetett hitből fakadó emberi méltóság nagy megtartó erő. A gond inkább azzal van, hogy… Miért kell már megint ebbe belekapaszkodni?
Nem volt elég az a száz év, amit végigcsináltak a magyar családok? A különböző rendszerek okozta sorstragédiák?
Mintha ebből a mintázatból nem tudnánk kilépni. Mint a katonaságnál: engem is szívattak kopaszként, akkor én is szívatok. Nem mondok mást, mint amit a Professzorok Batthyány Köre is finoman feltesz kérdésként már egy ideje: hogy miért nem lehet konszolidálni ezt a hatalmat?...  

A gonosz birodalma? Lackfi János és Lovasi András szelíd vitája a magyar közállapotokról valaszonline.hu

Margaréta szirmát tépegeti a szerelmes... Szeret... Nem szeret... Szeret... Nem szeret... Szeret... Nem szeret! Egészen addig, míg el nem fogy a szirom. A végére kijön vagy egyik vagy másik. Mondjuk a "nem szeret". Akkor elővesz egy másik virágot és még egyet, egészen addig, míg az nem jön ki, hogy "szeret".

Valahol ez is a problémánk. Nem tudjuk elengedni, ha valami nem úgy jön ki, ahogy mi szeretnénk. Ha nem úgy van a valóságban, ahogy megálmodtuk. Ha hibáztunk. Ha elvétettük. Ha oktalanok voltunk. Meddig kell elmenni a hibás döntéseink következményeinek elhordozásában, hogy ne csak diagnózis legyen, de a megoldást is el akarjuk kezdeni. Ha kell beismerni, hogy ez nem működik, és valamit másképpen kell csinálni, és kell másképpen csinálni. Hangsúly a csinálni, kezdeni. Mert az idővel csak romlik. 

Ezt a közéletnek mindenkire tartozó területén pedig kötelezővé tenném. Oktatás, egészségügy, kultúra, gazdaság stratégiai fejlesztése, különös tekintettel a kieső régiókra(Déli és Észak-Keleti régiókra). 

A rossz döntések jóvá maszkírozására fordított energát már a megoldásokra is lehetne fordítani. Látszat helyett valóság. Jó. Jó! Sajnos a hatalompolitika és pártpolitika pont ez nem teszi lehetővé. Hiszen ott hatalmi és gazdasági és egyúttal pénzügyi kérdésekről döntenek. Az meg nagy úr. Okok végső soron mindig eljutnak a PÉNZ kérdéshez. Magyarul, kinek jut, ki kapja, kinek osztanak... A különböző árkok, párkok* népei nagyon is azonos módon gondolkodnak, ha a pénz és a hatalom megszerzése és megtartása a cél. Az árkok, párkok urai viszonylag pontos manipulációs eszközökkel, szociológiai ismeretekkel, számítástechnikai algoritmusokkal, külföldi és egyéb pénzügyi szövetségekkel rendelkeznek céljaik eléréséhez és benne a a saját árkaik és párkaik karbantartásához, és az "ellenség" elriasztásához vagy ellehetetlenítéséhez, esetleg karaktergyilkosságához. 

A feszültséget, a konszenzushiányt, a megoldatlanságot megelégelő árkok, párkok népei ha kibújnak a fedezékből és leülnek egymással kávézni és valamiféle együttműködést keresni a jövőre nézve, akkor bérencek, nyaloncok, árulók és egyebek lesznek. 

Szeretem, nem szeretem játék.

Nem szeretem, ha az emberekre kényszerítenek 400 óra túlmunkát. Szeretem, ha önkéntes alapon működik, ha valaki keresni akar. De a vasárnap vasárnap. Akkor semmilyen munkát nem szeretek.

Nem szeretem, ha nem fizetik ki a túlmunkát a munka befejeztével. Szeretem, ha igen, mert méltó a munkás a maga bérére.

Nem szeretem, hogy az országot elhagyja az értelmes emberek egy jó része, mert nem találják meg a számításaikat. Szeretem, ha minden régióban marad elég szakember, értelmiség és felelősen gondolkodó ember. Szeretem, ha boldogulnak. Szeretem, ha gyarapodnak. Mert akié az ígéret, azé a beteljesedés is. De addig ott kell élni áldozatosan. 

Nem szeretem a hitetlenséget és az abból fakadó agressziót, etikátlanságot. Szeretem az Istentől kapott bölcsességet és annak minden helyzetre kiható következményeit és békességét. 

Nem szeretem, ha azoknak adnak árkedvezményeket (pl. Gundel menza), akik egyébként cseppet sincsenek rászorulva. Szeretem, ha tisztességesen ellátják a kiszolgáltatott embereket, akik meg rá vannak utalva. 

Keresztyén ember vagyok. Nem dicsekvésképpen mondom, sőt. Nem szeretem, amikor nem keresztyén emberek, nem krisztusi életmóddal bőszen hirdetik, hogy keresztyének. Nem szeretem, amikor nem keresztyének, sőt a keresztyénséget nem ismerők kérik számon a krisztusi létmódot. Mert nem szeretem, amikor keresztyénként azt hallgatom, hogy ki kellene irtani minden keresztyént, dögöljek meg. Isten és Jézus is különböző összefüggésekben kerül emberek szájára. Nem szeretem. Mert ez nem vélemény szabadsága, nem művészi szabadság, hanem érzéketlen, tuskó emberek ordenáré etikátlansága, amely populista, demagóg, gyűlöletkeltő és felbujtó. 

Ha most a 400 túlmunkaóra, a pihenés, a fizetés, az oktatás, egészségügy, etika, közélet játszanának egy margarétával és azon szeretnék kipörgetni, hogy Soós Szilárd, azaz én, szereti vagy nem szereti, remélem, hogy addig játsszák és kezdik elölről, amíg elérik a "szeret" állapotot.

Ezt a magam testi és mentális egészsége miatt is fontosnak tartom, meg még vagy további Tízmillió Emberre nézve is.

 

 

 

*párkok - pártok, elvakultságig, végletekig fanatizált pártoskodók, akik megmerevedett sötét, vagy komfortos árkaikban akarják jól érezni magukat, akkor is, ha nem úgy van

 

 

 

Hozzászólások