A Székelyudvarhelyi ISK-FSK ifjúsági asztaliteniszezői a BVSC Kupa elnevezésű versenyre érkeztek Budapestre, ahol kiválóan szerepeltek ugyan, mégis kellemetlen emlékekkel tértek haza. A fiatal erdélyi versenyzőket románozták a magyar ellenfelek.

Tanár bácsi, miért románoznak minket? - origo.hu

Nem tudtam elszakadni az erdélyi ping-pongos fiúk esetétől. Reggelre riadva is ott motoszkált bennem a mély sajnálat és szégyenkezés. A sportszerűség teljes hiánya és az emberi megalázás bántó megnyilvánulása az, amit az erdélyi gyermekek megtapasztaltak Budapesten. Nem először… Nem csak ők… Nem csak ott…

Általános iskolás koromban új évfolyamtársunk lett: egészen eltérő tájszólás, Romániához tartozó terület, másodneve a sokak számára addig még nem hallott Nimród. Gyorsan ő lett A ROMÁN. Amikor elhagyták szülőhelyüket, azzal a reménnyel jöttek, hogy hazaérkeznek. Ehelyett még kitaszítottabbá lettek a tudatlanok miatt. Ám csak addig, amíg az osztályfőnökök el nem magyarázták mit jelent a határon túli kisebbség tagjaként magyarnak lenni és megmaradni. A mi osztályfőnökünk nem időzött ezen túl sokat, röviden beszélt Trianonról, testvértelepülésről, tájszólásról és emlékeim szerint a végén annyit mondott, hogy aki magyarul álmodik az magyar.

Azt ugyan nem tudni, hogy ki milyen nyelven álmodik jót vagy rosszat. Azt azonban hallani, hogy az edző magyarul beszél-e a sportolóival vagy nem. Az felismerhető, hogy valakinek magyar neve van vagy román. A mátyusföldi miért szlovák, az érmelléki miért román, ellenben az USA-ban élő miért amerikai magyar? Különbek ők, mint azok, akik felett határt mozdítottak el?

Kormányzati és egyéb vezetői szinten sok milliárdot fordítunk a határon túli magyarok ügyére, de az itthoni gondolkodásmód tudatlanságot, rosszindulatot és testvérietlenséget sugároz. Tankönyvprogram, örökségmegőrzés, határon túli magyarok találkozója mit sem ér, ha a hozzáállás és mentalitás semmit nem változik. „Én nem gondoltam, hogy a magyarok ennyire tanulatlanok” vonta le következtetését egy Kárpátaljáról Somogy egyik kis falujába költöző nagymama, miután elmondta, hogy folyamatosan ukránozzák őket, és hiába mondták el, hogy irataikban szereplő családnevük hogyan van eredetileg magyarul, és nemsokára magyar irataikban már úgy fog szerepelni.

Kereshetjük és meglelhetjük ennek a jelenségnek a gyökereit kommunizmusban, helytelen kisebbségről való gondolkodásmódban vagy nemtörődömségben. A múlt szemlélése helyett inkább most, a jelenben a jövőért tegyünk. Csodás dolog a természet. Ha egy fa ágait különböző tulajdonságokkal oltunk be, akkor annak megfelelően hozza gyümölcseit. A gyökere (múltja) ugyanaz marad, törzse sem változik, de ágai már újabb ízű gyümölcsöt hoznak. „Fákat” olthatunk be mi magunk is gyülekezeteinkben, hogy meghozzák a testvérség gyümölcsét. Ne röstelljünk kijavítani románozókat, ne hallgassuk el, ha valamit helyesebben tudunk, mint mások, figyeljünk oda az elcsatolt területek megnevezésére, és ne adjunk helyet szívünkben az irigységnek, mondván a mi templomunkra is ráfordíthatnák azt az összeget…

Nekünk alap, hogy magyarul álmodunk, mégsem alap, hogy magyarért álmodjunk. Megpróbáljuk?

Hozzászólások