Az üzletek érzékelték azt a fogyasztói igényt, hogy az ajándékba vásárolt hibátlan termékeket is visszavihessék, kicserélhessék. 

Nem tetszik, amit karácsonyra kapott? hvg 

az igazi, a legnagyobb karácsonyi ajándék nem az, amit ott találtál selyempapírba csomagolva a feldíszített fa alatt, hanem az a Valaki, Akire minden más egyéb ajándék utal és mutat: Jézus!  

A legnagyobb karácsonyi ajándék joosandor.hu/predikacio/1969-12

Egy cikket olvastam. Megvan a következő írás alapja, gondoltam. Az újság a nagy karácsonyi takarítás hevének áldozata lett. A neten nem találtam, csak ráutaló nyomokat, meg pénzért letölthető helyet. De legalább a címét sikerült kinyomoznom. Pinokkió karácsonya. Balázs-Piri Krisztina jegyzi a NŐK LAPJÁBAN. Az egész arról szól, mi van ha nem tetszik az ajándék. Hazudjunk és örvendezzünk? Vagy mondjuk a szemébe kíméletlenül az ajándékozónak? Mint nemrégen egy hölgy, aki a bulvárnet szerint kicsinyelte a gyémántot a lánykérési gyűrűn és faképnél hagyta a térdelő lovagot. Mindegy mit mondunk, a testbeszéd elárulja, ha nem talált be az ajándék. Legalábbis annak, aki figyel ránk.

Más cikkeket is olvasgattam ajándék ügyben. Közhely szinten nem a pénz számít és nem az értéke. Nyilván van az az összegértékű ajándék, ami után a fiatal celebek, feltörekvő emberek fiatalosnak, de legalább kívánatosnak tartják idősebb, gazdag társukat. Egy Mercedes SLK határozottan sokat számítana nőfronton. De ugyanakkor tényleg igaz, hogy nem az ajándék pénzérték összege számít. Sokkal inkább az a megfigyelés, hogy valaki minek örülne. Őszi séta közben elejtett sóhaj, amit felkap a figyelmes ember. A megajándékozott már talán nem is emlékszik, de itt előtörnek, felidéződnek azok az érzések. Ez mindig bejön. Itt mindegy a kapcsolat minősége. Baráti, szerelmi. A fontosság és figyelmesség a lényeg.

Arról is kell szólni, hogy van az úgy, amikor szükség szerint van az ajándék. Gyerekkorunkban a sapka, sál, kesztyű, új melegítő nadrág ilyenkor érkezett. Társasjátékok mellett. Ritkán volt ennél személyesebb, egy távirányítós autóra emlékszem. NDK-s Wartburg rendőrautó zsinórral. (Később igen, de az már egy kicsit anyagiakban jobb helyzetben)

De valóban mi van, amikor egy ajándék nem tetszik, nem jó. Ma amikor hitellel hirdetik a boldog karácsonyt. Nem tudom tudjuk-e, hogy előrejelzések szerint 170-180 milliárd forintot költünk el ezen a karácsonyon ajándékokra. De az egész decemberi forgalom 940-950 milliárd lehet. Ebből nyilván sok dolog tervezett beruházás, konyhai gép. De sok felesleges kütyü, teamécses, bolhaköszörű, jegesmedve spray. Nem tudom mennyi történik hitelből, de az államadósságunk 25000 milliárd forint és idén is nőtt 400 milliárddal. (mennyi szegény ember van, akinek a vacsora is nehézséget jelent ezen az estén)

Ki lehet cserélni a csalódást? Ki lehet cserélni a karácsony estét? Ki lehet cserélni a hazugságot? Ki lehet cserélni a másik embert? 

Idén eddig nem vettem semmit, kivéve 1, azaz egy darab könyvet gyermekeim anyjának. A gyerekeket ő intézte. Nem ugráltam boltokba, nem rohangáltam felírt cetlikkel. Elszaladt az idő. Nem érzem magam rosszul. Megértettem, hogy akiket szeretek, és akik szeretnek valami másra vágynak. A legtöbbjüknek nincsenek kitalálható vágyaik, ha vannak teljesíthetetlenek. A szükségest meg tudják venni a legtöbb esetben. Viszont egy valami fontosabb. A találkozás. Szóval az én ajándékaim idén az eddig elkészített házi ketchupból, chili szószból, falusi krumpliból, hagymából, répából, petrezselyemből állnak. A helyi termelőktől méz, meg lekvár. Meg az idei születésű hazai "boldog" kakasokból, amit még le kell vágni. De ezt majd együtt szerencsétlenkedjük. 

Még karácsonyfa sem kellene, ha rajtam múlik. Az is inkább csak  a gyerekek miatt van. Nekem elég lenne egy fenyőág, meg egy gyertya is. 

Idén bejött egy presbiter testvérem és hozott egy üveg pálinkát, hogy meg tudjam kínálni a vendégeimet. Egy kedves gyülekezeti tagunk tizenhét éve minden évben hoz egy doboz világbajnok házi islert, amit ő sütött, mert szeretem.

Nem vágyom igazán semmire. Talán csak arra, hogy egyszer karácsony reggel felkeljünk, megreggelizzünk és mindenféle zavar és kapkodás nélkül elmenjünk az istentiszteletre közösen. Majd közös séta, esetleg süti, kávé, csendes beszélgetés. Olyan duruzsolós, amikor lefoszlanak a hangok élei. Mert azok vagyunk, akik lehettünk. És nincs túl sok szégyellnivalónk, de van szeretnivalónk.  

Ne az elvárásoknak megfelelően. Ez motoszkál bennem. Miért elvárás a karácsonyi ajándék? Valahol olvastam, hogy a három királyok rontották el. Aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba. Innentől nem volt visszaút. Ennyi maradt meg az emberi agyban az egészből.

Pedig ha tudnánk, hogy éppen Isten ajándékozott meg. Ebből egy picit is felfognánk, megértenénk. Nem kell sokat, egy picit, mert amúgy ez felfoghatatlan. Ez pont olyan, hogy felmászunk az égig érő paszulyra. Minden szinten megharcolunk a sárkányokkal és a végén elnyerjük a jutalmat. De a végén újra hétköznapian kell élni, csak ez már legalább élet. Le kell jönni a paszulyról. Istentől kapott ajándék az ajándék. Azt tudom csak odaadni, ha jót akarok. 

Most pedig Dr. Joó Sándor prédikációjából másolok ide egy idézetet. Akik nem szeretik a prédikációt, papolást lapozzanak!

"Kedves Testvéreim! A közfelfogás az, hogy Karácsony az ajándékozásnak az ünnepe. Megható, hogy ilyenkor szinte minden emberben megmozdul egy kis szeretet és igyekszik kisebb-nagyobb ajándékkal, valami aprósággal kedveskedni, örömet szerezni a másiknak. És méghozzá az a különös, hogy ez alkalommal még a köteles anyagi áldozattól sem szoktunk visszariadni, hogy örömet okozzunk másoknak. Szinte az egész földkerekségen végigcsap valami különös szeretethullám, amely kisebb-nagyobb ajándékozásban éli ki magát.

De vajon eszetekbe jutott-e már az, hogy miért éppen Karácsonykor? Mert nem véletlen ám ez! Én megvagyok győződve róla, hogy ez a nagy általános karácsonyi ajándékozgatás tulajdonképpen egy akaratlan utalás és egy öntudatlan visszaemlékezés arra a legnagyobb szeretetre, amellyel Isten ajándékozta meg ezt a földi világot, az első Karácsony alkalmával, a Jézus személyében. Azóta is az igazi, a legnagyobb karácsonyi ajándék nem az, amit ott találtál selyempapírba csomagolva a feldíszített fa alatt, hanem az a Valaki, Akire minden más egyéb ajándék utal és mutat: Jézus! Íme, Pál apostol azt mondja, hogy “Isten az Ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta!” Isten a szó szoros értelmében megajándékozta ezt a földi világot Jézussal. De hát miért? Az ajándékkal általában örömet akar okozni egyik ember a másiknak. Ugye mi is erre törekedtünk? Isten is ezt akarja! Isten örömet akar okozni az embereknek. Mégpedig nem is kis örömet, hanem igazi, nagy örömet. Isten mindenképpen azt akarja. hogy az emberek ezen a földön örüljenek, hogy tudjanak örülni, hogy képesek legyenek örülni, hogy merjenek örülni, hogy legyen egyáltalán okuk arra, hogy örüljenek. Ezért adta Isten Jézust és azért nevez a Biblia mindent, ami Jézusról szól, tehát az Ő születését, az Ő földi működését, az Ő halálát és feltámadását, mindent, mindent evangéliumnak, örömüzenetnek, isteni jó hírnek. Ezért a legnagyobb jó híre, ajándéka Istennek a mi számunkra: J É Z U S."

Nincs csere. Mi nem tudunk cserélni. Ez Isten joga és ajándéka. Helyettünk, miattunk, értünk Jézust.