Különleges megoldások karácsonyra. A kis lakás, kevés hely, utazás az ünnepek alatt, vagy akár egy karácsonyfa-döntögető cicus is lehet az oka annak, hogy valaki a fenyők helyett – vagy akár mellette – alternatív karácsonyfát állít. Elő szokták hozni a környezettudatosságot is, amire nincs kizárólagos válasz, mert szerintem minden esetben mérlegelni kell, mennyire környezetbarát a választott megoldás, de adott esetben az alternatív karácsonyfa ilyen szempontból is jó lehet.

  3+1 alternatív karácsonyfa, ami után garantáltan nem kell porszívózni anapfenyillata

A karácsonyi estében összefonódik a rántott ponty íze, az éppen elalvó csillagszóró utolsó szikrája, a csomagolt szaloncukor, a viaszgyertya viaszpárája, a fenyőfa látványa, és a fenyő illata. Ez utóbbi nekem mindent visz. Gyönyörű fenyőket kínálnak. Egyszer el is csábultam, de hiányzott az illata. Nekünk általában lucfenyőnk volt. Az gazdag gyantában és így illatban is. A fa olyan, amilyen. A barátaim sokszor mentek ki a kőbányához a Nagy-Kevély felé, hogy a magról kelt fekete, vagy erdei fenyőkből vágjanak ki a téli délutánon. Olyan Móra Ferences, Kincskereső kisködmönös vágás volt. Fejsze, fűrész és estére hosszú tűlevelű fa. Amire nehéz volt felakasztani a díszeket, meg a rózsaszín, kék papírba csomagolt szaloncukrot. De legalább ingyen volt. Mi sosem vágtunk apámmal így. De sokszor az utolsó pillanatban hozta haza a megmaradt göthös fák egyikét. Lehet innen van az illat utáni nosztalgiám. Mert a fa szépsége nemigen maradt meg. De az illata az csodálatos volt. 

Igazán nem is értem a fakölteményeket a csodálatos díszekkel. A fél szobát kitöltő, plafont verő fákat. Gömböket. Égősorokat. Főleg mikor a cserélhető színes izzós sorokat lehetett kapni. Ma meg a villogó csodák. Csoda, hogy nem kapnak epilepsziás rohamot néhányan. 

A nagyapáméknak csak egy-egy ág feküdt a komódon. Néha eljutottunk karácsony után is a nagyszülőkhöz. Ez persze nagyon ritkán történt meg. A nyár volt a miénk. Olyankor az a pár kis gally fogadott minket. Persze csodálkoztunk, hogy nekik miért is nincs nagy fájuk. Mert maguk voltak. Mert nem számoltak a messze elköltözött unokákkal. Meg azokban a hetvenes években még nem kaptak nyugdíjat, mint renitens Téesz elhagyók. Ez jutott. Meg egy gyertya és a tavalyról megmaradt, máshol levetett szaloncukor. Mikor apám a 9 éves Trabantot megvette és elutaztunk karácsony után, akkor a jó illat volt a vályogházban. Jó lélek volt. Jó melegség. A nagy búbos kemencébe hamvadt az ízik kóró, meg a venyige. Megsült a kenyér. Főtt a tyúkleves. A combját, szárnyát, és a főt kolompírt kis zsíron megpirították. Kézzel csavart csigatészta került a levesbe. Míg mindent elrendeztek nagyapámmal csak ki kellett menni az istállóba, etetni, itatni a nóniuszt, vagy valami félvért. A kedvenceim, lovak. Több is volt az évek során és attól függ mi volt a homlokán, úgy lett Csillag, vagy Hóka. A házba visszatérve a kis fenyőgallyak illata mindig erősen üdvözöltek. 

Ez kötötte össze otthonainkat. Na meg a vérség. A paraszti és a város peremén lévő nyomorgás. Az mind ugyanaz volt. A fenyő illata mindenütt benne volt a levegőben. Ilyenkor mindig jobb volt. Jobb falat, jobb ember, meglepetés. Összehajtott minket az élet. A zsák krumpli, a disznóölés, a munkák utáni szerény öröm. 

Felnőtt fejjel visszagondolni arra, hogy mi fájdalmat okozott az öregeknek, hogy a gyerekeik messze költöztek és nem láthatják az unokákat, csak néhanap. És persze milyen keserűséggel kezdtek új életet a semmiből az elköltözők. Mégis milyen új reményekkel, hogy egy kicsit jobb lesz. De a múltat nem lehet eltörölni. Valaki ott marad mindig. 

Nem tudom mit gondoljak az alternatív fenyőkről. Pont úgy nem tudom mit gondoljak a nagy fákról. A díszítésekről. Nekem az az illat fontos, meg egy gyertya, meg azok a már nekem földi szemmel nem látható csillogó szemek. Sokat gondoltam arra, hogy magam is készítek egy kivágott fenyő helyett valami olyanszerűt. Majd kimegyek a kertbe és metszek ágat a fáról az illata miatt, és ennyi elég is. 

Ki tudja kérem, mi lakik az emberben és mit jelent egy karácsonyeste.

Mert az a Betlehem, amit szépen kimaxolunk minden évben. Verbálisan az igehirdetésben és az utcákon, tereken, templomok előtt az azért nem az aminek gondoljuk. Van egy alternatív karácsony. Belegondoltunk már abba, hogy Mária és József, Jézus születése után, az életükben akár csak egyszer is voltak-e még Betlehemben? Ott, ahol nem csak megszületett a fiuk, Isten Fia, de már meg is akarták ölni. Rajta kívül a korabeli gyermekeket elpusztították. Ki kívánkozna ilyen helyre vissza? 

Legyen bármilyen karácsonyunk. Ahogy nekem az illat köti össze az időket és embereket, karácsonyokat, úgy bárhol, bármikor, bármilyen módon is ünnepelt karácsonyt mégis a Betlehemben született Jézus, a testté lett Ige (Isten). 

 

link:   MIÉRT SZÜLETETT MEG JÉZUS A FÖLDR kulturpart.

 „FONTOSABB AZ, HOGY JÉZUS KRISZTUS A FÖLDRE JÖTT, MINT AZ, HOGY AZ EMBER ELJUTOTT A HOLDRA!” archiv.evangelikus.