A mese úgy okos, hogy érhető, ami ritkaság a mai világban - állítja Berecz András mesemondó. - Ma ugyanis az okos ember ismérve, hogy érthetelenül beszél. A mese igazat mond, arányérzéke van, segít a magyar nyelvet őrizni, sőt az is megmutatja, hogy milyen vezetőt lát szívesen a nép maga felett.

Sóhajtás az igazság felé - parokia.hu

Ha alkalmam nyílik mesehallgatásra, nem szalasztom el. Berecz Andrást, a jó értelemben vett "sláger" mesélőt is szeretem. Csipetnyi humor, csipetnyi komolyság, csipetnyi huncutság, csipetnyi sugalmazás, csipetnyi (mű)tájszólás ízesíti fülemet, amikor hallgatom őt. Pontosabban nem is őt, hanem rajta keresztül a mesét. Meséje az én mesémmé válik bensőmben. Átélhettem ezt már az ő segítségével művelődési házban, falunapon sörpadon üldögélve, de eső miatt sátor alatt szorongva a Gyergyói hegyek között is.

A meseolvasás távol van tőlem. Nem elvi, hanem gyakorlati értelemben. Nincs kinek olvassak, magamnak pedig nem olvasok fel. Hallgatni szeretem. Úgy, ahogy anekdotákat, egyéni visszaemlékezéseket, régmúlt történeteit is jobban szeretem hallgatni. Ráérősebb a lelkem és az elmém. Nem lustaság miatt van ez így, hanem mert élvezem azt a tálalást is, amivel kínálják a közlők a történetet.

A mesében fantasztikus annak lehetősége, hogy azonosulhatok egy-egy szereplővel, vagy éppen következtetéseket vonhatok le helyzetekből, és káprázatos, hogy (alig) észrevétlen csiszolgat, formál. A népmesében kincs van. Érték. Viselkedésminták tömkelege tódul felénk. Jellemek: követendő vagy kerülendő. A mese enged érteni és érezni is. Sőt, nem engedi, hogy ne érezz és ne érts! Belevon teljes valójába, hogy hatással legyen a valóságra.

Nem csak kicsinyeknek, hanem felnőtteknek is szüksége van mesére. Amihez ugyebár kell a mesélő is. A jó mesélő. Berecz Andráson kívül a XXI. században is vannak élvezetes mesélők. Például (Nt.) Écsi Gyöngyi, aki a bábozás és szívet melengető éneklés mestere is. Magával ragad, meghökkent vagy kizökkent, elgondolkodtat, és folyton hat. Aki hallgatja őt, arra hatással van. Az ő személyisége is, de leginkább a mese. Balatonfenyvesi tábor szervezésekor mindig nagy kihívás, hogy olyan programot biztosítsunk, amit a kiselsős és a kamasz is élvezetesnek talál majd. Écsi Gyöngyi estje ilyen volt. A mesélés interaktív feldolgozással kiegészítve magával ragadta mindenki figyelmét, szívét, lelkét. Szívesen állt be a tábor apraja-nagyja, együtt nevettünk és csodálkoztunk, s a csoportvezető felnőttek sorra kérték el az elérhetőséget. Úgy érezték, hogy ezt a csodát, amit itt átéltek, az otthoni gyülekezetnek is át kellene élnie.

Szomjazza lelkünk az igazságot. Azt a világot, amit a mese kínál. Vágyunk arra, hogy a jó nyerje el jutalmát, és a gonosz méltó büntetését. Amíg pedig addig eljutunk, legyen bármilyen küzdelmes az út, tudjuk kacagni mások ügyetlenségén. S a magunkén? Azzal mi lesz? Ott kezdődik az igazi mese-mese-meskete! Ez az a pont, hol érik a személyiségünk, mert saját ingünket fel kell venni.

Lehet, hogy meghökkentő leszek.... Szerintem a Biblia is tele van mesékkel. Nem kitalációkkal, hanem mesékkel. Csak éppen példázatnak, példabeszédnek nevezzük a tanmeséket. Nátán egy mesét adott elő Dávidnak (2Sám 12), hogy rádöbbentse tette mélységére és Isten előtti leleplezettségére. A tékozló fiú története bármelyik életszakaszunkban arra késztet, hogy belebújjunk valamelyik szereplő bőrébe, és tovább gondoljuk az esetet (Lk 15).