1945 augusztus 6-án vetette be az Egyesült Államok az atombombát Hirosima ellen, amelyet három nappal később követett a második, Nagaszaki elleni nukleáris csapás. A világ első atomtámadásával Amerika a rendkívül véresnek ígérkező partraszállást igyekezett elkerülni, egyben megmutatva a világnak és benne a Szovjetuniónak katonai és tudományos fölényét. A bomba Hirosimában 80 ezer, Nagaszakiban 40 ezer embert ölt meg a robbanás pillanatában. ... Kiotó, a régi főváros azért került le a listáról, mert az egyik döntéshozó ott járt nászúton, és megsajnálta a várost...

120 ezer ember meghalt két pillanat alatt - hvg.hu

A Nagaszaki elleni atomtámadás áldozataira emlékeztek pénteken Japánban a tragédia 74. évfordulóján. A város békeparkjában egyperces néma csenddel kezdődött a megemlékezés helyi idő szerint délelőtt 11 óra 2 perckor, 1945. augusztus kilencedikén ugyanis abban a pillanatban dobta le a japán városra egy amerikai B-29-es bombázó repülőgép az atombombát. A robbanás több mint 70 ezer halálos áldozatot követelt.

A nukleáris leszerelést sürgette a tragédia évfordulóján Nagaszaki polgármestere - origo.hu

 

Az atomenergia is olyasmi, amiből naponta élünk, modern létünk használt energiaforrása - mégis olyan kevesen tudják, valójában mi is ez az energia, pontosan mi történik fizikailag a születésekor. Mégis a felelősségünk...


Tagadhatatlanul nagy a sikere az HBO idei sorozatának, mely a csernobili katasztrófáról szól. Szinte dokumentumfilm szerűen idézi fel a történteket, próbálja felderíteni a tragédia okait, és szembesít az atomenergia akár jószándékú felhasználásának is félelmetes oldalával, az emberi tudományos és erkölcsi hiányosságok miatti romboló erejével.

A technikai fejlődés, az emberi civilizáció környezetszennyezése amúgy is élő téma - nagyon helyesen! - és ébresztgeti az ember/iség felelősségérzetét önmagáért és az egész teremtett világért. Itt van ez a "műanyagmentes július" is, ha még nem is igazán hatékonyan - hiszen a szennyezés döbbenetesen túlnyomó része nem magánembereken múlik és nem is Európának köszönhető - de mégis felveti a kérdést, és talán szemléletet formál. Mindenesetre az ukrajnai atomerőmű katasztrófáját feldolgozó sorozatnak is köszönhetően újraéledtek, és persze politikai színt is kaptak, a mai modern élet energiaszükségletét biztosító lehetőségek körüli viták.

Ez az augusztusi verőfényes, itt-ott zivataros hét azonban - történelmi emlékezetével - másképpen szól az atomról. Akkor is, ha tapasztalatom szerint, most valahogy nagyon halk és jelentéktelen ez az emlékezés. Nincs tele vele a média, sem hatodikával, sem kilencedikével. Hirosima és Nagaszaki lebombázásával.

Na persze. Ha nehéz emberi felelősségről, szakmai tévedésekről, szűklátókörűségről, politikai kicsinyességről és önzésről beszélni még egy "pozitív" gazdasági létesítmény katasztrófája kapcsán - hát még milyen nehéz szembesülni a saját direktben gyilkos emberi természetünkkel. A háború bűnével. Hogy abban nem voltunk benne? Hogy ahhoz még kevesebb közünk van, mint a mai energiatermeléshez és felhasználáshoz? Rossz hírem van: benne vagyunk. Emberként. Akárcsak azzal, ahogy viszonyulunk hozzá, saját újkori történelmünk iszonyatos hat évéhez, vagy benne ehhez a brutális néhány naphoz ott a messzi keleten...

"1945. augusztus 6-án reggel három amerikai repülőgép tűnt fel a japán nagyváros, Hirosima fölött. A B-29 típusú, Enola Gay nevet viselő bombázó alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le. Helyi idő szerint 8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító, kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett, és gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant a világ első, 13 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású atombombája. A hirosimai robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatok pontos számát soha nem fogjuk megtudni, csak becslések léteznek: a hirosimai emlékművön 61 ezer 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, míg az amerikai felderítés 139 ezerre tette az elhunytak számát. Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, épületomlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket. A sugárfertőzés okozta károsodások pontos természete még ma sem ismert. Addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, s még ma is gyakran születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. Az atombombát augusztus 9-én Nagaszaki városára is ledobták, ez alkalommal mintegy 60-80 ezer ember vesztette életét. Az atombomba első éles bevetése óta immáron hét évtized telt el, de továbbra is folyik a vita arról, hogy szükség volt-e Hirosimában, de főként három nappal később Nagaszakiban az atomfegyver bevetésére, illetve hogy milyen más megfontolások vezették Truman elnököt a támadás elrendelésekor. Sokak szerint a második robbantást hadászatilag nem indokolta semmi, mert a japán hadvezetés már a megadás gondolatát mérlegelte, a szovjetek hadat üzentek, s a japán hadsereg vészes üzemanyaghiánnyal küszködött. Ezen álláspont hívei szerint az amerikai vezetés inkább az új fegyver lakott területre gyakorolt hatását akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat szándékozott alakítani. Mások szerint viszont a robbantások súlyos véráldozatokat követelő hadműveleteket előztek meg... Az atombomba hatásának demonstrálása egyben a Szovjetuniónak is szólt, része volt a hidegháborús hatalmi játszmának, bár az amerikai atommonopólium nem tartott sokáig. Szoktak azzal is érvelni, hogy a két bomba robbanásának hatása óvatosságra késztette a politikusokat, s ezzel mintegy megmentette a világot az atomháború rémétől. Bizonyos, hogy 1945. augusztus 6-án reggel, negyed kilenckor az emberiség új korszakba lépett." (múlt-kor történelmi magazin)

Nem tudom pontosan, mi zajlik a maghasadáskor, nem vagyok fizikus. Nem tudok energiatermelésről dönteni sem helyi, sem globális szinten, nem vagyok politikus. De tudom, hogy kicsoda, hogy milyen az ember. És hívhatok alázatra és emlékezni...