Elfogadhatatlanok a politikában azok a hangok, amelyek mindenért a migránsokat okolják, és megfosztják a szegényeket az őket megillető jogoktól – idézi Ferenc pápa szavait a Vatikán által kedden kibocsátott békeüzenet.

A nyolcvankét éves egyházfő, aki a január 1-jei béke világnapjának kapcsán tartott beszédet, korábban már többször szót emelt a migránsok érdekében, és most is hangsúlyozta, hogy egyetlen politikusnak sem szabad a céljai elérése érdekében a migránsok elleni idegengyűlöletet, illetve rasszizmust és nacionalizmust felhasználnia. Úgy vélte, a nacionalizmus fenyegeti a világbékét, mert lerombolja az emberek egymás közti bizalmát a globalizálódó világban.

Hangsúlyozta, hogy a politika legfontosabb feladata a béke megteremtése. Nyilatkozatában több olyan súlyos hibát említett, amely szerinte rossz hatással van a közéletre, egyebek mellett a rasszizmust, az állami pénzek hűtlen kezelését, és a környezetvédelem elhanyagolását.

Múlt héten a pápa méltatta az ENSZ globális migrációs csomagját mint olyan eszközt, amely révén felelősséggel, szolidaritással és könyörülettel lehet segíteni azokat, aki elhagyják hazájukat. Az ezzel kapcsolatos marrákesi konferencián több ország, köztük Magyarország, Olaszország, Lengyelország és az Egyesült Államok nem vett részt.

Az egyházfő előzőleg már Donald Trump amerikai elnököt és Matteo Salvini olasz belügyminisztert is figyelmeztette, tartsák tiszteletben a migránsok jogait.

Ferenc pápa: Elfogadhatatlan, hogy egyesek mindenért a migránsokat okolják - Mandiner/MTI

Nem tudom, szabad-e itt átlépnem határokat? Református keresztyén vagyok, ez a blog is bevallottan és karakteresen az.  A mindenkori pápa pedig a római katolikus egyház első számú képviselője. Ha a hagyományos felekezeti megosztottság mentén nézném a dolgokat, akkor azt mondanám, semmi közöm ahhoz, hogy mit mond a pápa, ő katolikus, én pedig református, tehát a pápa azt mond, amit akar, ez engem nem érint. Csakhogy mára alapvetően megváltozott a helyzet. Míg a régi keresztyén Európában a reformációt követően a felekezetek egymással szemben határozták meg és különböztették meg önmagukat, addig mára a keresztyén önértelmezés új viszonyítási pontjai jöttek létre. Nevezetesen, a szekularizált, nem keresztyén világ, s most újabban a migráció következtében az iszlám megjelenése a látóhatáron. Akárhogyan is, a migrációban megjelenő iszlám immár nagyon is könnyen elképzelhető közelsége alapvető kihívásként veti fel nyugati zsidó-keresztyén civilizációnk mibenlétének kérdését. S hogy mit mond a pápa ebben a helyzetben, messze túlmegy a felekezeti megosztottság szokványos határain, minthogy a migrációban rejlő vallási-kulturális-civilizációs kihívás egész Európa kulturális arculatát és belső koherenciáját érinti. Arról nem is beszélve, hogy a pápa hangja – felekezeti megosztottság ide vagy oda – mégis csak mértékadó, mint ezt pontosan lehet látni az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája migrációval kapcsolatos nyilatkozataiban is. Ha akarjuk, ha nem, a pápa megszólalásának migráns-ügyben mindig lesz olyan olvasata, hogy benne az egész nyugati keresztyénség normatív hangja szólal meg. Attól tartok azonban, hogy a társadalmi valóságban messze nem ez a helyzet, s a pápa – ő tudja, miért – elég leplezetlenül felvállalt egy karakteresen egyoldalú, a mai politikai koordinátarendszerben liberálisként azonosítható nézőpontot a migráció kérdésében. Ezzel nyíltan a nyugati liberális ideológiai főáramlat mögé állt. Keresztyén magánemberként kénytelen vagyok hangot adni csalódottságomnak és értetlenségemnek. Egyszerűen nem értem, hogy a pápa, a nyugati keresztyénség első számú képviselője és szószolója miért nem lát a keresztyénségre nézve feloldhatatlan konfliktusforrást, sőt veszélyt az iszlám egyre erőteljesebben körvonalazódó európai jelenlétében?

Addig még értem, hogy a pápa keresztyénként nagy hangsúlyt helyez a humanitárius szempontokra. Eddig rendben is van, a migráció valóban humanitárius katasztrófa. Csakhogy szerinte a szolidaritás elve mindent felülír. Ez a nézőpont logikusan vezet ahhoz az ismert, ma liberálisnak tartott következtetéshez, hogy a kulturális-nemzeti-vallási identitáshagyományokat meg kell haladni az emberi nem szolidaritásra épülő egységének a megteremtésért. Innen nézve minden hagyományos sajátszerűség, legfőképpen a vallás és a nemzet az ember globalizációjának az útjában áll. Más szavakkal, aki nem ért egyet azzal a tétellel, hogy a migráció egy pozitív globális jelenség, egyebek között azért, mert feloldja a határokat a különböző civilizációs identitáshagyományok között, az szükségszerűen rasszista, nacionalista és idegengyűlölő. Ezt a klisét ismerjük.

Csakhogy azzal, hogy a pápa, a nyugati keresztyénség megszemélyesítője és első számú szószolója beállt ezen ideológia mögé, óhatatlanul is önellentmondásba keveredik, hiszen hallgatólagosan ugyan, de támogatja a vallási relativizmus eszméjét.

Lássunk ugyanis világosan. A vallás belső természete kizárja a relativizmust. Nincs olyan, hogy minden vallásnak igaza van. Ez posztmodern beszéd, amely arra feltételezésre épül, hogy a régi elbeszélések, világmagyarázatok elveszítették érvényességüket, vagy ha úgy tetszik, kívülről nézve mindegyik érvényes. Mindenki azt hisz, amit akar, s mindenkinek igaza van. Csakhogy ez a nézet nem számol a vallásban-lét belső természetével, amelynek a számára a vallásban megfogalmazott hit abszolút és kizárólagos. A vallás nem arról szól, hogy vannak különböző vélemények, amelyek akár ütközhetnek is egymással, de azért egy jó kis vita után megegyezünk majd valamiben. A vallásban megvallott hit az abszolút igazságban való hit. A vallásnak nem véleménye van. A vallás kizárólagos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet párbeszéd, avagy az egyetlen igazságban való hit felhatalmaz más hitek megsemmisítésére. De a vallás belső természete kizárja az idegen istenek lehetőségét, mint ahogy ez a Törvényben meg van írva.

Nos, el nem tudom képzelni, hogy a pápa mint a nyugati keresztyénség első számú képviselője mégis hogyan képzel el egy olyan konfliktusmentes társadalmat, amelyben egyszerre jelen van két meghatározó, s egymást kizáró vallás? Az iszlám és a keresztyénség.

Sajnálatos módon, azt kell, hogy mondjam, a marrákesi nyilatkozat és az ENSZ-migránspaktum keresztyén szempontból a keresztyén nyugat liberális önfeladásának a programja. Mondjuk, a balliberális ideológiától nem is vártam mást, mindig is a történeti keresztyénséget tekintette fő ideológiai ellenfelének. A migráció emberi jogként való elismerése ilyen szempontból nagyon is beleillik a Nyugat keresztyénietlenítésének régóta folyó programjába.

Viszont az, hogy e program mögé a pápa is beállt, azt jelzi, hogy a játszma nem kicsiben folyik. Nem kell összeesküvés-elméletet gyártani egy olyan olvasathoz, hogy ami valójában zajlik a keresztyénség szempontjából, az az iszlám felhasználása a keresztyénség felszámolására keresztyén segédlettel.

S még mielőtt rasszista és xenofób emberevőnek nézne bárki is (erre van esélyem), csak jelzem, hogy a latin-amerikai-baloldali Ferenc pápa éppen tudna mit mondani a migrációról mint humanitárius katasztrófáról, ha a szolidaritás nagy szólamain túl a migrációról szóló beszéd hangsúlyos része lenne az okok feltárása. De ez ügyben nagy a hallgatás. Az okát ott kell keresni, hogy vajon miért vannak ma a világon nyomorba taszított országok? Erről, a pénz-uralta, igazságtalan világról olyan meggyőzően metsző kritikával ír a szegénység és egyenlőtlenség strukturális okait elemezve az Evangelii Gaudium c., 2013-ban megjelent apostoli buzdításában. A szolidaritásról és egyenlőtlenségről például ilyen mondatokat: "Növekednünk kell a szolidaritásban, amelynek »minden nép számára lehetővé kell tennie, hogy elérjék azt, hogy a saját erőikkel legyenek a sorsuk kovácsai«, ahogyan »minden emberi lény is a kibontakozásra van hivatva«." -  "Amíg nem oldják meg radikálisan a szegénység problémáját azzal, hogy lemondanak a piac abszolút autonómiájáról és a pénzügyi spekulációról, és felszámolják az egyenlőtlenség strukturális okait,nem fogják megoldani a világ problémáit, és egyáltalán: bármely problémát." Csak Ferenc pápának ez a baloldali rendszerkritikus hangja mintha mára elhalkult volna, s nem maradt más, csak az ismert liberális klisé.

Sajnálom.