Liam Flynn egy olasz-francia éttermet vezet Észak-Ausztrália egy ezer főt számláló kistelepülésén. Egyik délután ebédidőben egy két év körüli gyerek hisztérikus visításban kezdett, majd tíz perc után Flynn kijött a konyhából és megkérte a családot, hogy vigyék ki a gyereket, amíg le nem higgad, de miután a család ezt nem volt hajlandó megtenni, és sértve érezte magát, a számlát sem voltak hajlandóak kifizetni, és fűt-fát vágtak a vendéglős fejéhez – számol be a Business Insider. (…) Érdekesség, hogy Flynn egyébként nem egy háklis típus, a kutyákkal például semmi baja, ők szívesen látott vendégek az étteremben.

Kitiltották a gyerekeket az étteremből, de a kutyákat szívesen látják - hvg.hu

Szóval kitiltotta a kisgyerekeket az étterméből ez a derék ausztrál ember, aki egyébként nem egy háklis típus, olvassuk alább, hiszen a kutyákkal például semmi baja. Igen, a kutya tud nyugodtan ülni, ha rászólok, hallgat, ha leülök, ott marad, ha pedig elég értelmes, még néhány trükkre is kiválóan megtanítható. Bezzeg a gyerek, azzal csupa gond van, ha kicsi, éjjel ordít, ha nagyobb, mindenre felmászik és mindent a szájába vesz, ha még nagyobb, akkor meg jár a szája, reggel, éjjel, meg este. Pihenni, nyaralni, étterembe menni gyerekkel kész öngyilkosság, nem csak a leves borul ki, hanem a szülő és a pincér is. Ha pedig a gyerek már alig-gyerek, akkor szerelmes, meg ruha kell, pénz kell, egy újabb tablet kell, egyetemen albérlet kell, gimisként nem ér haza időben, nem beszél a szülőkkel, mást gondol és mást csinál, egyszóval a gyerek kész katasztrófa. Ezzel szemben a kutya az ember legjobb barátja, felássa a kertet, megtrágyázza a virágokat, behozza az újságot, vigyáz a gyerekre, a házra, még a betörőre is. Nekünk is lesz kutyánk valamikor, meggyőzött a család, hála Istennek sikerült ezt az akciót a jövő évi büdzsé terhére elhalasztani. Addig meg ugye, bármi történhet…

Viccet félretéve, értem én a „nem kifejezetten háklis típus” Liam Flynn problémáját. Adott egy hisztis gyerek, totál béna szülők, gondolom, tele étterem, és adott tíz perc várakozás, hátha történik valami. Nos, kicsi angyalunk ugyanúgy üvöltött tíz perc után is, mint előtte, ha nem jobban (hiszen köztudott, hogy a katarzis a legdurvább, ha ezen átesünk, győztünk). A totál béna szülők pedig, akik képtelenek voltak felfogni, hogy mennyire ciki a helyzet, ahelyett, hogy a tíz percet meg sem várva szegény gyereket kivitték volna az udvarra sétálni, kutyát simogatni, kavicsot gyűjteni, hátha lehiggad, még ők érezték sértve magukat. (Egyébként a hiszti ellenszere, ha nem engedsz.  Persze, ha valamely „követelés” miatt történt a hiszti, és nem azért, mert álmos, mert fáj valami, mert ki akar szállni, stb. Mégis, vannak olyan helyzetek, mint pl. egy étterem, ahol szerintem engedni kell. Egy nem-béna szülő kell, hogy érezze, mit kell tennie.) 

Eddig a történet számomra tolerálható, mi több, érthető része Liam Flynntől, a következő lépés azonban durva: az incidens után kitiltatta a hét évnél fiatalabb gyermekeket az étteremből. Értem persze, az étterembe az ember nemcsak enni megy, hanem beszélgetni, feltöltődni, megnyugodni, romantikázni…ezt pedig elég nehéz egy olyan helyen, ahol mellettem visonganak, mi több, hisztiznek. A kitiltással mégiscsak problémám van, a gyerek az gyerek, ő is ember, ő is létezik! Kitiltani a kicsiket – miért? Nem ismerem az ausztrál helyzetet, tényleg vannak kiborító, totál béna szülők, hisztis (vagyis fáradt, összezavart, szorongó) gyerekek, de más megoldást nem talált? Íme, a más megoldások: kedves, mégis határozott figyelmeztető kiírás, melyben jelezni lehet a közeledő teljesen béna szülőknek, hogy rajtuk kívül más is eszik az étteremben; gyereksarok játékkal, színezővel, játszószőnyeggel, esetleg külön családos részleg, játszótér (csúszda, hinta, homokozó) az udvaron. Csak néhány ötlet a száz közül, amit lehetne alkalmazni. Vagy kitiltás helyett kialakítani egy olyan éttermet, ahová a kisgyerekes szülőknek eszébe sem jut bemenni…IKEÁ-ban, családbarát helyeken kitalálták már mindezt, nem kell feltalálni semmi újat, csak alkalmazni. (Nem is olyan rég voltunk feleségemmel egy meglehetősen elegáns étteremben, körülöttünk ültek családok, kisgyerekkel, de volt színes, meg néhány fakocka, mosolygós pincérekkel kiegészítve. Láss csodát, nem bömbölt senki, és mi, akkor éppen gyerek nélküliek is nagyszerűen éreztük magunkat.)

Persze, az ausztrál séf és étterme nem az egyedüli, aki a kitiltást alkalmazza. Ha hinni lehet az internetnek, légitársaságok, szállodák alkalmazzák ugyanezt: gyerekkel belépni tilos, vagy minimum felárat kell fizetned érte. 

Annál is inkább érdekes mindez, mert lelkipásztorként néha úgy érzem: mintha a gyerek nemcsak egy étteremben, vagy egy repülőn, hanem az istentiszteleten is nyűg lenne, olyan személy, aki nem kívánatos Isten házában. Nyilván, ahogyan étterembe is azért megy valaki, mert nyugodtan szeretne enni, vagy repülőre is azért ül, hogy nyugodtan utazzon 8-10 órát, az istentisztelet is azért történik, hogy feltöltődjünk. És ahogyan itt is adott a lehetőség, hogy különválasszuk őket a gyülekezettől (külön gyermekfoglalkozás, foglalkoztató, stb.), talán az sem eretnekség, ha a gyermek a gyülekezet közösségében, a templom, az istentisztelet légkörében maradhat. 

Elvégre ő nem egy zavaró tényező, sokkal inkább az a teremtmény, akinek Őhozzá engedésére parancsot is kaptunk. 

Hozzászólások