Bár még nincs megerősített fertőzött Írországban, az egyház több óvintézkedést is bejelentett a koronavírussal szemben – jelenti az Irish News.
Írországban hivatalosan még nem regisztráltak CoVID-19 fertőzöttet, viszont az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország február 28-án jelentette be az első esetét – egy olyan férfit, aki Dublinon keresztül tért vissza olaszországi útjáról. A hírre nemcsak az ír hatóságok, hanem az Ír Katolikus Egyház is megkezdte óvintézkedései sorát.

A négy ír püspökség minden plébániájára szétküldött levél utasításai szerint a járvány lejártáig szünetelnie kell a békeadásnak a szentmiséken, a kézfogás helyett a püspökök egyszerű fejbiccentést ajánlanak a híveknek.

Az Ír katolikus egyház felfüggesztette a kézfogást a szentmiséken – danubeinstitute.blog

Napjaink sztártémája: a korona vírus körül kialakult vészhelyzet. Az élet minden területén jelen van: érinti a politikát, a gazdasági helyzetet, az egészségügyet (természetesen) és a mindennapi élet egyéb felületeit.

 A különböző netes oldalakon mindenféle (értsd: valós, valótlan) híreket osztanak meg az emberek. Az egyik arra ösztönöz, hogy készüljünk fel a legrosszabbra a másik véglet pedig, hogy nincs itt semmi féle baj, csak néhányan túlzásba viszik az aggódást. Kétségtelen, hogy megdöbbentő volt látni, hogy a boltok liszt, cukor, WC papír és fertőtlenítő árúi milyen mértékben tűntek el. Ebben az esetben nem külföldre gondolok, hanem kicsiny hazánkra, ahol  még csak a napokban derült ki két iráni diákról, hogy lehet, hogy megfertőződtek. Ennek ellenére az ország egyik felel már felkészült a karaténra.

Természetesen, legyünk óvatosak! Az élet nem játék. Tény, hogy a kialakult helyzet különböző vicces értelmezése mellett igenis komoly problémáról van szó. Bár megvallom őszintén, hogy személy szerint jókat derülök a helyzetből adódó kulturált vicceken. Már Jane Austen is megfogalmazta: „Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?” Persze nem rossz szándékkal, hanem az öröm tisztaságban, mely nem bánt és nem rombol. A nyomorúságban, szenvedésben időnként segíthet egy jó vicc, amely továbblendít és segít az önsajnálatból és a keserűségből felállni. Persze mindennek helye és ideje van. Kórházban szolgálva, betegek között forgolódva ezt már sokszor megtapasztaltam. Vele sírok, vele örülök. Kinek mire van szüksége.

A korona vírusnál maradva a napokban jelent meg egy külföldi hír és hazai párja, mely szerint az egyházi vezetők arra kérik az egyháztagokat, hogy a békeadás során a hívek ne fogjanak egymással kezet, csak biccentsenek egymás felé. A szenteltvíz tartókat kiürítették, hogy senki ne tudja használni és ezzel elkerüljék a vírus továbbadását. Protestáns részről a közös kehely használatát kérik mellőzni (hazai példa). 

Megértem én, hogy szükség van óvintézkedésre, de miért gondoljuk, hogy a kézfogás mellőzésével ezt megoldjuk?! Az egymás mellett ülők, ugyanazokat a tárgyakat megérintők (pad, kilincs) nem veszélyesek talán egymásra? Azt gondolom, hogy egy fertőtlenítő tartály elhelyezésével többet tehettek volna a megelőzésért. Fertőtlenítés a templomba érkezéskor és távozáskor és akkor még a szenteltvíz tartót sem kellene kiüríteni és elhagyni a szertartás megszokott elemeit. A megfélemlítés és a meggondolatlan intézkedések bevonása nem segít, hanem inkább hátráltat. Lassan oda jutunk, hogy a járványról még nem beszélhetünk, de kiürülnek a templomok, a közösségi terek, a tömegközlekedési járművek a félelem miatt.

Isten kegyelméről és szeretetéről beszélünk és közben olyan intézkedéseket hozunk, amely inkább a hitet és a közösséget gyengíti. Készüljünk bölcsességgel és persze józan paraszti ésszel. Kétségkívül szükség van intézkedésre, mert ha esőt ígérnek, akkor legyen nálunk esernyő. Viszont akkor is vigyük magunkkal, ha esőért imádkoztunk. Bízzunk Isten kegyelmében!  

 

 

Hozzászólások