Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
(…)
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.

Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal - epa.oszk.hu

Mindannyian ismerjük ezt a verset. Jövőre (holnap) lesz száz éve, hogy megjelent a Kenyér és bor c. kötetben. Egy létösszegző vers. Leltár. Számadás. Nemes Nagy Ágnes azt mondta róla, hogy olyan, mint egy keserű csokoládé... Van még néhány óránk a 2019-es esztendőből. Ha van egy kis időnk, olvassuk el újra ezt a Boldog, szomorú dalt. Kérdések fognak felmerülni bennünk, miközben ízlelgetjük...

 

 

Keserű csokoládé... Persze, először csak nézegetjük... Könnyednek, élvezetesnek, kívánatosnak tűnik... Messziről... Aztán egyre komorabbnak-komolyabbnak látjuk... S rögtön megfogalmazódik bennünk az első kérdés, hogy fontos számunkra ennyire az élet, a saját életünk, hogy így elgondolkodjunk egyáltalán róla? Pláne, hogy ilyen szinten, ilyen gazdagon, igényesen, szépen szavakba  öntsük, ahogy tette Kosztolányi? Mert sokszor elhangzik igehirdetésekben, újságcikkekben, hogy ilyenkor, év vége felé leltárt készít az ember, felsorolja, hogy milyen jó és rossz dolgok történtek vele, de tényleg megtesszük..? Tudom, furcsa így ez a kérdés, de mégis felteszem újra, hogy fontos ennyire az életünk..?

Keserű csokoládé... Harapjunk bele... Mennyi minden benne van ebben a lírai édességben... Több, mint összetevők puszta felsorolása... Itt minden szimbolikus... Vannak benne szakrális szimbólumok, rögtön az elején, a kenyér és a bor... Aztán a magyar és európai kultúra jellegzetes bőség-szimbólumai, a dió, mogyoró, mák... De ez az egyszerű sor is jelképes, hogy „szájamban öreg pipa füstöl...” Érezzük azt a szellemi miliőt, amelyet a költő megteremtett magának, a hagyományt, a kultúrát, a bölcsességet, a stílust, a jólétet, de azt is, hogy mindez csak füst, amely elszáll és elillan... Mi mindenem van? Milyen tárgyi világ vesz körül? Mit mondanak el, mit üzennek rólam a megvásárolt termékek, eszközök, márkák? S mennyire vagyunk olyanok, mint a költő, aki saját magát akarja meggyőzni az általa felsorolt dolgok és értékek valóságosságáról és fontosságáról..? 10 hangsúlyos VAN, majd utána jön egy mindent elsöprő NINCS... 28 sor szól arról, hogy berendezkedtem, kiépített komfortzónám van és „itthon vagyok itt e világban”, s 12 sor arról, hogy elmeháborodottként keresem a valamit és nem találom magamat, életem értelmét és azt, hogy valahol a világban vagy az égben, otthon legyek...

Keserű csokoládé... Ízlelgessük tovább... A mi mindenem van után jön az, hogy ki vagyok én..? Milyennek látnak engem..? S hogy mennyire hétköznapiak ezek a „kivagyiságok”, nézzük csak..! „S nem kell kegyekért könyörögnöm...” vagy „Már sokszor előre köszönnek...” De a nemzeti identitás kérdése is felmerül egy elgondolkodtató és ellentétes jelzőkkel eldalolt sor erejéig... „És énekes, ifjú fiának vall engem a vén Magyarország...” Ami itt érdekes, hogy szemszög-váltás történik: az ország minek lát/tart/mond engem, ki vagyok én számára? A nemzet mennyire találja meg az én helyemet, feladatomat, hívatásomat önmagán belül..? Igen, legalább egy-egy sor, mondat, gondolat erejéig tudunk-e nemzetben gondolkodni, 100 évvel Kosztolányi verse után..?

Keserű csokoládé... Talán érezzük, már olvad a szánkba... És az az (ön)irónikus máz is, amit előtte nagy műgonddal, de játszi könnyedséggel „rácukrászkodott” a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere... A szándékosan erőltetett szójátékok, a mozaik-és tiszta rímek: eleségem – feleségem; jó takaróm is – jót akaróm is; idegemnek – idegennek... Az irónia és a humor nem csak azért fontos, mert azt mutatják, hogy tudjuk kívülről és nem-fontosnak/abszolútumnak is látni magunkat, hanem,  mert az nem más, mint zárójelbe tett, felfüggesztett valóság, egy csipetnyi transzcendencia, egy fényjel a Túlsó Partról...

Keserű csokoládé... Milyen az utóíze..? Mi marad meg bennünk..? A keserű vagy az édes..? Életöröm vagy riadalom..? Sok mindent nyertem vagy mindent elveszítettem..? És eszünkbe jutnak-e Jézus szavai? „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” (Mk. 8, 36)  „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Mt. 6, 19-21)

Nos, így már nem is tűnik olyan keserédesnek ez a csokoládé..! Boldog új évet, Magyarország..!