Baleset történt a Győri Nemzeti Színházban. A Jézus Krisztus szupersztár egyik leglátványosabb jelenetében – mikor Júdás felakasztja magát egy toronyban – Sándor Péter elvétette a mozdulatot és fulladozni kezdett.

Kis híján tragédia történt a Győri Nemzeti Színházban - Júdás megformálója majdnem felakasztotta magát - life.hu

A színház- és filmművészetben hihetetlenül valóságossá tudják tenni az illúziót. Amikor megjelenítenek valamit a színpadon vagy filmvásznon, akkor ott egy valóságos világ illúziója elevenedik meg a nézők szeme láttára. Ha jó az előadás, az elsodorja magával a nézőt, bele a darab által megteremtett világába. Abban a néhány órában színész és néző belemerül az illúzióba, és ott valóságosnak tetsző érzelmeket él át, valóságosnak tetsző hatások érik. Ebben a játékban a színészé persze a legnagyobb feladat, hogy úgy bányássza ki magából a figurát, annak jellemét, érzelmeit, hogy ott és akkor az ripacskodás nélkül életre keljen, és fejtse ki hatását.Ma már fantasztikus technikai megoldások segítik a minél hitelesebb illúziókeltést. Hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek a színpadon, filmvásznon ezért. Sminkek, maszkok, világítások, vetítések, kellékek, technikai trükkök stb. Vannak, akik oly tökélyre viszik az illúziókeltést, hogy rájuk is ég egy-egy szerep, bármennyire szeretnék azt később hátrahagyni. A néző tudatában egy lesz a színész a szerepével, olyannyira, hogy a színész saját személye szinte el is veszik, átlényegül.
Színházunk egyik legjobban beharangozott és legnépszerűbb darabja a Jézus Krisztus Szupersztár című musical. Jó magam láttam már filmen, a Madáchban is régen és nemrég is, és előbb utóbb itthon is megnézem. Mivel kívülről fújom szinte az összes dalt belőle, jól ismerem a darab cselekményét is, különös csemegének számít, mert lehet majd a színészi játékra koncentrálni. Nézni, hogy ki mennyire kapja el az általa játszott figurát, mennyire van ott a darabban, mennyire valóságos az alakítás, milyen trükköket alkalmaznak a színpadon. Ilyen esetben van idő kicsit szemrevételezni az illúziókeltés eszköztárát.
Néhány napja viszont olyat élhetett át a győri közönség, amitől még ma is sokak háta borsódzik. Júdás öngyilkos jelenete majdnem tragédiába fordult. Az illúzió valósága majdnem rideg valósággá lett. A Júdást játszó színész majdnem tényleg meggyilkolta magát a színpadon, még ha nem is szándékosan tette volna. A színész valamit hibázott, és a kívántnál mindjárt valóságosabbá vált a helyzet. Majdnem megfullad a kötélen. Az illúzióbuborék kipukkadt.


Nem irigylem sem a színészt, sem kollégáit, sem a megszakadó előadást figyelő nézőket. Egy pillanat alatt kizökkentek az illúzió világából, a továbbiakban már nem a felhőtlen szórakozásról szólt az este, bizonyára nem a darab mondanivalóján morfondíroztak.
Miért olyan bizarrul rémisztő ez a helyzet? Azért, mert ami simán elmegy az illúziók világában, az elviselhetetlenül tragikus tud lenni a valóságban. Míg egy fimen, egy előadás közben ma már senki sem akad fenn egy vagy akár rengeteg ember halálán, addig a valóság ettől eltérő képet mutat. Hallani a hörgést, átélni a halálközelség jeges rémületét, a pánikot, egészen más, mint az illúzió világában.


Ma egy olyan világban élünk, mikor a ránk bocsátott, vagy magunk keltette illúziók sokak fejében keverednek a valósággal. Különösen is veszélyeztetettek a fiatalok, mert nekik talán még nehezebb ebben a kavarodásban rendet tenni. Sokszor tévesen azt hisszük, hogy az illúziók világában szerzett tapasztalataink teljesen felvérteznek bennünket a valóságos helyzetekre. Részképességre természetesen szert tehetünk általuk talán, de az még mindig nem a valóság. (Nem rossz egy vezetésszimulátor, de ilyenkor vezetés közben nincs is rajtam az a felelősség, ami az úton, egy valós kocsiban. A szimulátoron büntetlenül mehetek fejjel a falnak, legfeljebb a RESET kapcsolót kell megkeresni.) Az illúzió lényege, hogy ideiglenes. Az a világ -tűnjön bármilyen valóságosnak - előbb vagy utóbb, de halálra, le- vagy kikapcsolásra, összetörésre, befejezésre van ítélve.
A valóságnak mások a színei, más a hangja, más a szaga, mások a törvényei, mint a csillogóan csábító, édeskés párafelhőbe burkolózó illúziónak. Rá kell jönni, hogy amit abban a világban következmény nélkül meg lehet tenni, az a valóságban mit okoz másoknak vagy éppen magunknak.
Ez a majdnem tragédia figyelmeztet, hogy ne tévesszen meg a legprofibb illúzió sem, mert a valóság egészen más. Ezen a győri előadáson a valóság néhány pillanata könyörtelenül leleplezte az illúzió világát.