„Több református iskolában is erősen megreformálták az oktatást, tantárgyak helyett projektek vannak, témahetekkel és erdei iskolával rugaszkodnak el a frontális oktatástól… A Magyarországi Református Egyház elkezdte összefogni ezeket a gyakorlatokat, és ösztönözni a többi iskolát is arra, hogy ne csak színfoltként tekintsenek a nem tantárgyi alapú oktatásra, hanem építsék be a tantervbe.”

Elkezdtek nem tantárgyakban gondolkodni a református iskolák – Fődi Kitti, abcúg.hu, 2019. november 13.

 

Egy-egy keresztyénséggel összefüggő közéleti téma rendre felszínre hozza az egyházakkal szembeni sztereotípiákat. Hol egy tegnapszekta-makisegyház jóga elleni nyilatkozata (főre pontosan annyi embert tántorított el a jógázástól, mint a Harry Potter könyvek égetése az olvasásuktól), hol a honi keresztyénellenes publicisztikák koronázatlan zámbódzsinnije produkál elő a palackból valami szellemeskésen sercegő pukkanásfélét. De sem ezekben a megnyilatkozásokban, sem az általuk kavart viharokban nem a lényegről esik szó - csupán a keresztyénség legkönnyebben megragadható, felkapható kis részleteiről. Ami igazán fajsúlyos, az rejtve marad a köz előtt leírt véleményekből.

Miért tesz úgy Németh Sándor, mintha a keresztyének egymás között a más vallásokkal való riogatással lennének elfoglalva? Már elnézést,  de pont ő, aki első hazaiként, elég riasztó módon a Szentlélek kiáradását a tudat elvesztésével, de legalábbis exsztatikus rángatózással passzintotta össze? Tóta W pedig egyszerűen nem lenne többé önazonos, ha épp egy ilyen ziccert hagyna ki, és ne csomagolná ki a vallás-, hit- és egyházellenes lobogóját, hogy úgy meglengesse a HVG ablakából, hogy az a hajunkat kócolja össze, de még a bojtja is belekapjon a szemünkbe. Akkor is, ha már immunisak vagyunk rá, mert rájöttünk, hogy teljesen felesleges vitába szállni vele. Transzcendencia ellenessége eleitől fogva transzcendens méretű.

A felszínnek ettől a hangos locsi-fecsijétől kellő távolságban, csendben lapult meg a hírek között az abcúgos Fődi Kitti alapos és részletes beszámolója arról a munkáról, amit néhány református iskolában tapasztalt. Innovációról, kreativitásról, tudatos tervezésről, plusz időráfordításról, gyermekek érdekét szem előtt tartó pedagógiai munkáról. Az egyik, minden eddig béremelés és egyéb plusz forrás ellenére továbbra is forráshiányos ágazatból. A Magyarországi Református Egyház két éve létrehozta a Református Tananyagfejlesztő Csoportot, hogy összegyűjtse az iskolai jó gyakorlatokat és azokat rendszerezve hozzáférhetővé tegye a többi iskolának. Az újságíró iskolai példákkal és az érintett pedagógusi, igazgatói véleményekkel sűrűn szőtt írását jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik tudják: nyilatkozzon bárki is a keresztyénség nevében, harapjanak rá bármekkora klaffogással is, gyülekezeteinkben és intézményeinkben végzett munkánknak értelme is, hatása is van. Tanítványi közösségben.