Hurrikánként söpört végig hétfőn a magyar sajtón a hír: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy a szalonna, a kolbász és más feldolgozott húsok rákot okoznak, és ez talán igaz a vörös húsokra is.      Rákkeltő a kolbász? – Kiakadtak a magyar költők valasz

„FÖLIDEGESEDTEM! Ha jól emlékszem, ezek a kretének, ezek a nyomorult idióták kampányoltak annak idején a tojás ellen, és próbálták lenyomni a torkunkon a (...), kőolaj ízű margarint.(...) A múltkor a hagymát kiáltották ki rákkeltőnek.”Lackfi János kollégája is felhúzta magát, mint írja: „Orbán János Dénes (méltán) bepipult... Csatlakozom hozzá!”

A média túltolta a hírt. A költők is. A költők nem tudósok. Emberek indulatokkal. A média és az újságírás beteg. "Senkiháziak kezében van a popszakma".

Nézzük azért egy kicsit árnyaltabban a hírt: "A spejz felperzselését már csak azért sem ajánljuk egyébként, mert a füst például jóval rákkeltőbb lehet, mint egy-egy szendvicsnyi kolbász vagy szalámi. A vörös hús és a feldolgozott hús tematikája egyébként népszerű téma, sokan magát az Antikrisztust látják egy szép oldalszalonnában, vagy egy rúd szalámi nyáltermelést beindító vágásfelületén. Persze a vörös húsról elég szilárdan tartja magát a nézet, hogy az is a sátán műve, mivel növekedési hormonnal és antibiotikummal tolják tele. Ehhez képest az NLCafénak nyilatkozó dr. Michael Mosley kutatásai során rámutatott, ez korántsem igaz, legalábbis Európában nem. Az USA esetében más a helyzet, más a szabályozás, így az ott elvégzett kutatások is más eredményeket hoznak.

Egyébként Mosley is megjegyzi, hogy a fő problémát amúgy is a feldolgozott húsok okozzák – ez a WHO kutatásából is kitűnik –, mivel ott a feldolgozás során használt adalékanyagokkal (is) lehet probléma. A lényeg valójában – amit a WHO is megemlít – tehát az volna, hogy nem kell megijedni, hanem azt kell csinálni, amit eddig is csinált minden olyan ember, aki alapvetően normális keretek között éli az életét: mértékkel kell mindent fogyasztani, változatosan, sok mozgással és egészséges életmóddal kiegészítve. A húst pedig nem érdemes elfelejteni, mivel a húsokban – igen, a vörös húsban is – rendkívül értékes tápanyagok találhatóak, amiről kár lenne lemondani." nlcafe.hu/egeszse

Valahol tudni kell, hogy az élet életveszéllyel jár.

Nemrégen megérintett egy idős ember rákos végstádiuma. Két választási lehetősége volt. Kemoterápia és minden kezelés, amit ma csak lehet. Ez kórház, ágy, fekvés. Ezzel jár hosszú hónapokig és a kimenetele kétes. A másik, hogy nincs ilyen kezelés és van valamennyi ideje. Egy év, jó esetben kettő. Az orvossal beszélgetve végül úgy döntött, ez utóbbit választja. Ő még járkál, dolgozgat és ha jön az idő elmegy. Az orvost az aggódó családtagok is kérdezgették. Csak annyit mondott, hogy az életének megmentése érdekében tett kezelés valószínűleg előbb elvinné, mint kezelés nélkül még élni fog. Csak az életminősége más. Sok kórház szemben az otthoni, igaz visszafogott életmóddal. Láttam a végét is. Boldogan éldegélt a családjával. Tevékeny volt és életének utolsó két hetében feküdt le, és az utolsó héten veszítette el öntudatát és csillapították fájdalmát. De volt két születésnapja a családja körében, ahol az unokákkal még sétált, játszott, kertészkedett, barkácsolt. Olyan nagyapa volt, akire jó emlékezni és nem olyan, akiről csak tragédia jut az ember eszébe. 

Ezek az Észak-Amerikai őslakosok a nagy síkságokon mikor felkészültek  a télre, vadásztak bölényt, vagy halásztak halakat. Ezeket feldolgozták. Sózták, szárították, füstölték. Raktak el gabonát is, meg juharszirupot. Amit csak felfedeztek, és kialakult szokás szerint a túlélésük diktált, azt mind megtették. Lehet, hogy rákban haltak meg később, de addig is túlélték a teleket. Az őslakosok kipusztítását végül nem a ráknak köszönhetik, hanem a más kontinensről odaköltöző pl. európai fehér embereknek.

 

 

Lehet berzenkedni széplélekkel. Állat megdarálva, visszatöltve a maga belébe. Ha ezt valaki hallja ilyen életszűzen, vagy újszülött élelmiszeripari mérnökként, akkor beleroppan a súly alatt az élet eme nyomorúságába. Kivéve ha vidéken nőtt föl, ahol karácsony előtt, vagy éppen januári, februári hideg hajnalon felsír a jószág és a malac farkát a gyerek fogja. 

Lehet a tudományba takarózni. Nem tudom tudományosan mi az igazság. Anyám gyermekkorunkban azt mondta, hogy ha megégett a pirítós ne együk meg, mert rákot okoz. A szalonnára nem mondta, sőt ... Hozzál fiam! Azután meg ha hasmenésünk volt töltötték belénk a széntablettát. 

Nem mondom, hogy nincs igaza a WHO-nak: " már ötven gramm feldolgozott kolbász- és szalonnaféle napi szintű fogyasztása tizennyolc százalékkal növeli a vastag- és végbélrák kockázatát. A jelentés arra is kitér, hogy a vörös húsok valószínűleg rákkeltőek, de egyelőre nem gyűlt össze elég bizonyíték ennek igazolására. (...) Az eredmények igazolják a jelenleg érvényben lévő közegészségügyi ajánlásokat, amelyek a húsfogyasztás korlátozására intenek" – mondta Christopher Wild, a kutatást végző párizsi székhelyű Nemzetközi Rákkutató Központ igazgatója. Az ügynökség a vörös húsok közé sorolja a sertést, a marhát, a borjút, a bárányt, a birkát, a lovat és a kecskét. Ha tehetjük, mindezek fogyasztását ne vigyük túlzásba, sőt, próbáljuk meg minél jobban visszaszorítani." hvg.hu/plazs/20151026_WHO

De azt mondom, hogy ami ipari szintű hústermelés és feldolgozás korántsem olyan, mint volt valaha. Valami jobb lett higiéné és tartósítás frontján, de valami rosszabb lett bizonyos adalékok okán. 

Igazán továbbra is az a kérdés, hogyan éljük túl a következő napokat és hónapokat. Nem az, hogy mi lesz húsz vagy ötven év múlva. A legtöbb embernek ez a problémája. Azt eszi, amit talál. 

Remélem azért ezt a szakértők és az média is érti, ha Stahl Judit azt mondja a receptjében, hogy végy 3 mélytengeri aranyúszójú lokabokát és adj hozzá négy lime levét, majd avokádó krémmel és mangó rosttal vedd körbe, és kókuszolajjal hintsd meg, majd karamellizált maniókával tálald, ez nem lesz általános a közétkeztetésben meg a családi asztalokon. Ha azt mondják piríts egy kolozsvári szalonnát, öntsd nyakon a felvert tojással, kis szerecsendió, bors, só, esetleg paprika és kész a rántotta, amit( legyen) korpás, vagy tönköly zsemlével, kenyérrel tálald, ez elérhető. 

Egy-egy vidék (lakossága) kialakítja a maga nyersanyagaiból, tartósító eljárásaiból az élet továbbviteléhez szükséges optimális élelmiszerellátást. Mindennek van kockázata, de azt nézzük, hogy valószínűleges haszna és a kára közötti arány milyen. (A védőoltás is ilyen, van akinek tragédia, a többségnek védettség)

Ne toljuk túl ezt a kérdést. Az megint más, hogy ezeknek a húsoknak a megtermelése ipari méretekben erős környezet terheléssel, szennyezéssel jár. Iszonyatos vízfelhasználás, szennyvíz, hígtrágya, illetve széndioxid és metán gázok keletkezése. Na ez már problémásabb. 

Nem szeretnék viccelni az egészséggel, életmóddal. Komolyan is lehet venni a tudósok kutatásait, eredményeit. Be is kell a lehetőségekhez mérten építeni az életünkbe.

Van egy régi anekdóta.

Két barát beszélget: 

- Hol voltál?

- Orvosnál. Elmentem hozzá, mert neki is élnie kell. Azután elmentem a gyógyszerészhez, kiváltottam a gyógyszert, mert neki is élnie kell. Majd eldobtam az egészet, mert nekem is élnem kell.