Drága itthon maradt magyar fiatalok! Nem buzdítalak titeket semmire, csak hogy tegyétek fel magatoknak a kérdést: mi a célotok ezzel a bohóckodással?

Egy londoni magyar lány megdöbbentő levele - nlcafe.hu

Kösz, de nem. Itthon vagyok, itthon boldogulok és boldog vagyok. Családom van, munkám van, kreatív vagyok és lelkes, és tele vagyok tervekkel. Az életem nem monoton, és nem vagyok senki rabszolgája.

Nyílt levél azokhoz, akik Magyarországon bohóckodnak - deluxe.cafeblog.hu

Adva van egy 25 éves és egy 33 éves nő, akikben talán annyi a közös vonás a leveleik alapján, hogy Magyarországon születtek és nőttek fel. De míg az egyik a boldogulás lehetőségének helyeként tekint hazájára, addig a másik bohóckodás helyszíneként aposztrofálja azt. Ilyen egyedi esetek kiragadásakor felesleges feltenni a kérdést, hogy melyiknek van igaza? Idővel úgyis kiderül, hogy a távozó vagy a maradó döntött-e helyesen, illetve úgyis minden eset egyedi.

Szűkebb és tágabb környezetemből sokan elmentek. Osztálytársak, rokonok, utcabeliek, tanítványok, gyülekezeti tagok gyerekei és unokái. Mindig első helyen hangzik el a fő ok: a pénz. Idehaza eszébe nem jutna önként bejárónővé vagy szobalánnyá lenni, de nyugaton ez felmagasztalt foglalkozássá válik. Mert bizony van az a pénz, amiért nincs ezzel gondja. Különb házat, környezetet és szomszédságot hagy itthon a legtöbbjük. Kint egy kedves ismerőst már barátnak tekint. Ha hazatér házassági tanúnak vagy keresztszülőnek, akkor anyakönyvezéskor foglalkozásának bartendert vagy cleaning ladyt írat be a csapos vagy takarítónő helyett. Mintha ettől már úribb lenne a dolog.

Miért érzik és gondolják úgy a távozók, hogy jobb innét elmenni, jobb lesz máshol élni és csak külföldön lehet boldogulni? Miért gondolkodik így már a hatodik osztályos gyerek is? Főként az izgat, hogy nem csak a szegényebbje, hanem a tengerparton két hétig ázó, tabletot nyomkodó, szuper cuccokba bújtatott kölyök is így foglal állást. Talán több levélíró Évára lenne szükség, aki bizonyítja, hogy az élete boldog és egész Magyarországon. Valószínű ki kell mondani és el kell mondani, hogy miért szeretünk itthon, magyar földön élni. Sőt, menőbb dolog meglátogatni és megölelni hétvégén a nagyit, mint webkamerán keresztül hallgatni dicséreteit. Ugye ez nem megfizethető?

Nem döccenőmentes és nem kerülőutak nélküli kifutó az életünk idehaza, de durván sértő bohóckodóknak tekinteni az itthon maradókat. Mi nem bohóckodunk, hanem tanítunk, gyógyítunk, képviselünk, kereskedünk, fodrászkodunk, szerelünk, továbbképzünk... Mi nem bohóckodunk, hanem szeretünk, iparkodunk, küszködünk, örülünk, erőt merítünk, megvigasztalódunk... Mi nem bohóckodunk, hanem helyt állunk. Azok helyén is, akik elmentek. Nyugdíjból visszamegyünk dolgozni, többlet ügyeletet vállalunk, hátrahagyott szülőkkel és nagyszülőkkel beszélgetünk...

Attól még, hogy itthon merünk maradni, nem vagyunk bohócok, hanem igazi magyarok vagyunk!

Hozzászólások