Új globális egyetemi rendszert épít ki a filantróp, hogy a klímaváltozás és a populizmus ellen harcoljon.

A Nyílt Társadalom Egyetemi Hálózat (Open Society University Network - OSUN) létrehozását a davosi Világgazdasági Fórumon jelentette be a magyar származású milliárdos befektető.

Egymilliárd dollárból oktatási hálózatot alapít Soros György - Infostart

Nem Soros György személye önmagában az érdekes, hanem a jelenség. Ha valaki tehát úgy olvasná ezt posztot, mint egy konkrét ember elleni támadást: téved. Soros György, a személy, már rég túlnőtt önmagán, s korunk egyik nagyon is meghatározó politikai jelenségévé vált, úgy, hogy közben nem lett része a szó elsődleges értelmében vett politika világának. Ő nem politikus. Ő egy magánember. Ám mégis, amit tesz a demokrácia világában, ahol állítólag szavazók döntenek a hatalomról, meghatározó. Soros nagyon tudja, hogy a demokráciában a tudatformálás hatalma a legnagyobb hatalom. Nem szavazatokat kell nyerni, hanem tudatokat.

Szóval, adva van egy ember, akit most történetesen Soros Györgynek hívnak, akinek van egy határozott világnézete, hozzá egy nagyon szorosan kapcsolódó küldetéstudata, s nem utolsó sorban hihetetlen mennyiségű pénze, amelyet hajlandó küldetésének megvalósítására fordítani, mégpedig – s ez hangsúlyos – globális szinten.

Küldetéstudatának az a tartalma, hogy nevelje az embereket szerte a világon. Ezért globális szinten felsőoktatási intézményeket hoz létre, mint ezt Davosban bejelentette. Ezzel Soros György azt jelentette be, ami persze nyilvánvaló volt eddig is, hogy a tudatipar globális szintű szereplője, akinek nagyon is konkrét elképzelései vannak arról, hogy milyen tudat a „jó” tudat. A híradások szerint küzdeni fog a „populizmus”, a „nacionalizmus” eszméi ellen, a „nyílt társadalom” értékeinek terjesztése érdekében, s természetesen, a világnézeti sokszínűség jegyében.

Természetesen Soros György mint tehetős magánember arra költi a pénzét, amire akarja, s ahol akarja.

Ám mégis felvetődik két alapvető kérdés – nem Soros Györggyel, hanem a jelenséggel kapcsolatban, amely súlyosan érinti a demokrácia ügyét is.

Tudtommal a demokrácia lokalitásokra épül. A demokráciák nemeztállami kereteit eddig még senki sem vonta kétségbe. De mivel a demokratikus hatalomképződés alapja a szavazó, alapvető, hogy a szavazók gondolkodásának befolyásolásában milyen tudatformáló erők játszhatnak szerepet. Kézenfekvő, hogy egy adott nemzetállamban az adott politikai erőknek kell megvívniuk harcukat a tudatokért. Persze, tudjuk, hogy a valóságban ez soha sincs így, a kívülről való befolyásolásnak ma már hihetetlenül rafinált módszerei és kommunikációs rendszerei jöttek létre. (Milyen érdekes, mondhatnám, kifejezetten pinkáns, hogy Soros a hírek szerint azzal vádolta meg a Facebookot, hogy Trumpot támogatja, amit persze a Facebook tagad. Persze, hogy tagad, hiszen a mai politikai erkölcsi kódex szerint a beavatkozás a szavazói tudatok formálásába nem politikai szereplők részéről minimum illetlenség.) Ám a Soros-féle vállalkozás immár nyílt bejelentése annak, hogy egy gazdasági szereplő részéről a nyílt külső és szervezett beavatkozás egy adott ország belső demokratikus folyamataiba a tudatformálás intézményesített rendszerein keresztül teljességgel megengedett. Ez a körülmény, enyhén fogalmazva is, nem tesz jót a demokráciába vetett hitnek, hiszen ettől kezdve az lesz a kérdés, hogy a tudatipar magas, akár globális szinten szervezett szereplői hogyan építik fel a lokális szavazói tudatokat.

A másik alapvető kérdés, hogy a kulturálisan „nyitott társadalom” világképe nagyon is problematikus, hiszen abba nyilvánvalóan nem fér bele egy olyan világkép, amely ezt a víziót utópiának tartja. A nyitott társadalom ideájának az az alapvető ellentmondása, hogy míg önmeghatározása szerint nyitottnak kellene lennie minden irányban, nagyon is zárt a hagyományos társadalomképekkel szemben. A Soros György által most bejelentett globális egyetemi hálózat elindítása alkalmas egy olyan feltételezés megfogalmazására, hogy a kezdeményezés valódi célja a világ kulturális globalizációja, más szóval ideológiai egyneműsítése, mégpedig egy olyan világnézet alapján, amely feljogosítva gondolja magát arra, hogy átnyúljon lokalitásokon és a különböző civilizációs identitáshagyományokon. Ez nem a világ kulturális sokszínűségének a tiszteletben tartása, hanem éppen ellenkezőleg, világhatalmi igény a lokális tudatok felszámolásán keresztül egy senki által nem igazolt, egyetemesnek tekintett, amúgy nagyon is zárt világkép nevében.

Az a véleményem, hogy a nyitott társadalom ideája nem egy új globális tudat létrejöttéhez vezet, hanem teljes, globális méretű kulturális káoszhoz, anarchiához, értékvesztéshez és értelemvesztéshez. Ez a folyamat lehet, hogy létrehozza a globális fogyasztót a globális tőke uralma alatt, ám végül mégis csak önemésztő folyamat, hiszen felszámolja az élet értelmébe vetett hitet, amelyet azok a lokális kultúrák fogalmaztak meg, amelyeket a kulturális globalizáció fel akar számolni. Végül marad a hitét vesztett ember, aki lehet, hogy tobzódik a fogyasztásban, csak épp azt nem tudja, miért él.