2010. szeptember 27-től szabaddá vált ugyan a magán pálinkafőzés, de mint a NAV szóvivője a Kossuth Rádió reggeli műsorában már tavaly nyáron elmondta, az otthon legálisan előállított párlat a törvény szerint csak saját fogyasztásra használható föl. A bírság a meg nem fizetett jövedéki adó kétszerese, illetve magánszemélynél legalább 30 ezer forint.

Jogot sérthetett hir24

"Tehát, ha valakinél találnak akár fél liter pálinkát, amit a szomszédtól kapott, akkor ebben az esetben is minimum 30 ezer a büntetés – hangsúlyozta a Kossuth Rádióban a NAV vám- és jövedéki szóvivője. ... Korábban nagy sajtóvisszhangot kapott, amikor egy házaspárt a rokontól kapott házi pálinka miatt büntettek meg egy közúti ellenőrzésnél...." 

Egy kitalált poszt lesz ez. Ha valaki magára ismer, akkor az csak a véletlen műve lehet.

Nem vagyok pálinkás ember. Persze nem mondom, hogy nem ittam pálinkát soha. Igen finom tud lenni. Egyszer az életemet is megmentette mikor teljesen átáztam egy viharban és anyám törülgetett, apám itatott. Azóta tudom, a tüdőgyulladástól való megmenekülésem is bűncselekménynek számítana ma.  Életemben egyszer főzettem is. 1999-ben jó év volt. Rengeteg sárgabarack termett. Nem mondom, hogy versenyt futottunk az asszonnyal, hogy lekvárt főzzünk vagy pálinkát, de lett kétszáz liter magozott, illatos, sárgabarack cefre. Kisüstön főzték, bérbe. Csak tizenegy liter lett. Befizettem a forgalmi adót vagy mit. Azért elfogyott. Jöttek a barátok, az általam megbecsült emberek. Nekik szívesen adtam, mert azért ez különleges ajándék volt. Ilyen érzete van a házi dolgoknak.

Gyerekkoromból is vannak emlékeim a pálinkafőzésről. Amikor még tilos volt. Azért főzték otthon. Kuktában, lecsöpögtetve. Vagy kémiai laborok üveg lepárlóin, de leginkább gyárak lakatosműhelyeiben fusizott réz lepárlókkal. Ha a környéken volt egy lepárló, az körbejárt. Csak nem volt szabad megtudni az utcai besúgónak. Mert olyan is volt mindig. Autó jön. mit hoz? Jelentsük a Tanácson vagy ahonnan jött. A főzés idejére sokszor valami fedőfoglalatosságot találtak ki az emberek. Érdekes módon akkor jött a trágya, vagy a pottyantós vécéket akkor kellett tisztítani. A penetráns bűz belengte az egész utcát. Nekünk is volt pottyantós budink a kert sarkában. Jó helyen volt. Gyönyörű kilátással Szentendre felé. Szép időben a Lupa-sziget, Göd, Dunakeszi felé el lehetett látni. Kiskamrában párolta apám a szilvát. Jövök haza éppen az iskolából, mikor leszólít az utcán valamelyik tanácsi dolgozó, Géza bácsi. Nem volt baj belőle, mert ő is főzött. Erősen büdös volt. Beleszagolt a levegőbe, és kérdezi szilvapálinka lesz. Ha ilyen nagy a hozzákészülés.

Azóta úgy alakult, hogy keresztapám messze Hajdúságból időnként találkozik velünk. Mindig hoz pár liter jó pálinkát. Mi meg viszünk mást. Így megy ez a családban, barátok között. Apám is szokott főzni még. Nincs sok soha. Viszek birssajtot, meg három tyúkot, tojást, krumplit, répát. Ami itt van vidéken. Cserélgetünk. Legutoljára azt mondja nekem, aztán jól dugd el a pálinkát. Nem vagyok én bűnöző, mondom. Mi köze bárkinek ahhoz az üveghez. Nem iszok én vezetés alatt soha. Amúgy is ritkán, csak baráti társaságban. De, de, csak óvatosan. Akinél megtalálják azt megbüntetik. Megöregedett gondoltam. Kitalál itt mindent. Ilyen idősnek. Emlékszem nagyapámékra, akiknek alig tudtuk bevezettetni a telefont, mert akkor majd lehallgatják őket, meg az ő készülékükön keresztül (analóg, internet nélkül) csúnya dolgokat művelnek. Meg a postástól kapott csomagot sem akarták beengedni, mert annyit robbantgatnak manapság. (és tényleg) Nem olyan apám, de azt gondoltam, valamit nagyon félrehallott. Azután a sógorom volt itt gyerekestül. Neki is töltöttem, mert ilyen a család. Amink van megosztjuk. Hú! Neked meg mi bajod? Nem forró, ne huhogj! Nem tudom, mondja. Jó. Berakom a kocsiba az ablakmosó folyadék mellé. Majd azt mondom, hogy ez a fagyálló. Ez meg mi? Eddig, ha adtam, becsomagoltad, megbecsülted. Most meg dugdosod. Te, ezek megbüntetnek, ha megállítanak és meglátják. Ennek a fele sem tréfa. Akkor apám is igazat mondott, mert a sógorom tanult ember. Jogot is, emberséget is, meg a világot is. Akkor itt csúnya világ lett. Oda barátságnak, ajándéknak, emberségnek. Mindennek.

Nem a pálinkát sajnálom. Értem én, hogy adót kell fizetni. Megy a sok forint végig a becsületes állami emberek kezén és hogy a végére is maradjon, ott ahol a tanítók, orvosok, meg közszolgák vannak, sokkal többet kell indítani. Értem én, hogy nem nevet a forint, mikor fogy. Értem én, hogy feketébe adják el azt, amit nem lehetne. Titokban sötét tereken, pincékben cserélnek gazdát a hektók. Folyik a cseresznyepálinka, mellette csörgedezve menekül a barack, a szilva meg felszívódik. De biztos, hogy azokon kell elverni a port, akik családilag, barátilag csak deciliterben mérhető mennyiségben ajándékozgatják egymást?

Van ennél lejjebb? Már a múltban is megdöbbentem pár alkalommal ilyen adó és TB befizetéses szabályozáson. Nemrégen pattant ki, hogy minden önkormányzat szedhet adót a vendégéjszakák után. (Régóta így van) Idegenforgalmi adó. A házamban fogadok valakit, aki nem közvetlen, egyenesági családtagom, akkor fizetni kell, ha a szervek úgy rendelik. Balatonnál és felkapottabb helyeken ez mára teljesen bevett. Értem én, hogy adózni kell, meg környezeti terhelés. Főzünk a barátokkal. Estére egy pohár bor is kerül. Akkor már maradnak és kis matracokon elalusznak. Másnap jön a hivatal embere és megkérdezi furmányosan, te vagy-e a Lúdas Matyi, mennyi vendégéjszaka volt. Végre találkoznánk rég nem látott emberekkel. Időt töltenénk együtt, és ez is szabálytalan. Nagyon sok ember él úgy, hogy nem tud elmenni nyaralni, mert nem tudja kifizetni a szállást, és úgy oldják meg, hogy egymáshoz mennek vendégségbe. Meg csak így tudnak találkozni. A vendéglátó gondolja, meghívtam őket, vendégelem őket és még több ezer forintot naponként fizessek utánuk? A vendég is kényelmetlenül érzi magát. Odamegyek és még ő fizessen utánam. Értem én, hogy valaki vendéglátásából él és azután adót kell fizetni. Sokan elcsalják ezt. De ez a szabályozás rossz, mert rossz a következménye.

Ugyanilyen az is, ami a kaláka munkával történt. Néha dolgozunk a templom kertjében. Füvet nyírunk. Vagy éppen nyári tábort csinálunk. Ott sokan dolgozunk együtt. Nincs befizetett TB járulék arra  a napra. Elviekben megbüntethetnek. Pár éve történt Tata mellett Dióspuszta szőlőjében, hogy kommandósok vadásztak a szüretelőkre. Géppisztolyos rendőr posztolt az úton. Azt gondoltuk bankrablás volt. De nem. Ellenőrizték a szerte-széjjel szaladó szüretelőket, hogy van-e arra  a napra érvényes befizetett TB járulékuk. Mert ha nincs bünti lesz. Az úton posztoló rendőr megkérte az autóst, hadd kutassa át, mintha közúti ellenőrzés lenne, és beszélgessen vele, mert szégyelli az egészet. Egy jó baráti, családi szüretet nem lehet tartani. Értem, hogy a fekete munka ellen védekezni kell. A járulékot be kell fizetni a munkás bére után. De itt nem fizetségért dolgozó embereket is vegzálnak. Egymást segítő embereket. Az "átkosban" emlékszem, ha baj volt segítettek, segíthettek egymásnak az emberek. Tető nélkül volt a ház. Megjött a cserép. (Amikor hozták) Éjszakára vihart mondtak. Fel kell rakni. Kiment falunkban az ember a buszmegállóba. Megjött a 4-es munkásjárat. Megkérte szépen a fáradt munkásokat, ugyan segítsenek neki felrakni. Tíz, húsz ember ment úgy porosan, vagy megfürödve, és felrakták estig. Egy üveg sörért, meg tudták nekik is lesz majd egy ilyen napjuk, amikor ki fognak jönni a munkásjárathoz, vagy szomszédokhoz.

Ma Magyarországon több millió olyan szegény ember van, akik csak úgy tudnak életben maradni, ha segítenek egymásnak. Ezek a törvények és szabályok értem én, hogy fehérítik a gazdaságot, és adót hoznak. De mellékesen tönkreteszik az emberi közösséget. Az emberi közösség az egymással való szolidaritásban, jó kapcsolatokban mérhető, nem anyagiakban. Azok a szabályozások melyek ezek ellen hatnak bárhol és bármilyen módon, azok károsak, tévesek és rombolók.

Lehet, hogy az állami vezetők ki tudják fizetni a büntetéseket, ha egyáltalán kérik tőlük, de megbocsáthatatlan a baráti, családi kötelékek szétverése bármilyen "szent" adózás örve alatt. Közben nagy cégek, haveri körök nem vagy kevés adót fizetnek. Elcsalják az áfát. Nem a fél liter pálinkát ajándékozó szomszédtól dől be a gazdaság.

Nem tudom mi a megoldás, de

arra gondolok, hogy Jézust, meg a kánai mennyegző házigazdáját mennyire büntetnék a hat kővedernyi, (egyenként 80-120 literes vedrek) zárjegy nélküli borért, amit képes volt vízből átváltoztatni. De enélkül oda lett  volna az öröm és szégyenben marad a fiatal pár és a család.

Tudom, demagóg gondoljuk magunkban. Csak félek. Nem adhatjuk fel az egymásrafigyelés, ajándékozás, segítség ősi törvényeit és persze örömét. Ahogy természetesen a társadalmi kötelességünknek is eleget teszünk, mikor befizetjük az adót.

Hozzászólások