A végtörlesztés korlátozására irányuló összehangolt magatartás miatt tizenegy pénzintézetet összesen 9 és fél milliárd forint bírsággal sújtott a Gazdasági Versenyhivatal (GVH).

A pontosan 9 488 200 000 forint bírság azért járt, mert a bankok összehangolták stratégiájukat, vagyis kartelleztek. A végtörlesztés ideje alatt drágábban kínálták újabb hiteleiket, így próbálva minimalizálni a végtörlesztés okozta veszteséget.

9 és fél milliárdra büntették a csaló bankokat - fn.hir24.hu

 

A magyar devizahitelesek gondjaiban több gazdasági szereplő is osztozni kívánt az elmúlt néhány évben. Az csak az egyik oldal, hogy a devizahitelesek rögzített árfolyamon, egy összegben végtörleszthették adósságukat. Az is csak egyik jelensége az eladósodásnak, hogy az önkormányzati költségvetések nagyobb része hitelből finanszírozott, még akkor is, ha a kormány most mindezt teljes egészében átvállalja. A pénzügyi kiszolgáltatottság sötét árnyalata az is, hogy a pénzügyi termékek bonyolult hálójában és követhetetlen nyelvi játékai között félelmetes labirintusban találja magát az átlagember és átlagasszony. Tessék csak egy hitelszerződést végigolvasni, értelmezni, és utána nyugodtnak, magabiztosnak maradni! 

A gazdasági működőképesség fölötti nyugtalanságot, a „gondokban” való osztozást érdekes módon fejezték ki a bankok. A Gazdasági Versenyhivatal egyértelműen bizonyítva látja, hogy a magyar bankpiacon több vezető pénzintézet – együtt reggelizve – egyetértett abban, hogy túl nagyok lettek volna a bankok veszteségei, ezért akadályokat gördítettek a hitelek tömeges kiváltása elé. Nehéz a témáról nem ironikusan beszélni és írni! Még akkor is, ha az ember tudja, érti, megtanult együtt élni vele, hogy egy bank a haszon maximalizálására törekszik. A pénzügyi „stressztérkép” színfoltja (mélypontja) számomra az, amikor az osztrák külügyminiszter az egyenlő bánásmód megítélése miatt panaszkodott. Michael Spindelegger Brüsszelben azt mondta, hogy  „Ausztria bankjait "létükben fenyegeti" a magyar devizahitelesek gondjainak megoldására kidolgozott kormányzati program”.
Nem vagyok közgazdász. A témához laikusként, keresztyén emberként, családanyaként próbálok hozzászólni.

Nagyapám asztal és suplótfaragós (mert hogy asztalos volt), gyermekvárós fiatalkorában még működött az etikai elvek alapján működő pénzügy, egy kicsit régebben még volt olyan, hogy Etikus Bank, még hosszú távú befektetés volt és méltóságot adott a kevésbé fejlettek felemelése. Ami ma jellemző és sokak szerint egyértelműen a mostani pénzügyi válsághoz  vezető ok, hogy a gazdaság szereplői, a pénzügyek zsonglőrei jól megtanulták az etikai elvek nélkül működő pénzügyeket, versenyszellemet. Illúzió volt azt várni, hogy az önérdekét is védő gazdasági társulás, egy profitorientált vállalkozás, egy bank a jót, így a közjót is szolgálni fogja? A bankszektor kiváltságosairól meg van írva valahol, hogy csak saját vagyonukat gyarapíthatják, csak egyéni exkluzív boldogságukban lubickolhatnak? Nem, nincs megírva, mégis hozzászoktunk.  

A nagyobb baj, hogy a kiszolgáltatottság lélektana, a jóléti társadalom-kép masszív anyagiassága hozzásegíti a bankokat ahhoz, hogy rákényszerítsék érdekeiket a társadalom szereplőire. A GVH a tisztességtelen piaci magatartást kéri számon a bankokon. Ám ott, ahol az egyetlen etikai elv az utilitarista etika, nehéz számonkérni bármit is. Vagyis csak a pénzt lehet, de ez még nem társadalmi felelősségvállalás.
Ma az egész kifejezéstelen arccal működő bankrendszer, a nyerészkedés zárt világa és a második alapkísértés, hogy a pénzhez való viszony steril dolog, érték-semleges terület, mind-mind az eladósodás boldogtalan rendszerét működtetik. És az csak egy szereplőnek jó.
Lehet annál hangosabb NEM-et kimondani az abszolút piac működési elvtelensége fölött, mint 9 és fél milliárd forinttal sújtani 11 kereskedelmi bankot? Biztos, hogy lehet. Ahogy a bankok rezzenéstelen arccal, sűrű közönnyel indítanak el egy végrehajtási eljárást, ugyanolyan kifejezéssel fogják kifizetni ezt a büntetést.

Ezen a szinten nem lesz változás. Ott nem sok jóra lehet számítani, ahol a kísértés már nem fáj és nem váj bele a pénzhez és hatalomhoz szokott ember húsába és nem jajdul fel, hogy máshogy kellene csinálni. A változást csak ott lehet remélni, ahol az emberek még tudják, hogy nemcsak a pénznek van hatalma, hanem a pénz felhasználásának is, ahol tudják, hogy a gazdasági növekedés nem cél, hanem eszköz.

A pénz ennek a világnak nagyhatalma, de nem steril, és önmagában való. A jelenlegi hatalmak a méltóságukkal állnak vagy buknak el. Ha a pénzpiac fellegváraiban – ha csak kis időre is – elhiszik, hogy bármit megtehetnek, hogy mindent befolyásolhatnak, egyedül maradnak. Ami szerintem igazán figyelemre méltó: a hatalom-nélküliek bátorsága, hogy átvegyék a kezdeményezést, még ott is ahol a strukturális változás nem lehetséges azonnal. A legnagyobb tiltakozás az, ha odaadom a felsőruhámat a másiknak, nem azért mert nekem nem kell, de tudom, hogy neki még nagyobb szüksége van rá. Az elnyomottakat hatalomra juttatása lehetséges.

Pilinszky szavai szerint: "Aki eltökélten birtokol valamit, szükségszerűen körülhatárolja azt, s így birtoka eleve véges. A birtokló vágya azonban végtelen, szüli benne az újabb szomjat és újabb elégedetlenséget. Ha görcsösen markolunk valamit, érezzük, hogy előbb-utóbb nem érezzük, amit markolunk... Nem így a szelídek. Épp mivel semmijük sincs, épp mivel semmit se kell körülhatárolniuk, az amijük van szellős és határtalan. Ahogy az égbolt, ahogy a levegő: úgy birtokuk a föld osztatlanul és egészen. A világ önzetlen eleganciájuk miatt kezes bárányként pártol hozzájuk.”   

Hozzászólások