Nemzetközi tiltakozást váltott ki, hogy tavaly novemberben egy ötgyermekes norvég családtól valamennyi gyermeküket azonnali hatállyal elvette a gyermekvédelmi hivatal. A romániai bevándorló, de már kilenc éve biztos egzisztenciával Norvégiában élő szülőkkel szemben az egyik iskolai tanár tett bejelentést, miszerint „radikális keresztény nevelési elveikkel” veszélyeztetik gyermekeik fejlődését. Ugyanakkor sem fizikai, sem másfajta bántalmazást, sem pedig elhanyagoltságot nem állapítottak meg a Bodnariu családban.

 Állami gyerekrablások Norvégiában Jóléti diktatúra hetek

Tévedés azt gondolni, hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. (...) Nemhiába mondják a jogvédők, hogy a norvég állam a tömeggyilkos Anders Breiviknek több jogot biztosít, mint egy szülőnek, akinek a gyerekét a Barnevernet vitte el.


Agyára ment a jólét. Mi ezt szoktuk mondani. Norvégia nagyon is jóléti állam. A huszadik század második felében újdonságnak tűnő társadalompolitikai rendszer kialakítását kezdték el, amelyben az állam a privátszférában is szerepet kap. Így kezdődött el a közélet átalakítása is. Új gender-ideológia, a nemekről való teljesen más, kritikus gondolkodás. Az újfeminizmus. A nemi kvóták. Terhességmegszakítás. Gendersemleges házasság, férfiak szülőszabadsága, az állami családpolitika. A jóléti állam átveszi a gondoskodó szerepet. Defamilizált családmodell, amikor az államtól kerül egyre nagyobb függőségbe valaki és egyre függetlenebbé válik házasságtól családtagjaitól. Ez a gyerekek és a nők, férfiak független pozícióit erősíti. Lassan a család ebben a skandináv modellben Aldous Huxley világhírű regényében, a Szép új világban ábrázolt jövőképet mutatja: az állam által központilag irányított nevelés a családi szférától és a nemi kapcsolatoktól is elválasztott reprodukciós eljárás.

Ezt a progresszív társadalmi modellt, a cikk írója szerint, már 1995-ben nyilvánosságra hozott un. Torontói jegyzőkönyvekben globálissá is akarják tenni. (A jegyzőkönyvek hitelessége vitatott) A lényege a családra épülő társadalmi szerkezet megváltoztatása, és a tradicionális vallási felfogás eltörlése. „A nyugati társadalom alapjai lényegükben a zsidó-keresztény örökségből eredeztethetőek. Pontosan ebből az örökségből jött létre a család, minden létező társadalmi szerkezet csomópontja és szegletköve.” 

"Az individuális jogok abszolutizálásával eredményesen alá lehet ásni a nemzeti, etnikai, vallási közösség érdekeit: „Többé nem a társadalom (a többség joga) az, amit kötelező érvénnyel kell védeni az egyénekkel szemben, akik fenyegetést jelenthetnek erre, hanem fordítva: az egyén joga az, ami védelemre szorul a többség potenciális fenyegetésétől.”  Ennek az alapvetésnek a megvalósítását szolgálja a hagyományostól eltérő szexuális viselkedésformák – mint egyéni alapjogok – törvényi védelme, valamint olyan gyermekvédelmi jogszabályok és intézmények felállítása, amelyek az állam számára lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek feletti felügyeletet könnyedén ki tudják vonni a családi keretek közül, ha ezt indokoltnak látják. „Azáltal, hogy a »szülői szerepet« átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.” Ha a gyermekvédelmi hivatal bármilyen értelemben veszélyeztetve látja a gyereket (értsük alatta a nemi nevelést pl.), azonnal kiemelheti a családjából és védelembe veheti. 

A tömeggyilkos Anders Breivik börtöncellája. 

Ez nem agyrém és nem álom. Nem is egy novella. Ez most történik. A Bodnariu család esete nem egyedi. A cseh, amerikai, indiai családok eseteit sorolja fel a cikk írója. A közös az, hogy elvették a gyermekeket és nevelő otthonokba, majd nevelőszülőkhöz adták. Sok esetben megváltoztatták a nevüket és örökbe adták őket. Az eljárások során minimális kapcsolattartást tettek lehetővé, de végül azt is korlátozták vagy megszüntették. Jogi úton nem is tudták soha az ügyeiket elrendezni. Orosz, litván, lengyel állampolgárok, ha tehették, a gyermekekkel együtt magánúton elhagyták az országot. 

A szépsége az esetnek, hogy a norvég keresztyén sajtó egy maradi és bigott család egyedi esetéről ír, és elítélik a családot, hogy olyan látszatot keltenek, hogy keresztyénüldözés van Norvégiában. Persze vannak kérdéseim. A beáramló muzulmán migránsoktól elveszik a gyermekeiket? Vagy ezt csak a keresztyéneknek tartogatják? A keresztyén szimbólumokat mindenesetre már elkezdték lefedetni, leszedetni.

Baljós árnyak Európa szegeleteiben. Megbújnak a zugokban. Lehet, hogy újabb társadalmi kísérletnek vagyunk, leszünk az elszenvedői. Valakik az íróasztalok mellett, vagy kellemes borozgatás, grillezés közben kitaláltak és most megpróbálják valóra váltani. Ehhez kifejezetten jól jön a más kultúrákból importált más ember. Ha céljukat nem is érik el, de a tradicionális Európát azért szétverték. Bár lehet, hogy csak éppen ennyi volt a cél. 

Mit mondhatnék. Kirajzolódik a keskeny út és a széles. El kell dönteni, hogy melyiken járunk. Van következmény. 

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?” Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. János evangéliuma 6, 67-68

link: Norvégmintás családpolitika     http://divinity.szabadosadam.hu/?p=15268

Hozzászólások