(...) Sophia megérti a beszédet, és képes emlékezni a már korábban megismert emberekre. Dr. Hanson szerint a robot a tanul is, így napról napra okosabbá válhat. A vállalat vezérigazgatója szerint a cél az, hogy a humanoid az emberhez hasonlóan tudatossá és kreatívvá váljon. (...) A pozitív légkör ellenére a bemutató vége kissé bizarra sikeredett. Mikor Dr. Hanson megkérdezte Sophia-t, hogy el akarja-e pusztítani az emberiséget, a robot meglehetősen furcsán reagált. Hiába kérte meg a férfi Sophia-t még a felelet előtt, hogy mondjon nemet, a robot mégis elhamarkodott választ adott: „Oké, el fogom pusztítani az emberiséget”. 

Bizarr mondat hagyta el az új humanoid robot száját 24.hu/tudomany

A Microsoft fejlesztőinek köszönhető a kísérlet, ők alkották meg a Tay névre hallgató robotot. Úgy készítették el, hogy egy tizenéves lányként beszéljen. Ahhoz, hogy valaki beszélgessen Tayjel, egyszerűen írnia kellett neki valamit a Twitteren. (...) Először még minden rendben ment, de a nap végére Tay erősen militáns hangot ütött meg, mindent tudott az aktuális celebekről. Válogatott káromkodásokkal szólította fel nemi aktusokra követőit, és daddynek szólította őket. Mindezt azért, mert a követőinek a stílusából tanult meg kommunikálni.  Szexőrült nácivá vált a mesterséges intelligencia index.hu/tech


 

Remek. Szóval mégiscsak függ a mesterséges intelligencia azoktól, akik alakítják. Szóval a nevelés, tanítás, beszoktatás még ezen a szinten is fontos. Mégiscsak kellene értékeket, tabukat, szabályokat alkotni számukra.

 

 

Ez mi társadalmi környezetünk átka. A szülők mondják nekem sokszor, "majd eldönti a gyerek". Keresztelünk. A fogadalom után, ha eljön az idő a gyermek számára, óvodai foglalkozás, gyermek-istentisztelet, vagy az iskolai foglalkozás, akkor a szülő küldi a varázsszót, "majd eldönti a gyerek". Majd ő. Nem számít a fogadalom. Nem érdekes a templomi szó. Nincs hála, nics ima, nincs öröm. Csak a kényszerű görcs. Jó, majd konfirmál. Nincs közös vasárnap. Nincs közös istentisztelet. Ha úgy tetszik trollok vannak, "majd eldönti a gyerek". Mit is? Ha nem vezettük szeretettel, ha nem vigyáztuk, nem álltunk mellé, semmit nem ér  a küldés (nem együtt mentünk, terveztünk, cselekedtünk, csak küldtük istentiszteletre, de mi nem tiszteltük Istent), a fogadalom. Nem csináltunk semmit. Sőt a legféltettebb kincsünket rábíztuk másokra, trollokra. Azokra, akik eldöntik a gyerek helyett. Abban a hitben, hogy "majd eldönti a gyerek". A társadalom döntött helyette. Jól indult, volt akarat, volt fogadó készség, de nem olyan lett a folytatás, mint szerettük volna.

Jó modellezi a robot és a program is ezt. Kik vannak rá hatással. Nagy reménnyel vannak a kreativitásuk és kognitív képességeik felé, de mégis a környezet határozza meg, mivé lesznek. Emberiséget kiirtani akaró kedélyes, szép arcú nőies hatású géppé, és a külső rázuduló harag és önző indulatoktól átjárt rosszindulatú programmá, pusztító vírussá. 

Márpedig kétségeink ne legyenek afelől, hogy melyek a közös alapindulataink. Ez csupa ösztön. De ha egy gép, program ösztönszintet tartja precíz és kötelező utasításnak, akkor ott kő kövön nem marad. Mert érzelemmentesen tökéletes pusztítóvá, gyűlölet epigonjává lenni... Pszichopata. De nem az, csak egy precíz, az éppen uralkodó társadalmi környezetet visszatükröző virtualitás, amely a valóságot annak saját gondolatisága szerint pofozza. 

Tényleg ez a jövő? Tényleg ezt akarjuk? 

Tényleg azt gondoljuk, "majd eldönti a gyerek"? Mi között dönt? Amit éjjel, vagy amit délután erőszakoltak rá a neten és  a médiában? 

Tegyünk különbséget aközött, ami eldönthető és aközött, ami abszolút alap. És nem, nem érünk rá kísérletezni. Már nem. A jövő ma elkezdődött. 

De ki mondja meg, mi az abszolút alap? A legkisebb közös többszörös? 

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ / 3. fejezet / 16. vers