Ekkor először a történelemben a Biblia első sorai hangzottak fel egy űrben keringő űrhajóban. Anders a Teremtés könyvének első négy verssorát kezdte szavalni:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.  A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől."

Nagy Attila Károly: Ötven évvel ezelőtt az Úr szavai szóltak százmilliókhoz az űrből - Index – Ma is tanultam valamit (2018. december 24.)

1968. december 24-én állt Hold körüli pályára az Apollo-8, fedélzetén a három űrhajós: Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnokimodul pilóta és Bill Anders holdkomppilóta. Egyik legfontosabb feladatuk az Apollo-11 közelgő holdra szállásához kinézett terület, a Nyugalom Tengerének elnevezett sík placc vizsgálata volt.

A NASA élő tévéközvetítésben is kapcsolta az űrhajót. Anders holdkomppilóta tolmácsolta a nézők számára, hogy mit látnak a Hold felszínéből. A tájleírás végén pedig a következőket mondta: „És most, hogy közelítünk a holdi napkeltéhez, az Apollo-8 legénysége szeretne egy üzenetet küldeni a Föld összes lakójának.” Az üzenet azon az ötven évvel ezelőtti Szentestén pedig Mózes első könyve legelső tíz verse volt: a teremtés történetének eleje.

Nagyjából egymilliárdnyian nézték az űrhajó személyzetével együtt bolygónkat, ahogy előbukkant a Hold kráterei mögül, és közben hallották a Genezis kezdő verseit. A bejelentkezést így fejezte be Borman parancsnok: „És ezzel búcsúzik az Apollo-8 legénysége, jó éjszakát, jó szerencsét és boldog karácsonyt kívánva – az Isten áldjon meg mindannyiótokat ott a gyönyörű Földön.”

Jó, az index újságírója a végén a teremtés mítoszáról ír, és arról, hogy az űrhajósok szerinte max. a maguk módján voltak hívők, de hát – Vonneguttal szólva – így megy ez. A lényeg most mégiscsak az, hogy ez a három űrhajós, amikor a Megváltó születése ünnepén kitekintett a kabin ablakán, és meglátta a Földet, azzal a tíz igeverssel egyszerre idézte meg a teremtésünket és a megváltásunkat.

Akárhol talál minket a Szenteste, a szeretteink mellett vagy tőlük távol, érezzük át, ha csak a konyha vagy a nappali ablakából tekintünk is kifelé, hogy velünk az Isten. Közénk született, idejött hozzánk, lehajolt értünk, hogy megváltson. Ők hárman 384 ezer kilométerre a Földtől élték át ezt a titokzatos pillanatot. És a bejelentkezésüket áldáskéréssel fejezték be. Nekünk nem kell ennyit utazni, de a lélek útja egy centivel sem rövidebb ennél, hát induljunk, amíg nem késő! Azért, hogy miután minket is megérintett a titok, hogy a Megszületettben velünk az Isten, legyen még időnk arra, hogy ennek örömében élhessünk. Hasznosabban és teljesebben. Ez az örömhír nem csak "a Föld összes lakójának" szól, hanem a Szenteste Reposztot Olvasónak is.

Áldás, békesség az Olvasónak itt, ezen az egykor gyönyörű Földön, és dicsőség mennyben az Istennek!