Egy norvég iskola vezetői úgy döntöttek, hogy idén, a közelgő ünnepeken a suliban nem használható a “boldog karácsonyt” jókívánság sem feliratokon, sem ajándékokon,mert sértené az iszlám hívő tanulók érzékenységét. Azt ajánlották, hogy helyette a karácsony legyen “télünnep” vagy “decemberi ünnep”, és a hagyományos ünnepi ebédet is ennek szellemében nevezzék el. A felülről jött parancs mindenkit felháborított.A norvég lapokban “karácsonyi felkelésnek” nevezik a szülők reakcióját.

Norvég iskolai döntés: legyen a karácsony “télünnep”, mert sérti az iszlám tanulókat - polgarportal.hu

Szerdán a legfelsőbb közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy Jézus születésének jelenetét engedélyezni kell a köztereken, amennyiben az időszakos, nincs jele a vallási igehirdetésnek, és kulturális vagy ünnepi természete van. Két évvel ezelőtt egyébként egy közvélemény-kutatás kimutatta: a franciák 86 százaléka támogatja a jelenet köztérre állítását.

Engedélyezték a franciák a betlehemet karácsonyra - magyaridok.hu

Itt, Európában már megszokhattuk, hogy a legnagyobb ünnepre készülődve kezdetét veszi a nagy karácsonyi kultúrharc. Régi történet ez, amely arról szól, hogy a keresztény szimbolika mennyiben és hogyan jelenhet meg egy olyan társadalom nyilvános tereiben, amely úgymond már nem keresztény. Mint tudjuk, a válasz az volt, hogy közintézményekből el kell tűnnie mindenféle vallási szimbolikának. Egy liberális demokráciában az állam csakis semleges lehet a vallásokkal szemben, s nem megengedhető egy olyan keresztény szimbolika jelenléte, amely arra utalna, hogy ez a semlegesség sérül.  A karácsonyi kultúrharc viszont mindig abból fakadt, hogy ünnepet nem lehetett eltüntetni. Egy keresztet könnyű eltávolítani egy iskolából, de a karácsonyi szimbolika kemény dió. Igaz, hogy a keresztény Európa ebben a liberalizmus által megkonstruált világképben már rég megszűnt, csak ez a fránya karácsony nem bír eltakarodni az útból. Mit lehet itt tenni? El kell tüntetni. Kommercializálni kell. Át kell keresztelni. Mindegy. Csak nehogy valami is utaljon a nyilvánosság tereiben a karácsony és a kereszténység kapcsolatára. Ebből fakadt a karácsonyi kultúrharc.


A nem keresztény Európa liberális konstrukciójával az a baj, hogy karácsonykor valahogy nem akar működni. Egy Norvég iskolában azt találták ki, hogy a karácsony szót törölni kell, mert az sérti a muszlim tanulókat. Mire széleskörű tiltakozás indult a kezdeményezés ellen, s ezt az újságok elnevezték „karácsonyi felkelésnek”. Franciaországban sok vita és küzdelem után immár lehet betlehemet állítani közintézmény elé. Lássuk be, ez azért meghökkentő fejlemény. Arra utal, hogy valamiért a francia társadalom többsége ellenáll egy olyan kísérletnek, amely a karácsonyt ki akarja iktatni a nyilvánosságból. Egy felmérés szerint a franciák 86 %-a támogatja a betlehem köztéri megjelenését. Érdekes módon, Merkel asszony is azzal állt elő a minap, hogy a karácsonyi hagyományokat ápolni kellene.

E példák is jól mutatják, hogy van itt valami ellentmondás a szekularizmus értelmezése körül, s ez a feszültség karácsonyhoz közeledve rendre a felszínre kerül. Esetek sokaságát lehetne idézni az elmúlt évekből, amelyek mind arról szólnak, hogy miközben a domináns liberális világkép igyekezett a szekularizmus elvére, állam és egyház szétválasztására, az állam vallási semlegességére, a multikultúrára hivatkozva a karácsonyt semlegesíteni, kizárni a nyilvános térből, addig eme igyekezetnek valamiképp ellenállt egy nehezen megragadható, de mégis létező többségi érzület, amely ragaszkodik a karácsonyi hagyományokhoz. Ha kicsit cinikus lennék, utánozva a liberalizmus bámulatra méltó szóalkotási képességét, azt mondanám, nevezzük ezt kulturális populizmusnak. 

Kíváncsi vagyok, az idén lesz-e karácsonyi kultúrharc. Van egy olyan sejtésem, hogyha lesz is, ez a liberális ámokfutás karácsony semlegesítéséért csillapodni. fog. Ehhez nagyban hozzájárulhat az amerikai elnökválasztás figyelmeztető eredménye, no meg az érzékelhetó európai jobbratolódási folyamatok, amelyek sokkoló módon azt jelzik, hogy emberek millióinak elege van az emlékektől mentes társadalom megkonstruált világából. Mintha tényleg arról lenne szó, hogy a második világháború utáni liberális világkép, amely arra épült, hogy a nyugati kulturális történeti folytonosság nem tartható tovább, megroppant volna. Mert a karácsony semlegesítésének, a karácsonyi szimbolika eltávolításának éppen ez a lényege. Felszámolni a kulturális emlékezetet. Csak úgy tűnik, a kísérlet nem sikerült. Valamiért a karácsonyt nem lehetett felszámolni.

Talán éppen azért, mert a karácsony az európai kultúrtörténeti folytonosság legerősebb és legtartósabb szimbóluma. Azt lehet ugyan mondani, hogy ez a folytonosság valamiképp megszakadt. Azt is lehet mondani, hogy ma már tényleg nem beszélhetünk a szó elsődleges értelmében vett keresztény társadalmakról. Ám épp a karácsony léte, s az ilyenkor szokásos kultúrharc jelzi, hogy a keresztény kulturális emlékezet messze nem számolódott úgy fel, hogy valamiféle radikális szekularizmus indokolhatná az ünnep teljes kiiktatását a nyilvánosság tereiből. Mindez pedig arra utal, hogy megvan még a társadalmi alapja egy kulturális paradigmaváltásnak, amely abban testesül meg, hogy átértékelődik a hagyományhoz való viszony. Míg a posztmodern-liberális elbeszélés szerint a haladás egyenlő a kulturális emlékezet kiiktatásával, az emlékektől mentes társadalom megteremtésével, addig könnyen kiderülhet, hogy tradicionalitás és modernitás messze nem zárja ki egymást.

A karácsonyhoz való ragaszkodás az európai társadalmak mélyrétegeiben pontosan jelzi, hogy korai lenne még a keresztény kulturális emlékezet végleges felszívódásáról beszélni. Sok jel utal arra, hogy a liberális paradigma messze nem egy végleges olvasata a kulturális múltnak, a „történelem vége”, hanem sokkal inkább egy átmenet egy új önértelmezés felé.

S ebben az önértelmezésben végre karácsony is megkaphatja a méltó helyét.

 

Hozzászólások