– Alapvetően kíváncsi ember vagyok. Érdekel a világ, amelyben élünk, mert elképesztőnek tartom, hogy létezik, és hogy ennek részeként én is létezek. Sosem tartottam magától értetődőnek, hogy egyszer csak megjelentem, mint egy alma a fán.    

„Ez a világ egyelőre megfelel” - mno-hu

„A világ olyan valószínűtlen,
Az álom én vagyok,
Olyan jövôkbe nézek,
Amiket sosem láthatok,
Nem vagyok a rabja, csak egy darabja,
Agyamban az élet programja...”

Európa Kiadó-Popzene - zeneszöveg.hu

Időnként érdemes odafigyelni olyan emberekre, akik esetleg nem keresztyének, nem konzervatívak (Isten, haza, család...), akikből hiányzik mindenféle kispolgári attitűd, akiket inkább nagy- mint kis ívben kerülünk ki az utcán, akik a föld alól (underground) vagy éppen más dimenzióból, kozmoszon túli világból, „időn túli tájak”-ról érkeztek közénk... Érdemes odafigyelni, hogyan élnek, mit gondolnak, mit mondanak, énekelnek, esetleg ordítanak a világról, az életről, s egy kicsit rólunk is... Igen, szerintem érdemes meghallgatni pl. Menyhárt Jenőt, Menyust, az URH és az Európa Kiadó zenészét, dalszövegíróját, greenpeace-aktivistát, írót, orvosbiológiai kutatóintézeti gyakornokot, életművészt...

 

 

A reposzt terjedelmére való tekintettel maradjunk a dalainál. A klasszikusoknál.(Popzene és Szavazz rám albumok)  Főleg, ha olyan hangulatunk van, hallgassuk meg, mit énekel. Úgy fogjuk magunkat érezni, mint ha egy kontrollálatlanul, önkényesen beprogramozott időgépben ülnénk, s nem tudjuk, hol kötünk ki...
Lehet, hogy ifjúságunk – igen, vad, lázadó, bűnös (stb.) ifjúságunk – romkocsmás, félhomályos, álmokból és valóságból összekoktélozott színterein... Emlékszünk még...?

Gyönyörű autók, gyönyörű nők, 
éjszakai dühöngők,
egy halvány, utolsó emlék: 
megfogtam egy pincérnő mellét
ez szerelem és nem szeretet, 
én úgy járok haza, mint a kísértetek
to be or not to be, that is the question,
I can get no satisfaction
ki az az everybody és hova come on?
én maradok hús a csontjaimon,
egy őrület fogságában
a buja pesti éjszakában
elmondom az imát és bedobom a vitaminokat
az igazi élet nagy kaland
a sok jóból jó sokat!
Ez az éjszaka sosem ér véget,
gyönyörű vagy és én szeretlek téged!

Vagy vágyak és csalódások fogságában, egy szenvedélyes szerelem, csak szürrealista, sziszegős szójátékban kifejezhető, szédítő körforgásában...

Ostoba helyzet,
Váratlanul leterít,
Én nem mondok le róla,
Kigyó-kígyó-kigyógyít,
Ujra kezdem,
Mindig az a vége,
Mert jobb, mint amilyennek
Lennie kéne...

Igen, egy kölcsönösen bűnös szerelemben, valahol az Éden kertben, vagy már azon túl...

Láttam égni a szemeidet,
Amikor megkívántad a bűneimet,
Menekülsz és üldözöd,
úgy imádod, úgy gyűlölöd.
Kalandor vagyok és szélhámos
És csak azért nem tudod,
Mert téged is átvertelek,
Te sem vagy, te sem vagy ártatlan,
Te sem vagy ártatlan.  

Ahol talán csak az az egyetlen esélyünk, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy jó lesz nekünk...

Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Egy palackba zárjuk a szellemünk,
Én örülök neki, hogy itt lehetek,
Mert itt tervezik az isteneket.
Jó lesz nekünk, jó lesz nekünk,
Csak előbb lágyan tönkremegyünk,
Te se engem, én se téged,
Minket már a bűn se véd meg.

Örök álmok, kétségek és dilemmák között...

Ma éjjel elrepülök a Földrôl
A mennyország kapuján dörömbölök
Vannak dolgok, amik nem jönnek el soha
Feledés vár a karjaid között
Extázisok és imák
Fájdalmasan szép éjszaka
Hová menjek ma
Diszkóba vagy templomba...?

S persze, szüntelen keresve az élet értelmét, hogy mit is keresünk ezen a „távoli bolygón”, kik is vagyunk egyáltalán az élet átláthatatlan dzsungelében...?

Ez az a dzsungel, ez az az ösztön,
Üvöltözünk és táncolunk,
Nincs nevünk, senki se ismer,
Senki se tudja, hogy kik vagyunk.
Vagy önmagunkért vagy valami másért,
Szédülünk és pezsgôt iszunk,
Egy élet kell, amit érdemes élni,
Egy fájdalom, amihez ragaszkodunk.

És mindenek fölött olyan jó ráébredni arra, hogy transzcendens lények vagyunk...

Én tér-a-térben sétálgatok
a testemmel minden éjjel,
és a csillagokra lövöldözök
a szemembe sűrített fénnyel...

...akik ülünk egy időgépben, s száguldunk a Jövő felé...

Ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra,
A gépek elbarangolnak,
A képzelet határain túlra,
Kezdetét veszi a lehetetlen,
Valami, amit nem ismerünk,
Az idôk végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk...