A tudományos élet képviselői, a természetvédők és a méhészek vállvetve támadják az állami szúnyoggyérítés több évtizedes gyakorlatát a lakott területek felett levegőbe permetezett idegméreg miatt. Ők a több embert és szakértelmet igénylő, szelektív biológiai irtás bevezetését szorgalmazzák. Kérdés, hogy ez valódi alternatívát jelent-e.

Bertók T. László: Elefánt a porcelánboltban? – Magyar Nemzet, 2019. június 15. szombat

Mai nappal kezdődik a vakáció, számos iskolában bátorítják majd a tanévzárókon az igazgatók a diákokat arra, hogy a kockulás helyett lehetőség szerint minél több időt töltsenek majd a szabadban. Igen ám, de ott már elkezdődött szúnyoginvázió. Ha nem permeteznek, az a baj, ha meg permeteznek…

…akkor nem mindegy, hogyan. Erről olvasható egy alapos munka a tegnapelőtti Magyar Nemzetben. Bertók T. László újságíró rendesen utánajárt a témának és minden szóba jöhető érintettet kifaggatott. Mi a probléma?

Hatékonyság
Sokkoló aránypárral indít az idézett újságcikk: amíg hazánkban a szúnyoggyérítést 98%-ban kémiai vegyszerrel, 2%-át pedig a szúnyoglárvákat szelektíven kipécéző biológiai anyagokkal, addig Nyugat-Európában éppen fordított arányban oldják meg. Ami azért sokkoló, mert a 98%-ban alkalmazott kémiai szúnyoggyérítést az egyik megkérdezett (Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogírtók Országos Szövetségének elnöke) ahhoz hasonlította, mint amikor az elefánt kecsesen belibben a porcelánboltba.

Nem alaptalanul. Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyész szakértője és Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem biológuskutatója szerint a kémiai úton elpusztult rovaroknak csupán 0,2-1%-a szúnyog. Magyarul a legnagyobb arányban azt az eszközt használjuk, ami a legkevésbé hatékony. És ez még nem minden.

 

Biológiai kockázatok
Simon Gergely szerint a kémiai szúnyoggyérítés hatóanyaga (a 2007 óta már csak egyedüliként engedélyezett idegméreg, a deltametrin) nemcsak a rovarokra, hanem hüllőkre és halakra is veszélyes, sőt, az egerek szaporodási képességére is káros hatással van. Jelenleg a helyzet úgy áll, hogy a kémiai megoldásban érdekeltek nem akarnak az élővilágra kevesebb kockázatot jelentő biológiai megoldásra váltani. Ugyanő emlékeztet arra is, hogy az országos szúnyoggyérítést koordináló hatóság, a katasztrófavédelem rendszeresen kéri fel azt a szakértőt, aki a fejlesztési igazgatója az egyik deltametrin hatóanyagú szúnyogírtó szereket forgalmazó cégnek.

 

Van-e alternatíva?
Meglepő módon épp a fenti cég forgalmazza azt a biológiai hatóanyagot, ami az alternatívát jelenti. Hogy akkor mégis mi gátolja a váltást, egyszerűen rejtély. Annál is inkább, mivel két déli szomszédunknál, Horvátországban és Szerbiában is már 50-50% az aránya a kémiai, élővilágra veszélyesebb és a biológiai, sokkal kíméletesebb szúnyogirtás eszközeinek. A lapnak Dunaföldvár polgármestere, Horváth Zsolt ezt nyilatkozta: „Többéves tapasztalat birtokában jelentem ki, hogy jó döntést hozott a testület, amikor a biológiai gyérítés mellett tette le a voksát… Bátran merem ajánlani valamennyi polgármestertársamnak, nyugodtan vágjanak bele a programba, és ne csak a lakott területeket érintse a kezelés… Minél több település fog össze, annál jobb lesz az eredmény.”

 

Mi a kérdés?
A kérdés az, hogy akkor most mégis, mire és meddig várunk?

 

Epilógus
Csak az irodalmi utalás kedvéért:
Rohadt kis szúnyogok,
Csípnek, szúrnak, marnak,
Adolf von Harnack,
Hol vagy már kultúrprotestantizmus?

Johannes von Falkenau méltatlanul elfeledett költőóriás egyik előkerült verstöredéke

Ajánlott irodalom:
Magyar Madártani Egyesület: A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai kockázatai