A Magyar Református Egység Napján a Debreceni Református Hittudományi Egyetem pavilonjában többek között arról kérdeztük az egységnapra látogatókat, hogy milyen tulajdonságokkal „kell" hogy rendelkezzenek a lelkipásztorok.

Az őszinteség, az elfogadás és a hitelesség mögött a példamutató, a kedves és az odafigyelő jelzők is rajta voltak a listán.

Jó lelkész? – reformatus.hu

Régóta kering már a neten a tökéletes lelkész leírása, melynek ismeretlen írója viccesen összegzi azokat a jellemvonásokat, körülményeket, amelynek egy lelkésznek meg kell felelnie, hogy jól végezze feladatait.

Egyházunk hivatalos honlapján a napokban olvashattunk egy olyan írást, amely a viccet félretéve kérdezte meg az emberektől, hogy: „Milyen a jó lelkész?” A legtöbben az őszinteséget, hitelességet jelölték meg, mint a legideálisabb tulajdonságot a példamutatás mellett. 

Először is szeretném megköszönni minden válaszadónak, hogy időt szánt erre a kérdésre. Jó tudni, hogy a gyülekezeti tagok milyennek szeretnék látni a lelkészüket. Mindenképpen jó a visszajelzés, az igények felfedése, az elvárások tisztázása. Meglátásom szerint nagyon sok lelkész igyekszik is megfelelni a fentebb sorolt jelzőknek, vagy legalábbis igyekszik a legjobb tudása, ismerete szerint szolgálni.

S ha már szó van a jó lelkész ismérveiről, legyen szó a jó gyülekezet/gyülekezeti tag ismérveiről is! Milyen a jó gyülekezet/gyülekezeti tag?

Szerintem a jó gyülekezet együtt szolgál a lelkészével. A tagok időben érkeznek az istentiszteletre, amely alatt nem beszélgetnek, nem zörgetnek cukros papírt és főleg nem ülnek unott arccal a padokban. Az istentisztelet előtt minimum fél órával megérkeznek, hogy legyen idejük még elrendezni az apróbb dolgokat a templom körül és a templomban. Csodálatos és élő virágcsokrokat készíttetnek az úrasztalára minden vasárnap. Mikor az istentisztelet előtti teendőkkel végeztek még mindig van idejük röviden elcsendesedni és lélekben is felkészülni a vasárnapi igei alkalomra. A rövid elcsendesedés után pedig, kedves mosollyal az arcukon fogadják a gyülekezetbe érkezőket és a lelkészt. Az igehirdetés alatt jegyzetelnek és a fontosabb üzeneteket szívükben forgatják és továbbadják azoknak, akik betegség miatt nem jöhettek el a templomba. Az alkalom végén segítenek a perselypénz számolásában, s mielőtt haza indulnak, időt szentelnek arra, hogy a többi gyülekezeti taggal megbeszéljék a hallottakat. A lelkésznek visszajeleznek az igehirdetésről és elmondják a prédikáció melyik része vált lelki épülésükre. 

Odafigyelnek ünnepek alkalmával a harang időzítőjére és figyelmeztetik a lelkészt, hogy ne felejtse el átállítani. Észreveszik, ha kiégett egy égő és kicserélik. Szívesen adakoznak és kérés nélkül befizetik az egyházfenntartói járulékot. Minden alkalmon részt vesznek, sőt másokat is hívogatnak a gyülekezet közösségébe. Szabadidejükben olvassák a Bibliát és összeírják kérdéseiket a lelkésznek, hogy a kérdéses igehelyeket át tudják vele beszélni egy előre megbeszélt időpontban.

A temetésen ott állnak a lelkész mellett és hangosan énekelnek és imádkozzák a Miatyánkot. Eső esetén (kinti szolgálat alkalmával) odatartják saját maguk és a lelkész felé ernyőjüket, hogy egyikük se ázzon meg. A gyülekezeti kirándulásoknak aktív részvevői, sőt ők maguk kérik, hogy legyen minden évben és esetleg még jó ötleteket is adnak, hogy merre szeretnének elmenni, mit szeretnének látni. 

Odafigyelnek a többi gyülekezeti tagra, és ha azt látják, hogy valaki elmaradozik, kedvetlen, vagy megtudják, hogy beteg, netalán kórházba került, diszkréten szólnak a lelkésznek. 

A jó gyülekezeti tagok mindig kedvesek, a többi templomba érkezővel befogadók, elfogadók és alázatosak. Betartják a tíz parancsolatot és elfogadják, ha lelkészük felhívja azokra a dolgokra a figyelmüket, ami nem kedves Isten előtt.

A jó gyülekezeti tagok tisztelik és szeretik lelkészüket, egyházukat, de legfőképpen Istent.

Sok mindenről lehetne még írni, de azt hiszem a viccből ennyi is elég. (Bár minden viccnek a fele igaz.)

Nem hiszem, hogy van olyan, hogy jó lelkész vagy jó gyülekezet/gyülekezeti tag. Annyira szubjektívek ezek a témakörök, hogy soha nem találnánk meg az ideális választ.

Nem vagyunk egyformák. Így van, akinek egy határozott, kemény kezű, régi vágású lelkész szolgálata szimpatikus. Vannak, akik jobban szeretik a laza, modern, vicces szolgálattevőket. Ugyanígy a gyülekezeti tagok esetében is. 

Én egy gyülekezetben éppen a sokszínűséget szeretem. Mindenki másért kedves számomra. Éppen ezért ne változzunk, csak egy dolognak próbáljunk eleget tenni: Isten törvényeinek.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)