Igen, a szeretetet. Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia, semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz. Nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik,  azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.

Számomra az a szeretet, ami két felnőtt ember egymás iránti elkötelezettségére épül, normális. Bármilyen is legyen a nemi összetétel.

Nincs jelentősége. Mert a lényeg ettől még megszületik és a lényeg, a szeretet, az, ami valóban fontos és emberi, nem változik. Érdekes, és némi ellentmondást magában hordozó az a tény, hogy ez nem magától értetődő, és nem természetes magatartás egy olyan országban, ami sokszor és sokfelé deklarálta magáról, hogy keresztény ország. És ez a mondatom nem tartalmaz semmiféle negatív felhangot senkinek a hitéről vagy vallási, filozófiai meggyőződéséről. Éppen ellenkezőleg.

"A szeretetet veszem észre a világból" - Alföldi Róbert Pride-nyitó beszéde - szinhaz.hu

Alföldi Róbert a 20. Budapest Pride Fesztivál megnyitóján mondott egy nagyon szép és megkapó beszédet. Hiányzott belőle a melegrendezvényekre egyébként gyakran jellemző provokatív jelleg. Noha volt a beszédének kritikai éle, mert reagált a főpolgármester nyilatkozatára, a szándéka nyilvánvalóan a melegek iránti megértés előmozdítása volt.

Azt mondta el, hogy egy nem heteroszexuális párkapcsolat is szeretetkapcsolatként élhető meg. Ez fontos. Ugyanis aki ezt nem látja, hanem csak a saját hagyományos szexuális beállítottsága felől nézi a jelenséget, annak alig marad más, csak a viszolygás, vagy akár az undor, amelyből aztán tényleg eléggé el nem ítélhető előítélet születik, el egészen odáig, hogy az LMBTQ-csoporthoz tartozó emberek egyenesen úgy tűnnek fel, mint valamiféle bűnözők, vagy akár mint egész emberségükre nézve „nem normális” lények. Így születik aztán a buzizás, amely már nem a szexuális beállítódásról szól, hanem az identitás egészét minősíti.  Így születik meg mindenféle hamis és zavaros képzet a melegekről. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy nem egyszer a melegmozgalmak egyes képviselői és áramlatai az őket igaztalanul ért előítéletekre válaszul demonstratív módon provokálnak, s ezzel ők maguk is hozzájárulhatnak a melegekkel kapcsolatban kialakult masszív előítéletek további erősödéséhez.

Alföldi Róbert nyilvánvalóan meg akarta törni ezt a láncreakciót, s a hagyományostól eltérő párkapcsolat jelentését és jelentőségét a szeretet felől közelítette meg. Gyakorlatilag azt mondta ki, hogy ami egy párkapcsolatot érvényessé tesz, függetlenül a felek nemétől, az a szeretet. A szeretet határtalan, amely képes felülírni, és ezzel megszüntetni a nemeket.  A szeretet tehát úgy jelent meg beszédében, mint legfőbb érték, amelyhez képest teljesen jelentéktelenné válik, hogy az milyen szexuális beállítottságú emberek között valósul meg. A szeretet az, ami legitimál, s a szeretet alapozza meg a szabadságot a szexuális beállítottságtól független párkapcsolatra. A beszédet azért tartom jelentősnek, mert szakít a szokásos harcos jogvédői alapállással, s helyette inkább „belülről” beszélt, azokról az emberekről, akik egy ilyen, nem a hagyományos nemi szerepekre épülő kapcsolatot szeretetkapcsolatként élnek meg.  Beszéde azok számára megszívlelendő, akik a melegekről alkotott véleményükben a viszolygásból fakadó zsigeri elutasításon túl nem jutottak messzebbre.

Viszont ez egy "veszélyes" beszéd volt, éppen azért, mert Alföldi Róbert a szeretetet legfőbb értékként bemutatva kísérletet tett a szexuális beállítottságtól független párkapcsolat elvi megalapozására, mégpedig úgy, hogy eközben a Bibliára és a keresztyénségre hivatkozott, s így az általa képviselt szeretetfogalom, valamint a bibliai szeretetfogalom közé kimondatlanul is egyenlőségjel került. Ez az egybecsúsztatás viszont enyhén szólva is kérdéses, hiszen valójában az történt, hogy a beszéd által képviselt emberek belső világát kivetítve egy több ezer éves bibliaértelmezési hagyományt kérdőjelezett meg.  Mintha bizony a bibliai szeretet fogalma, amely a keresztyén olvasatban első renden Istennek az ember iránti szeretetéről szól, s csak ennek következményeként az emberek egymás közti szeretetéről, felszámolná a nemeket, s kiterjedne a nemektől független párkapcsolatokra is. Tudom, teljesen fölösleges most azon vitatkozni, hogy valójában mi is a szeretet tartalma a Biblia szerint. Nyilván, akik úgy motiváltak, azok meg fogják találni azokat a bibliai mondatokat, amelyekből az Alföldi Róbert által prezentált parttalan és szexuális beállítódástól független szeretet-fogalom levezethető. Ám az mégis csak feltűnő, hogy a beszédben felvázolt szeretetfogalom immár úgy jelenik meg, mint valamiféle új autoritás, viszonyítási pont, amelyhez képest a történeti keresztyénség által hagyományosan képviselt szeretetfogalom megkérdőjelezhető, sőt, mintha érvényét vesztené. A beszédben tehát egyszerre jelenik meg az igény a hagyományos keresztyénség szeretetfogalmának átértelmezésére, s ezen keresztül a keresztyénségre magára is, amelynek az a szerepe, hogy a beszédben felvázolt szeretetigényt igazolja és érvényesítse.

Nos, itt van a pont, ahová Alföldi Róbertet már nem bírom követni. Ha jól értelmezem, itt arról van szó, hogy Alföldi Róbert arra tesz kísérletet, hogy saját individualizmusát, belső érzelmi világát egyetemes érvényűvé terjessze ki a Biblia szeretetfogalmának átértelmezésével. Készséggel elfogadom, hogy Alföldi Róbertnek, mint bárki másnak, joga van olyan szeretetfogalmat kreálni, amilyet csak akar. Még azt is elismerem, s ez beszédének a pozitív oldala, hogy az általa említett nemtől független párkapcsolatokban igenis megvalósulhatnak a szeretetre jellemző vonások, mint például a hűség, az áldozat, az odaadás. Ám a bibliai szeretetfogalom nem számolja fel a törvényt, nem szünteti meg a nemeket, s nem terjed ki a nemektől független párkapcsolatokra. Ezért aztán az átértelmezett bibliai szeretetfogalmat számon kérni a keresztyénségen eléggé abszurd. Mintha bizony a keresztyénségben megvalósuló szeretettartalmat az minősítené, hogy igazolja-e a nem hagyományos párkapcsolatokat, vagy sem. Mintha bizony a beszédben prezentált nemeket megszüntető értékvilág lenne a Biblia igazságának mércéje. Egy nemektől független szeretetkapcsolat igazolásához talán nem kellene szembemenni egy több ezer éves bibliaértelmezési hagyománnyal, s nem kellene kísérletet tenni arra, hogy az LMBTQ csoport által képviselt érzelmi világ egyúttal egy új viszonyítási pontként működjék, amelyhez képest a keresztyénség keresztyénsége mérhető. S ennek semmi köze ahhoz, hogy egyébként a keresztyénségen belül az LMBTQ csoporthoz tartozó emberek iránti viszonyban megnyilvánuló sok-sok szeretetlenséget ne lehetne kritikával illetni. Nagyon is lehet, s én magam is viszolygok néha, ahogyan némely keresztyén felebarátom a melegekről beszél. Csakhogy ez a beszéd túlment ezen a kritikán, hiszen az elvi alapja nem a keresztyénségen belül sajnálatos módon megjelenő előítélet kritikája volt, hanem a Biblia szeretetről szóló üzenetének újraértelmezése. Mintha bizony a melegekkel szembeni előítélet, gyűlölet felszámolásához egyenesen a hagyományos keresztyénség felszámolásán keresztül vezetne az út.

Egyébként is, nehéz belátni, ha multikultúra van, akkor ugyan miért lenne szükség a keresztyénség átértelmezésére? Ez csak a kulturális sokszínűség elszürküléséhez vezetne, hiszen a keresztyénséget beemelné egyfajta kulturális-világnézeti egyneműségbe és homogenitásba. Mint ahogyan azt is nehéz belátni, hogyha már egy keresztyénség utáni korban élünk, akkor ugyan miért lenne szükség továbbra is a keresztyén szeretetfogalomra, mint a nem hagyományos párkapcsolatokat elvileg megalapozó legfőbb értékre.


 

Hozzászólások