A liberalizmus nem teremt, nem hoz létre semmit, csak jóváhagy. A liberalizmus pusztán csak a politikai baloldal megerősítése, az elfogadtatásáért való harc még ha homályosan vallásos is, jóformán mindennek a korholása, ami mellett az “egyszerű keresztyénség” kiáll, valamint a világi értékek szakralizálása.

A liberális keresztyénség kritikája - evangelikalcsoport.hu

Ugyanis a nyugati episzkopálisok, liberális evangélikusok, liberális presbiteriánusok jelenlegi helyzete mind-mind azt igazolja, hogy ha egy egyház elhagyja a bibliai iránymutatást és teret enged a szolgálók és döntéshozók közt olyanoknak, akiket az egyházi döntéshozataltól és szolgálattól (de még a gyülekezeti tagságtól is, lsd. 1Korinthus 6 a gyakorló homoszexuálisokról) eltiltott Isten Igéje, akkor ezek az emberek és az általuk képviselt szellemiség nemcsak helyet kap az asztalnál, hanem idővel át is veszi az irányítást.

A nyugati egyház alkonya: vajon minket is beborít a sötétség? - evangelikalcsoport.hu

Nincs azon mit csodálkoznunk, hogy a nyugat világ alapvetően kétosztatú, liberális-konzervatív beállítódása tükröződik a teológiai gondolkodás mai folyamataiban is. Sőt, nem véletlen, hogy a keresztyénség ma egyre erősödően közéleti téma is tud lenni. Mint mindig, most is folyik a harc a keresztyénség értelmezéséért . A teológia sem tud kívül maradni. De ez nem baj. Sőt. Ami engem illet, üdvözlöm azt a mély, s a konzervatív oldalon elkötelezett teológiai öntudatot, amellyel az Evangélikál csoport beszáll a ringbe. Ezzel egyúttal tudatosítja is sokakban, hogy minden látszat ellenére szó nincs itt a „progresszió” és az annak megfelelő teológia világnézetének egyértelmű eluralkodásáról, hanem nagyon is jelen van a liberális teológiai világképre adott konzervatív teológiai reflexió. Ennek kapcsán két cikket ismertetek röviden az Evangélikál csoporttól, s a végén pedig néhány szó arról, hogy miben is látom a teológiai liberalizmusra adott ortodox teológiai reflexió jelentőségét. Köszönöm Molnár Ambrusnak, hogy felhívta erre a két cikkre a figyelmemet.

Az egyikben Márkus Tamás András egy ausztrál teológus, Michael F. Bird írásának magyar fordítását adja ezzel az izgalmas címmel: „A liberális keresztyénség kritikája”. A cikk eredetileg a patheos nevű online oldalon jelent meg. Mit is mond Bird a teológiai liberalizmusról? Ezt: „Sajnos a liberalizmus egy olyan istenhez vezet, amellyel kapcsolatban Richard Niebuhr így figyelmeztetett: »egy harag nélküli Isten a bűn nélküli embereket bevitte az ítélet nélküli országába egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által.« A világ hamis mosollyal szemléli, ahogy a liberálisok a legteljesebb egyetértésben azonosulnak a baloldali értelmiség értékeivel.” Meg ezt: „A liberalizmus nem teremt, nem hoz létre semmit, csak jóváhagy. A liberalizmus pusztán csak a politikai baloldal megerősítése, az elfogadtatásáért való harc, még ha homályosan vallásos is, jóformán mindennek a korholása, ami mellett az »egyszerű keresztyénség« kiáll, valamint a világi értékek szakralizálása.”

Teljes mértékben egyetértek Birddel. Miközben a „hagyományos” történeti keresztyénség folytonosan azt a kritikát kapja meg, hogy a „trón és oltár” szövetségének buzgó támasza volt, s a „konstantini kereszténység” nem is volt „igazi” keresztyénség, azonközben ez a liberális teológia hajlamos arra, hogy a mai liberalizmus-értelmezéstől átitatott korszellemet kritikátlanul támogassa.

Azt is mondhatnánk, hogy a másik cikk lehetne akár annak az illusztrációja is, hogy a liberális teológia hogyan támogatja a liberális hatalmi status quo-t. Ebben Nagy Gergely ismerteti azt a hírt, hogy az amerikai presbiteriánusoknál felszentelték az első nem-bináris nemű lelkipásztort (nem-bináris: nem kizárólagosan férfi vagy nő).

De Nagy Gergely nem elégszik meg a hír szimpla ismertetésével. Ezt írja: „És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a Magyarországi Református Egyház élő testvéregyházi kapcsolatot ápol nemcsak a homoszexuálisok megáldását lehetővé tevő Skót Egyházzal, hanem a fent említett a PC(USA)-el is, azzal az egyházzal, ahol nem-bináris nemű lelkészeket szentelnek, és talán jövőre is lesz néhány magyarországi teológus, aki náluk, a Princeton-i teológián fogja mélyíteni a tudását és építeni lelkiségét. Tartsuk szem előtt az olyan jó példákat, mint az MRE házasságról, családról és szexualitásról szóló hitvalló nyilatkozata, melyet nemrégiben újra megerősített az egyház Zsinata.

Ne tévesszük szem elől ezeket, mert láthatjuk, hogy ha egy egyház nem fegyelmezi meg a belülről lázadókat, nem marad számára más, mint a politika, egyházi és társadalmi szinten egyaránt. És több évtizedes távlatokban a politikai konzervatívoknak még nem sikerült soha győzedelmeskedniük.”

Ha jól értem, Nagy Gergely amiatt aggódik, hogy a hazai magyar reformátusságot is a befolyása alá hajtja a liberális teológiai gondolkodás, s nem szabad hosszú távon csak politikai támaszra számítani. Ezért meg kell fegyelmezni – ahogyan mondja – a „lázadókat”. Míg – ahogyan e poszt elején írtam – nagyon örülök az Evangélikál csoport karakteres ortodox kiállásának, felvállalt liberalizmus-ellenességének, addig kételyeim vannak a teológiai rendteremtést illetően. A protestáns ortodoxiát is fenyegetheti az a veszély, mint a teológiai liberalizmust, hogy ha nem tudja meghúzni saját határait, könnyen radikalizálódhat. S akkor aztán már nem az lesz a kérdés, hogy kiket kell megfegyelmezni, hanem az, hogy meddig menjünk el a fegyelmezésben, s ki számít „lázadónak”?  A hazai református teológiai gondolkodáson belül nem érzékelek semmiféle liberális térnyerést, sőt egyre inkább növekvő idegenkedést a nyugati keresztyénség egyes jelenségeivel szemben. Sőt, a magyar reformátusságot igen gyakran éri az a vád, hogy nem eléggé nyitott és progresszív, hanem inkább maradi és provinciális. Szóval, ami engem illet, nem látom semmi jelét annak, hogy a hazai reformátusság követné a nyugati liberális keresztyénség modelljét. Sőt, egy ellenkező előjelű fordulatot érzékelek, egy új ortodox öntudat megjelenését, amelynek bíztató jele az Evangélikál csoport maga.

Hozzászólások