Nem mondhatnám, hogy széles tömegeket rázott meg Pápa Gábornak a Népszavában megjelent karikatúrája. Volt utána némi vita, voltak, akik elítélték, köztük a Reposzt, a Mandiner, a Credo, a Vasárnap. De voltak még keresztyén szerzők is, akik a védelmükbe vették. A lényeg az, hogy nem lett belőle elemi erejű felháborodás, közéleti botrány. Vélhetően azért, mert a keresztyének millióinak érzékenységét sértő alkotás az égvilágon semmiféle újdonsággal nem bír. Mondhatni, a keresztyénség megjelenítése negatív kontextusban európai „progresszív” kultúránk szerves része. Eddig is megjelentek a keresztyén hitvilág megsértésére és provokálására alkalmas művek a tudatipar legkülönbözőbb területein, s ezután sem lesz más a helyzet. A keresztyének pedig ebben a mai, normatívnak kikiáltott szekuláris és ateista kultúrában úgy lettek szocializálva, vagyis megfélemlítve, hogy jobb, ha hallgatnak, mert különben könnyen olyan színben tűnhetnek fel, mint akik ellenzik a demokrácia egyik nagy vívmányát; a szólásszabadságot. Márpedig, ki az, akinek ellenére lenne a polgárok szabad véleményalkotási joga? Ezzel a kör bezárul, s úgy tűnik, nincs semmilyen olyan érv, amely a keresztyén emberek sokaságát sértő nyilvános alkotásoknak megálljt tudna parancsolni.

A keresztyénség kigúnyolására alkalmas művek körüli fékezett habzású viták koreográfiája mindig ugyanaz. Mint ebben az esetben is, maga a mű alkotója, és a művet védelmükbe vevő szerzők ártatlanul kérdeznek vissza: hol van itt szó a keresztyénség kigúnyolásáról? Nincs itt gúny tárgyává téve a keresztyénség. Sőt, a karikatúra jogos keresztyénség-kritikát fogalmaz meg. Tehát azok a keresztyének, akik a karikatúra láttán kigúnyolva, megbántva érzik magukat, félreértik a mű üzenetét.

Rendben van. Feltételesen fogadjuk el, hogy Pápai Gábor és a Népszava szándéka nem a keresztyénség bántása volt. Végül is egy mű nagyok sokféle értelmezésre ad lehetőséget, s lehet, hogy a megbántott keresztyének csak rosszul értik a karikatúrát. Túlreagálják a dolgot, s annál rosszabb nekik.

Ebben az esetben viszont azt kell gondoljam, Pápai Gábor nagyon tehetséges, de nem túl intelligens ember. Ugyanis az intelligencia egyik alapvető fokmérője éppen az, hogy mennyire vagyok képes belehelyezkedni egy másik, tőlem totálisan különböző ember érzés-és gondolatvilágába. Na már most, nem hinném, hogy kiugróan magas intelligencia kellett annak megjóslásához, hogy ez a rajz sok keresztyént bántani fog.

Nyilván nem arról van szó, hogy ezzel a lehetőséggel Pápai Gábor és azok, akik a Népszavánál a megjelenésről döntöttek, intelligencia hiányában ne számoltak volna. Egyszerűen arról van szó, hogy pontosan tudták: a karikatúrát különösebb kockázat nélkül meg lehet jelentetni, hiszen az pontosan beleillik a keresztyénség lejáratásának régóta tartó, s az európai szellemi áramlatokat komolyan meghatározó kulturális programba és propagandába. Lesz majd egy kis morgolódás, s már ez is nagy újdonság a korábbi teljes kussoláshoz képest, de nem lesz belőle komoly közéleti botrány. S valóban lett is egy kis vita, sőt a KDNP feljelentést is tett, de a karikatúrista azt mondja, nem nagyon fél a pertől. Pontosan tudja, hogy egy, a keresztyénség megsértésére alkalmas mű publikálása nem nagy ügy manapság. Szólásszabadság van.

Ha viszont szólásszabadság van, akkor annak egyetemesnek kell lennie, úgy gondolom. A kérdés az, hogy Pápai Gábor és a Népszava tényleg meg van-e győződve arról, hogy nincs olyan téma, amelyet ne lehetne gúny tárgyává tenni? Költői kérdés, mert nem tudom. De feltételezem, hogy a művész és a szerkesztőség számára is van olyan téma, ami szent, ami sérthetetlen és érinthetetlen, ami tabu, amit nem gúnyolunk ki. Szimpla jóízlésből, tiszteletből, vagy mert félünk a következményektől. Azt viszont tudom, hogy a keresztyénség számukra nem tartozik ezen témák közé. A kérdés ez: vajon miért nem?

Egy kultúráról sokat elmond, hacsak nem mindent, hogy mi az, amivel nyilvánosan viccelődni lehet, gúny tárgyává lehet tenni, s mi az, amivel nem viccelődünk, amit nem gúnyolunk ki, mert nem fér bele az adott kultúra normáiba. Nos, az a helyzet, hogy a kulturálisan keresztyén hátterű Európában a keresztyénség kigúnyolása semmilyen normát nem sért. Ilyenkor a szólásszabadság elve érvényes, és nem a másság tiszteletéé. Márpedig, ha van valami, ami lényegileg más a mai ateista európai kultúrában, akkor az a keresztyénség. Az a tétel, hogy a keresztyénség kigúnyolása nem sért normát, pontosan kifejezi a mai uralkodó európai világkép valódi karakterét, valamint a különböző kulturális- és identitásközösségek közti hatalmi viszonyokat. Ebben a hatalmi viszonyrendszerben a keresztyénség nem igazán jelentős. Enyhén fogalmazva.

Úgy van ez, hogy azokat gúnyoljuk ki, akiket nem szeretünk, vagy akiktől nem félünk. Akiket pedig szeretünk, vagy akiktől félünk, legyen bár határtalan a szólásszabadság, nem tesszük negatív karikatúrák témáivá. Nem kell tehát mindenféle magyarázkodásba kezdeni, s még a keresztyénséget hibáztatni, hogy félreérti a művet. Nem érti félre. Ez egy keresztyénségellenes karikatúra, mert alkalmas a keresztyén emberek megsértésére. De Pápai Gábor és a Népszava pontosan tudja, hogy ezzel nem vállal túl nagy kockázatot, mert a keresztyénség a mai kulturális-világképi vitákban nem igazán komoly hatalmi tényező. Végtére is nem tettek mást, csak újólag kifejezésre juttatták, hol is van a keresztyénség helye a mai, amúgy az érzékenységekre nagyon-nagyon figyelő európai általános keretkultúra világában.

Hozzászólások