Te kipróbálnád a pisilő tölcsért?
Jajj, ne! Nagyon bizarr!
Állva, mint a fiúk? Még szép, hogy kipróbálnám!

Bizarr találmány: vajon imádni fogják a magyar nők? index

"PISILŐ TÖLCSÉR"

Valamikor egy színes magazin újságban láttam, hogy valahol az Andokban a bő és színes szoknyás asszony kalappal a fején megy az utcán, rájön a szűkség és csak leguggol, szétteríti az aljat és kész is.

Voltunk már konferencián, ültünk már buszon, vagy éppen templomban jött ránk. Esetleg az autópályán vezetés közben. Egy darabig elkínlódik az ember az időskori inkontinenciának a veszélyét is felvállalva. Na de egy idő múlva már nem megy tovább, tele a hólyag. A fiúknak egyszerűbbnek tűnik. Feltéve, ha nem felejtik el felhúzni a sliccet, vagy inkább nem felejtik el lehúzni.

Erre a részletre gondolok:    1:11:00 - 1:12:40

Nyilván a hölgyeknek más a probléma. Inkább a körülmények. Ezt igazán át sem tudom érezni. Ha nekem valami kellemetlen, sőt inkább rémisztő volt, az a homokkővel kombinált vesemedence gyulladás. Ott már előre retteg az ember, amikor jön az ideje.

Jó! Tudom alpári ilyenről írni. Mégiscsak meg kell oldani egy feszültséget. Ha a feszültség csökken, mindenki boldog. De gondoljunk csak Luther Márton és Katherina von Bora asszonyra. Egyszer hevesen vitatkoztak az árnyékszék fontosságáról.  Luther azt mondta, hogy nagyon is jólesik, ha a szükség esetén elvégezheti a dolgát. Mire Katherina, talán szeméremből vagy szégyenből azt válaszolta, hogy de nem. Erre Luther egy napos kilovaglást szervezett. Étel ital volt bőven, de nem engedte leszállni feleségét a lóról, akármennyire is könyörgött. Hazaérve az asszony rohant az árnyékszékre. Majd mikor kijött azt kérdezte tőle Luther, mit is gondol, jólesik-e ez. Hát igen. Ez volt a válasz.

Nem beszélünk róla. Érdekes, hogy a filmekben sincs erről szó. Lőnek, háborúznak, szeretnek. De nekik sohasem kell WC-re menniük. Hacsak a film cselekményébe valamilyen más szempontból nem illik bele.

Úgyhogy azt mondom. Lehet, hogy valakinek ez "pisilő tölcsér" jó segítséget nyújt. Lehet, hogy éppen itt olvasta. Lehet, hogy éppen magában megszidott, hogy hogyan is lehet ilyen oldalon  ilyen közönségesen írni. De végül elment egy üzletbe és a táskájába süllyesztett a végszükséglet esetére, s talán használta is már. Talán még sem volt felesleges.

Most azt kellene írnom, aki kipróbálta írja meg. De nem. Ezt mégsem teszem. Egyszerűen csak elfogadom, hogy ez valakinek lehet jó megoldás.