A memória célzott manipulációja mentális betegségeket gyógyíthat, növelheti az intelligenciahányadost, javíthatja az emlékezőtehetséget. Az új eljárásokkal az emberiség a saját evolúcióját segíthetné elő. De nem veszélyesek a hamis emlékek? És nem lesz abból katasztrófa, ha az emberiség egyik fele szuperhumán létformává alakul?

Ha zavar a múlt, írd át a fejedben! - index.hu

Kedves Tudós Bácsik!
Ne haragudjanak, hogy ezzel a kurta-furcsa, ráadásul – előre bevallom – aggályoskodó levéllel zavarom Önöket komoly, az egész emberiség jövőjét érintő és befolyásoló tudományos munkájukban. Magamról csak annyit, hogy egy 47 éves – lélekben – kisfiú vagyok, aki szeretnék egész-ségesen felnőni, egész életem során fejlődni – s Erik Erikson óta tudjuk, hogy az élet egy egész életen át tartó pszicho-szociális fejlődési folyamat – és ehhez szükségem lesz a valóságosan,  identitásom részeként megélt múltamra, igazi emlékeimre, nem manipulált memóriámra is!

 

 

Tudom, mindabból amivel foglalkoznak, sok mindent nem értek, sőt, megmondom őszintén – ezt írják a dackorszak számlájára – nem is akarok... Azt viszont gyermeki ösztönnel, lélekkel érzem, hogy veszélyes területeken dolgoznak... (Csak nehogy úgy járjanak, mint az Egyenesen át c. filmben azok az orvosi egyetemi hallgatók, akik halálközeli élményekkel kísérleteztek, s egy majdnem-tragédia után egyikőjük úgy fakadt ki kétségbeesett imájában, hogy „bocsásd meg Uram, hogy betörtünk a Te k... birodalmadba...!”) Nem baj, ha megmosolyognak, de azért leírom én is, hogy ez is Isten felségterülete!

Azt is tudom, vagy inkább csak sejtem, hiszen még csak gyerek vagyok, hogy sok pénz állhat e kutatások mögött. S pláne előtt... És rengeteg lehetőség, olyan alkalmazási területek, amelyeken szükség lehet a memóriát manipuláló tablettákra... Nem beszélve a tudományos hírnévről és kihívásokról, a határok feszegetésének örök emberi, szellemi izgalmáról... Sőt, még azt is megengedem, hogy tényleg vannak olyan élethelyzetek (háborús borzalmak, veszteségek, nemi erőszak stb. okozta poszttraumás stressz, demencia), melyeknek elviselhetővé tételében nagy segítség lehet... De... Hol a határ? Ki tud garanciát adni arra, hogy csak ilyen jó célra fogják használni, s nem élnek majd vele vissza ezer és ezer módon? Mert ha egyszer a szellem kiszabadul a palackból...

Nézzék, én szeretnék úgy felnőni, s majd gyermekeimet is úgy nevelni, hogy tetteinkért vállaljuk a felelősséget. S ezt ne lehessen néhány pirulával elbagatellizálni... És követünk el mindannyian hibákat, mulasztásokat, bűnöket, s ilyenkor az Isten által megalkotott emberi lélek úgy működik, hogy itt bent valami megszólal, jelez... Mi lesz ezzel? Mi lesz a bűnbánattal? Arra sem lesz többé szükség? Mi lesz így belőlem? Egy félig értelmi, érzelmi, etikai zombi és félig superman keverék-lény...!? Akinek nincs már szüksége megváltásra, Jézusra, Istenre?

Kedves Tudós Bácsik! Holnap lesz a születésnapom... Csak annyit kérek „ajándékképpen”, hogy hagyják meg nekem az emlékeimet! A rosszakat is. Mindent, amit meg fogok élni, amíg felnövök. Azokat a feszült vasárnapi családi ebédeket, amikor apánk nem szól hozzánk, csak hallgat, s rekordgyorsasággal kanalazzuk a húslevest...  Vagy amikor csúfolnak és megszégyenítenek... Ha az ember ezt nem éli át, hogy tudná értékelni a megbecsülést és hogy tudná átérezni a másik ember megaláztatását... A szerelmi csalódásokról már nem is beszélek... Azokhoz kifejezetten ragaszkodom és sokszor úgy érzem, jobban szükségem van rájuk, mint a beteljesülésükre...(Lehet, hogy Önök nem ehhez a szinthez vannak szokva, hanem új szinapszisok képződéséről, meg epigenetikai folyamatokról és a CI – 994 es kísérleti vegyületről beszélnek, írnak és gondolkodnak és csak mosolyognak az én emlékeimen, érzelmeimen, aggódásomon, de ne féltsenek, azért ezt a traumát is túl fogom élni...!)

Ja, még valamit akartam írni, majd elfelejtem... Ma április 4. van... Ne haragudjanak a Kedves Tudós Bácsik, de ahogy ezt a dátumot írom, egy kicsit elbizonytalanodok... Ha létezik még egyáltalán olyan, hogy kollektív emlékezet, vagy...? Lehet hogy... Lehet, hogy nem lesz felszabadulás...? Nem lesz szovjet megszállás sem, meg diktatúra...? És én egy boldog, független, szabad Magyarországon fogok felnőni, ahol gondolat-, szólás- és vallásszabadság lesz, s ahol az emlékeimet és a memóriámat sem fogják soha manipulálni...?

Akkor tekintsék levelem tárgytalannak! (Azért elküldöm...) Aláírás: egy lassan 47 éves – lélekben – kisfiú...

Hozzászólások