A vallásos élményt megtapasztaló emberek többnyire az öröm, a béke és a melegség szavakkal írják le, hogy mit éltek át. Egy új kutatás szerint ezek az élmények nem feltétlenül egy magasabb létszintről, hanem az agy jutalomközpontjából érkezhetnek.

A vallás tényleg a nép ópiuma - index.hu

Az Index szemléz egy, a livescience.com-on megjelent cikket ezzel a címmel: A vallás tényleg a nép ópiuma. A szemlézett írás viszont ezzel a címmel jelent meg: Spiritual Mind: What a Religious Experience Looks Like in the Brain (Spirituális gondolkodás: hogyan néz ki egy vallási tapasztalat az agyban). Ugyanakkor a szemlézett angol nyelvű cikk is egy szemle, amelynek a forrása a Utahi Orvostudományi Egyetem nyilatkozata, amely az eurokalert.org-on jelent meg ezzel a címmel: This is your Brain on God: Spiritual experiences activate brain reward circuits (Ilyen az agyad Isten jelenlétében: a vallási tapasztalat aktiválja az agy jutalomközpontját). Ez a nyilatkozat utal arra is, hogy a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány meg fog jelenni a Social Neuorscience-ben. Valóban meg is jelent ezzel a címmel: Reward, salience and attentional networks are activated by religious experience in devout Mormons (A mélyen hívő mormonokban a vallási tapasztalat a jutalom, az egyediség és a figyelem hálózatait aktiválja). Az Index tehát nem csak szemlézett egy angolul megjelent kutatási eredményt, amely arról szól, hogy mi játszódik le az agyban a vallási tapasztalat közben, hanem rejtélyes oknál fogva szükségét érezte annak, hogy a magyar olvasót a „még jobb megértés érdekében” egyenesen Marxhoz vezesse, aki, mint tudjuk, azzal a fantasztikus felfedezéssel állt elő, hogy „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.” Viszont a utahi egyetemen végzett  tudományos kutatás az agyról szól, és nem a vallásról. Az Index szemlézője mégis úgy gondolta, a tudományos kutatás eredményéről szóló beszámoló egyenesen Marxot igazolja. Így válhat a tudomány tekintélye egyesek értelmezésében szimpla ideologikus eszközzé.

Az angol nyelvű anyagok egy szót sem szólnak arról, hogy a vallási tapasztalatban, miközben az egyén a Lélek által átéli Isten jelenlétét („feeling the Spirit”), vajon Isten mennyiben külső, objektív realitás, s mennyiben csak az agy „szüleménye”. Olyan mondat pedig végképp nem található sem kutatási eredményt ismertető jelentésben, sem az összefoglaló tanulmányban, hogy „ezek az élmények nem feltétlenül egy magasabb létszintről, hanem az agy jutalomközpontjából érkezhetnek.” Ez már az Index által hozzátoldott ideologikus értelmezés. A kutatás egyáltalán nem irányult olyan kérdésre, hogy vajon mi teszi lehetővé a vallási tapasztalatot, s minek tulajdonítható maga az Isten-gondolat, Isten jelenlétének, s az Istennel való személyes közösségnek az átélése. A kutatás, nagyon helyesen, az Istennel való személyes kapcsolat lehetőségét, a „feeling the Spirit” jelenségét adottnak veszi. Nem foglalkozik a vallás jelenségének egészével, s főleg nem értelmezi magát a vallást.

A kutatás a vizsgálatot mormon hívők bevonásával végezte el, s arra az eredményre jutott, hogy a vallási tapasztalat az agy „jutalomközpontjára” hat, s amit előidéz: öröm, eufória, békesség,  melegség, önazonosság és a másokkal való azonosulás érzése. A kutatást összegző tanulmány azt is mondja, hogy hasonló leírások olvashatók a romantikus szerelem, a szülői szeretet, s a drogfogyasztás hatásaival kapcsolatban, ami arra utal, hogy közös idegi mechanizmusok állnak a háttérben. De ugyanakkor leszögezi, hogy alapvető kérdések megválaszolatlanok az agyi hálózatok és a vallási tapasztalat összefüggését illetően. Mint az összegző tanulmány bevezető mondata megállapítja: „High-level cognitive and emotional experience arises from brain activity, but the specific brain substrates for religious and spiritual euphoria remain unclear." ( A magasfokú kognitív és érzelmi tapasztalat az agy aktivitásából származik, de a specifikus agyi alapréteg, amelyen a vallási és spirituális eufória alapul, ismeretlen maradt.) A tanulmány azt meg végképp nem állítja, hogy az agynak ugyanazon idegi mechanizmusaira ható külső tényezők felcserélhetők lennének, mintha bizony teljesen mindegy lenne, mi hat az agyra, a vallás vagy a drog, az eredmény ugyanaz.

A kutatási eredmény angol nyelvű ismertetője abszolút tisztességes, hiszen nem merészkedik olyan területekre, amelyeken már nem illetékes. Amennyiben a tudományosság mai koncepciója helyes, akkor a tudománynak korlátoznia kell önmagát, hiszen csak a tényszerűség, a bizonyíthatóság, az ismételhetőség lehet a kritériuma mindenféle tudományos felismerésnek.

Csakhogy ez nem szünteti meg az embernek azt az alapvető igényét, hogy választ adjon létének alapvető kérdéseire. Az „egészre” vonatkozó tudás iránti igény megszüntethetetlen. Amennyiben egyesek, mint például az Index szemlézője mégis úgy gondolja, hogy a mai tudományosság vállalkozhat a végső kérdések, mint például az Isten-kérdés megválaszolására, akkor valójában kivetít, feltételezésekre szorítkozik, s arra a tudományosnak beállított, de valójában mindenféle tudományos objektivitást nélkülöző megállapításra juthat, hogy a tudattal rendelkező ember már mai tudásunk szintjén is magyarázható. Ez a hiedelem vezethet ahhoz a feltételezéshez, hogy Istenre többé nincs szükség a végső kérdések megválaszolásában. S ha van is ma Isten-kérdés, annak „megoldása” legfeljebb a szubjektum körén belül keresendő. Nos, egyelőre még nem tartunk itt. Az „egészről” valójában semmit sem tudunk, már amennyiben a „tudás” kritériuma a mai tudományosság-koncepciónak való megfelelés. Ezért Isten szubjektumtól független léte igenis racionálisan feltételezhető. 

Ettől még lehet vizsgálni a vallási tapasztalat nyomán az agyban lezajló biokémiai folyamatokat, köszönet a kutatásért. Csak ebből még messze nem következik, hogy "a vallás a nép ópiuma”, amely elhíresült mondatnak az a valódi jelentése ugyebár, hogy Isten a szubjektum szüleménye.

Nincs végső tudás, feltételezések vannak. Marad tehát a hit. Ám azt feltételezni, hogy a végső kérdéseket illetően az ateizmus „tudományos”, míg Isten létének feltételezése tudománytalan, nem több hiedelemnél.

Amúgy pedig köszönet az Indexnek, hogy felhívta a figyelmet erre a kutatásra. Kár viszont, hogy az angol nyelvű hírforrást eszközül használta saját világnézeti meggyőződésének az alátámasztására és hazai terjesztésére. A kutatás nem jutott arra az eredményre, hogy " a vallás a nép ópiuma". Erre Marx Károly jutott, no és azok, akik még mindig a hatása alatt vannak.

Hozzászólások