„A lelkünk az, amit ápolni kell, vagy kellene. Hogy tudják azt a sportolók, hogy a lényeg az a három szó: erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptátok. A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ háta mögött van” – szólt a közönséghez Balczó András, aki az MSÚSZ és a MOB életműdíját vehette át csütörtök este az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán.

Év sportolója: A lelkünk az, amit ápolni kell – Balczó András – nemzetisport.hu

 

Vajon mit jelent egy életmű díj? Miért, kinek adják? Egyáltalán, van-e valami értelme bármilyen díjat is odaítélni valakinek, hiszen minden díj szimpátia alapján ítéltetik. Van-e értéke egy díjnak, amit emberek adnak embereknek, jelent-e bármiféle kiváltságot, ha egy díj birtokosai vagyunk? 

Aki élőben, esetleg a tv, az internet segítségével látta a csütörtök esti, a Nemzeti Színházban tartott Év Sportolója Gálát, és hallotta az életműdíjas Balczó András szavait, lehet, hogy elsőre nem látott-hallott semmi különöset, csak egy idős, bottal járó, szemlátomást nagyothalló készüléket viselő bácsikát, aki felbicegett a színpadra, és nagyszerű szavakat mondott a lelkünkről, amit ápolni kell, a sportról, ami eszköz lehet a szemmel láthatatlan világ felfedezésében, aki Adyt idézett, majd a végén szinte viccesen köszönte meg a közönség már-már gyógyító szeretetét. Mégis, talán többen voltunk azok, akik ennél jóval messzebbre tekintettek: akik ebben az idős úrban nemcsak Balczó Andrást, a háromszoros olimpiai bajnokot, az öttusa egyik legnagyobb alakját látták, hanem Balczó Andrást, „Küldetésben” című karizmatikus dokumentumfilm főszereplőjét, a hazájáért aggódó hívő keresztyén embert, aki feleségével együtt mindig igent mondott Isten ajándékára, a gyermekre, és aki soha, sehol nem szégyellt bizonyságot tenni a hitéről. 

A gálaest házigazdája, Berkesi Judit (nem mellesleg református lelkészgyermek) azt mondta: „Hála Istennek, hogy van nekünk Balczó Andrásunk. Az ő élete, életútja, hite, küldetéstudata (…) abszolút túlmutat a sporton.”

Való igaz, hiszen példaképek, kiváló eredménnyel büszkélkedő versenyzőink, olimpiai és világbajnokaink, nagyszerű sportolóink ma is vannak. Kiváló úszók, klasszis kézilabdázók, harcos pólósok, jó edzők. De nekik és nekünk is szükségünk van azokra, akik magáról az Életről szólnak. Éppen ezért volt felemelő és megismételhetetlen Balczó András csütörtök esti tanúságtétele. Micsoda áldás, hogy hallhattuk, hogy ismerhetjük, szerethetjük! 

Balczó András legnagyobb jutalma pontosan az, hogy minden győzelme és veresége az Élethez vitte közel. Az erő, a szeretet, a józanság Lelke megtanította arra, hogy az életben nem a győzelmek a legfontosabbak, hanem annak felismerése, mi a saját, személyes küldetésünk. 

Hozzászólások