Észak–Írország 3–1-re nyert Feröer ellen pénteken a labdarúgó Európa-bajnokság selejtezősorozatának F-csoportjában, és mivel Románia 0–0-s döntetlent játszott Magyarországgal, az északírek három pontra vannak attól, hogy történelmük során először kijussanak az Eb-re. A mieinknek csökkent az esélye, hogy az első két hely valamelyikéről kvalifikáljunk, de a legjobb csoportharmadik helyre még odaérhetünk. 

                  Így juthat ki a válogatott egyenes ágon az Európa-bajnokságra! - nemzetisport.hu

Most, mikor ezt a furcsa szóösszetételből álló címet olvassák, ne csak az utóbbi 3-4 nap futballőrületére, illetve nemzeti válogatottunk két sorsdöntő EB-selejtező mérkőzésére gondoljanak, melyet amúgy is elnyomott a népvándorlás újabb, minden eddiginél nagyobb hulláma, dübörgése és az azzal járó bel-és külpolitikai médiavihara és közfelháborodása...! Hanem itt a transz-szó most legyen inkább a transzcendencia rövidítése, s hadd írjak arról - Nyíri Tamás: Antropológiai vázlatok c. munkája alapján – hogy az ember transzcendens létének  a hétköznapokban, amelyekhez számomra hozzátartozik a labdarúgás szeretete, milyen jelei vannak...? Lássuk tehát, amikor egy futballőrűlt lelkész vagy egyáltalán egy gondolkodó hívő ember leül a színes doboz elé, milyen „túlparti fényeket” (Nyíri T.) fedezhet fel?

 

Először is, a futball játék! Van olyan gondolkozó, pszichológus (Johann Huizinga), aki az egész emberi kultúra gyökerét a játékban látja! A játék egy külön világ. Amikor az ember játszik vagy elmerül a játékban, megszűnik számára a valóságos, a „komoly” világ, akkor nincs „menekültkérdés”, s nem aggódunk biztonságunk vagy éppen gyermekeink jövője miatt... Akkor csak futball van! A játékban megáll az idő! A játszó emberből (homo ludens) előjön az örök gyermek, s átéljük gyermekségünk halál nélküli idejét! Sokan és sokszor megkérdezik a hozzám hasonló futballfanoktól, hogy „mit szeretsz benne...?” Azt hiszem, erre (is) írja Nyíri, hogy „a játék legbelsőbb célját és értelmét a hétköznapi valóságon túli világ igazolja...” Azaz, nincs „evilági” magyarázat...

Aztán a futballhoz hozzátartozik a rend! (Igen, ahogy József Attila írja: „Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint, s az ösztönöket idebent.”) Nyíri Tamás a rendet abból a képből igyekszik megértetni, amikor az édesanya kezébe veszi síró gyermekét, megsimogatja, s azt mondja, hogy „ne félj, minden rendben van...!” Igen, a rend, az, hogy „minden rendben van”, a(z) (ős)bizalomra épül! S itt gondolhatunk akár a szülő szerepére a gyermek életében, személyiségfejlődésében, akár a Teremtő és a teremtmény vagy teremtett világ alapvető viszonyára, amely nem képzelhető el hit és bizalom nélkül! Bizalom nélkül tehát nincs rend, sem az emberben, sem a világban, - de a futballban sem!
Mire gondolok? Pl. ilyen alapvető dolgokra, hogy csak egymásban megbízó játékosok alkothatnak jó csapatot. Vagy megkerülhetetlen az edző személye, szerepe: csak akkor élvezheti a játékosok és az őt kispadra ültető vezetők bizalmát, ha el tudja hitetni játékosaival, hogy ő érti ezt a játékot, ismeri csapatát és tudja a győzelem receptjét! Végül: az sem véletlen, hogy mindenütt kezdenek elterjedni az un. futballakadémiák, hogy a labdarúgópalánták ne csak a szakmát, a technikát tanulják meg, hanem a rendre, a közösségi életre, a társadalmi életben fontos értékekre való nevelést is megkapják, illetve hogy futballistaképzésük összhangban legyen iskolai tanulásukkal, civil életben való boldogulásukkal. De rend (azaz a szabályok betartása, taktikai fegyelem, hadrend ) nélkül nincs játék sem! Egy vérbeli szurkoló tudja, hogy a rendszer, a tudatosság a játékban legalább akkora „dejavu”-érzést ad, mintegy látványos ollózás vagy egy szép cselsorozat...! Viszont: kifejezetten zavart, amikor egyik játékosunk egy nappal a magyar-román mérkőzés előtt azt nyilatkozta, hogy felkészültek, bár még nem tudja, hogy egy vagy két csatárral fognak támadni... (Akkor mire és hogyan készültek fel...?)

Szintén hozzátartozik a futballhoz a remény! Ernst Bloch szerint az ember nem érthető meg a „remény elve” nélkül. Nyíri úgy fogalmaz, plasztikusan, hogy a „remény kitágítja az embert!” S hogy „a jövőre irányuló ember lényeges dimenziója a remény.” (Amikor megfertőződtem a foci szeretetével, s el kezdtem meccsekre járni, Balatonfűzfőn nem egy olyan bizonytalan egzisztenciájú, egyszerű munkásembert megismertem, akik tényleg meccsről meccsre, vasárnapról vasárnapra éltek, s csak az a remény éltette őket, hogy holnap megint játszik a Fűzfő, s győzünk!...) Végső soron a remény mindig a halállal szemben nyilvánul meg! Heidegger és az egzisztencialista filozófusok szerint az ember tulajdonképpeni léte a „halállal szemközt” valósul meg, ezért az ember nem képes elképzelni sem a saját halálát, legbelsőbb lényünk visszaretten ettől. S ahogy az ember képtelen átélni saját létének végét, úgy a „kis halálokba”, a vereségekbe sem tud beletörődni... Erre mondhatjuk, közhelyszerűen, hogy győzelemre vagyunk ítélve! A transzcendencia a legvégső igazolása a vereségre, a halálra nemet mondó reménynek! S itt az a pont, ahol azt gondolom, hogy ha Jézus testben is, ma is itt lenne közöttünk, Ő teljesen át tudná érezni az embernek ezt a transzcendens, reménykedős mivoltát, el tudom képzelni, hogy együtt nézné velünk a játékot, s szurkolna – nekünk...!

Végül az utolsó túlparti fény a mindennapokban, így a futballban is, a humor! (A komikum, a nevetés) Erről akkor beszélhetünk, ha egymással ellentétes, össze nem egyező dolgok képtelen módon találkoznak. Klasszikus megközelítés: 22 komoly ember fut egy pici labda után, s mindezt ezrek nézik a lelátón és milliók a tv-készülékek előtt... Felülről, mondjuk egy marslakó szemével nézve ez önmagában is komikus... Aztán a humor, a komikum mindig az ember határait, korlátait tárja fel. S egyben fel is szabadítja és azt üzeni, hogy igazából semmi sem halálosan komoly... Zárójelbe tett tragédia... Igen, a humor, akárcsak a játék, a rend és a remény, az öröm transzcendens igazolása!

Miközben mindezt végiggondoltam, lassan véget ér az északír-magyar meccs... Vezetünk, aztán a hosszabbításban, a 93. percben kapunk egy gólt... Nem baj, jön a következő ellenfél, Feröer szigetek...