Ha téged is szorongással tölt el, amikor a klímaváltozásra gondolsz, ha tehetetlennek érzed magad, ha nyomaszt, hogy nem tudod, milyen világ vár a gyerekeidre, lesz-e mit enniük, lesz-e iható vizük, ha elfog a reménytelenség, amikor a műanyagban boldogan fuldokló vásári tömegeket nézed, akkor ideje változtatnod – magadon! El kell döntened, hogy hódítóként vagy üldözöttként érkezel meg a jövőbe. Félre szorongás, jöjjön kihívás, felfedezés, kaland!
Jézus azt mondta, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,3) Az ember hajlamos még Istennek is azt mondani, hogy „nézd, ezt nem teheted meg, ez a világ nem így működik.” Jézus, azt mondja, legyetek gyerekek, bízzatok, és engedjétek, hogy az Atya többnek mutassa a világot, mint ahogy eddig ismertétek. Erre a gyermeki lelkületre van szükségünk, hogy éljünk – ezen a világon is. Ha a múltra nézünk, és számba vesszük mindazt, ami tönkrement, akkor lehetetlennek látszik mindent helyrehozni, lehetetlennek tűnik megváltoztatni az embereket. Ha csak azt nézzük, milyen beteggé tettük a Földet, könnyen elfog a reménytelenség. De mennyire megszépíti az életet, hogy a másik irányba, a lezáratlan jövő felé tekintve abba növök bele, hogy van egy nagy közös cél: gyógyítani ezeket a sebeket, jobb világot építeni. Az a tapasztalatom, hogy ha így neveljük a gyerekeinket, bennük nagyobb hit támad, mint amit mi adni próbáltunk.

Ne szorongj a klímaváltozás miatt – kepmas.hu

Világszerte vezetőhír a klímaváltozásról szóló információk, elképzelések, különböző megmozdulások. Időnként azt érzem, nekem ez már sok. Viszont azt is elismerem, amikor valamiről ilyen sokan és sokat beszélnek, akkor az valóban nagyon fontos. A valós problémát persze néhányan saját elképzeléseik alá rendelik és felhasználják céljaik megvalósulásához. Ezeket a köz érdekében, önös célra felhasznált információkat leszámítva, elmondható, hogy világunk egészen összetartó tud lenni, ha valami nagyon fontos.

Fiatalok és idősek egyaránt megmozdulnak, hogy tegyenek valamit. Személyes környezetemben is tapasztalom, hogy ötletek születnek, amelyek kiváltják a nejlon zacskókat. Egy boltban például anyagból készült táskákat tettek ki a vásárlóknak azzal a felhívással, hogy inkább azt használják. A tudatos vásárlókat arra is megkérték, hogy legközelebbi vásárlásukkor vigyék vissza tisztán, hogy más is használhassa. Egyik zöldségeket eladó ismerősöm, sokak által használt közösségi oldalra írta ki, hogy ezentúl nem ad nejlon zacskót és a vásárlói megértését kéri ebben és azt, hogy vásárláskor legyen mindenkinél valamilyen tároló eszköz, amiben a természet adta finomságokat hazaviheti. Gondolom, mások is tudnak jó pár példát sorolni, hogy mit tapasztal személyes környezetében, ki hogyan próbálja megmenteni a Földet.

Néhány, apró gesztus, amely az évek során szokássá válva segít visszafordítani azt a folyamatot, amely ellen most szót emelünk. Mert be kell vallanunk, hogy egyszerre nem megy.

Gerzson Éva, a cikk írója éppen erre mutat rá, hogy ha úgy indulunk neki, hogy a lehetetlent szeretnénk megoldani, az sikertelenséggel fog végződni. Kezdjük kicsiben a kicsikkel, gyermekeinkkel (és persze magunkkal)!

Az elmúlt hónapokban felröppent a hír, egy kanadai fiatal lányról, aki azt mondta, hogy nem vállal addig gyermeket, amíg a politikusok nem veszik komolyan a klímakatasztrófát. Svédországban egy 16 éves, szintén leányzó klímaaktivista hívja fel a figyelmet a kialakult helyzetre. Szegény kislány kapott hideget, meleget a világ minden tájáról. Mindkét fiatalban becsülöm, hogy felvállalták elképzeléseiket, de a módszer nem éppen célravezető. Az ilyen fajta hírverést csak a politikusok használják fel, de társadalmilag csak félrevezető.

Sokkal hasznosabb és hosszú távon megvalósíthatóbb az a hozzáállás, amelyről a cikk szerzője is ír. Kicsiben, kicsikkel kezdeni és mindezt odabízni Istenre. Nem kell egyszerre az egész problémát felvállalni. Nem is lehet! Sokan, viszont ezt látják célra vezetőnek. Nekem, személy szerint ez a sok. 

Látva fotókon a sok aktivistát, az fordul meg a fejemben, hogy ha ők mind már odafigyelnek és tudatosabban élnek, akkor már jó úton vagyunk. Lassan, de biztosan elérünk oda, ahová elindultunk. Mózes is 40 évig vándorolt a pusztában, Ábrahám is évtizedeket várt Isten tervére, hogy nagy néppé tegye. Nekünk miért kellene egyik napról a másikra mindent felforgató változásokat véghezvinni?! 

Ha elegünk van a hangos, de eredménytelen világmegváltó tervekből, akkor figyeljünk oda közvetlen környezetünkre és próbáljunk meg ott tenni valamit. Ne tekintsünk a távolba, mert akkor csak az eredménytelenség és a csüggedés lesz úrrá rajtunk. Támogassuk a közvetlen környezetünkben jó ötletekkel előálló helyi aktivistákat! Mentsük meg együtt a szomszéd kertjét!