– De mégis hogyan tudják becsalogatni a templomokba az embereket, meg tudják-e érinteni a fiatalok lelkét?
– Világossá kell tennünk: a hit, az egyház nagyon is a modern világ része. Az evangélikus egyházban hagyományosan nagy szerepe van az igemagyarázatnak. Fontos tehát rávilágítani arra a hitre vezető intellektuális izgalomra, ami egy bibliai szakasz értő magyarázatával jár. Lelkészeinket, hitoktatóinkat fel kell szabadítani erre a szolgálatra, nekünk világiaknak tehát tehermentesítenünk kell őket: legyen kevesebb az adminisztrációs, szervezési feladatuk!

SOK A KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGÜNK - magyaridok.hu

Úgy gondolom, hogy nincs olyan lelkész vagy a keresztyénség felé elkötelezett hívő ember, akinek más, ill. saját maga ne tette volna fel az a kérdést, amit a Magyar Idők riportere kérdezett Pröhle Gergelytől, az Evangélikus Egyház országos felügyelőjétől. Nevezetesen, hogy hogyan lehetne az embereket, azon belül is a fiatalokat a templomokba becsalogatni? Próbáltam átgondolni, hogy milyen válaszokat adnának, ill. hogy ezeket hogyan lehetne kategorizálni? Utána pedig majd elmondom, hogy miért lepődtem meg Pröhle Gergely válaszán...?

 

 

Szerintem a válaszadók egy része a realitásokból, a szomorú tényekből indulna ki. Hogy igazából sehogy nem tudjuk őket elérni, megfogni, vagy legalábbis nagyon nehezen és elenyésző hatásfokkal... Nem olvastam erre vonatkozó konkrét statisztikát, de biztos vagyok benne, hogy mondjuk a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanuló fiataloknak 1%-a sem jár aktívan és rendszeresen gyülekezetbe. (Még úgy sem, ha ebbe az egyházi gimnáziumok esetében sok esetben kötelező vagy éppen erősen ajánlott templomba járásokat is beleszámoljuk... )

A következő csoportba azokat sorolnám, akiknek vannak/voltak/lennének ötletei! Tényleg a teljesség igény nélkül néhány: 1, Legyenek megnyerő, hívő és hiteles lelkészi vagy éppen világi személyiségek , akik hatással tudnak lenni a fiatalokra! 2, Másfajta kommunikációval, nyelvezettel! 3, Modernebb zenékkel! 4, Okosabb technikai eszközökkel! 5, Több spirituális és közösségi élménnyel stb.

Aztán nyilván vannak olyan lelkészek, egyházi és gyülekezeti vezetők, akik rendszerben gondolkodnak és kész missziói stratégiával rendelkeznek. Akik szisztematikusan megszervezik közösségépítő programjaikat. Akik el tudják őket érni, s megtalálják helyüket és szolgálatukat az egyházban.

Végül külön kategóriaként említem meg az egyházi oktatási intézményeket. S fontosnak tartom azt hozzáfűzni, ami a Pröhle-interjúból is kiolvasható, hogy tudniillik azzal, hogy egyházi iskolába járnak a tanulók, még nincsenek beépítve a gyülekezeteinkbe! „A kormány által is erősen támogatott intézményi növekedésnek csak akkor van távlatos értelme, ha az a gyülekezetek, lelki közösségek épülését is szolgálja.”- mondja a felügyelő, majd hozzáteszi: „Iskoláinkban naponta több tízezer gyerek tanul, őket kell tudatosan megszólítani az evangéliummal...”

Szóval az a véleményem, hogy a válaszok nagy részét be lehetne sorolni az itt felsorolt csoportokba. Mindezeket pedig úgy lehetne summázni arra nézve tehát, hogy hogyan lehetne ezt a fiatalt korosztályt gyülekezeteinkbe integrálni, hogy sok-sok emberi erőfeszítéssel, munkával, próbálkozással, mélyen szántó ötletekkel, tervekkel, gondolatokkal... Mondjuk így röviden, igával...!

S akkor most nézzük még egyszer Pröhle válaszát: „Fontos tehát rávilágítani arra a hitre vezető intellektuális izgalomra, ami egy bibliai szakasz értő magyarázatával jár.” Igen, meglepődtem ezen, hogy egy nem-lelkész (bár „lutheránus-volta”, ahogy utal is rá, némileg csökkenti meghökkenésem mértékét...) Isten igéjéből indul ki! (Nem az emberi igából vagy egyéb emberi erőforrásokból, pedig dolgozott az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkáraként is...) Ez egy óriási hitvallás szerintem, hogy egy közéletben tevékenykedő ember ekkora hatalmat tulajdonít Isten igéjének! Sőt, igazából annak hitre vezető, intellektuális izgalmat okozó, tehát mindenképpen életet formáló, értő magyarázatáról, azaz a lelkészek igehirdetői szolgálatáról beszél! És arról, hogy a gyülekezeteknek  még jobban kell segíteni a lelkészek ezen szolgálatát azzal, hogy még több energiát és időt tudjanak erre fordítani!  Eszembe jut az a bájos történet John Stott: Hiszek az igehirdetésben c könyvéből egy fiatal lelkészről, aki azzal hencegett, hogy amíg a templomtól 5 percre lévő lelkészlakástól a parókiára ér, ő fel tud készülni az igehirdetésre... Az öntudatos és Isten igéjére igényes gyülekezet pedig úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy a város túlsó végében vásárolt parókiát az igehirdetést elhanyagoló lelkésze számára...

De hogy a címben szereplő kérdésre is megadjuk a választ: Igával vagy igével? Igével és igával..! (Csakhogy a sorrendet is pontosítsuk, ahogy azt Pröhle Gergely is tette...)